12. fejezet

348 20 1
                                    

Mason

Mikor azt mondta Sophia hogy vége, akkor én nagyon haragudtam magamra. Hogy mondhattam Sophianak, hogy fogja be.

Sophiáéknál------

- Már itt is van. - fektettem le az ágyra.

- Feküdj mellém. - fordult felém az ágyban. Nem volt józan.

- Nem szabad, én most elmegyek. - köszöntem el tőle.

- Ne! Kérlek ne. - szólt utánam. Megfordultam és oda léptem az ágyhoz, és leültem rá. Hátra vetettem magam az ágy támlájának, félig ülő-fekvő pozícióba. Sophia a hasamra fektette a fejét, én pedig a bal karommal, simogatni kezdtem a haját.

- Jó éjt, Sophia. - suttogtam neki. De már aludt, ahogy én is pár perccel el is aludtam.

********************************

Sophia

Reggel egy erős fényre ébredtem. Kinyitottam a szemem, mire nem szokott látvány volt.

Egy kinyújtott lábat láttam. Gyorsan felültem, de vissza is dőltem, úgy hasogatott a fejem. Fel néztem az illetőre, mire megdöbbentem. Masonon feküdtem egész éjjel? Elkezdett mellettem mozogni, én pedig gyorsan arrébb csúsztam. Lassan kinyitotta a szemét, és felém pillantott.

- Mit keresel itt? - kérdeztem idegesen, hiszen a szüleim bármelyik pillanatban ránk nyithatnak.

- Én hoztalak haza a party-ról. - válaszolta rekedtes hangon. - Nem emlékszel semmire? - megráztam a fejem. Majd be villant.

,,- Jared, elég. Kérlek Jared. - könyörögtem és könyörögtem, míg a könnyeim feladták a szolgálatot és úgy folytak végig az arcomon, mint a vízesés. Az egyik kezét a hasamra terítette és úgy szorított a falhoz, miközben végig, körbe nyalta-szívta a nyakam. A másik kezével az övét csatolta ki, és lehúzta a sliccét.

- Kérlek Jared, hagyj békén. Hagyd abba! - kiabáltam.

- Ne ellenkezz, hama... - mondta, és húzta fentebb a szoknyám, de kivágódott az ajtó, és egy fekete hajú férfi lépett be. Fekete ing-gatya volt rajta. Az arcát nem tudtam kivenni a könnyeim mögül. A férfi leszedte rólam Jaredet, és behúzott neki vagy öt-t.

- Takarodj a szobából! - kiabált rá... Mason?"

- Jared majdnem megerőszakolt. - suttogtam magam elé nézve.

- Igen. - felnéztem rá. - Én pedig a földszintről láttam ahogy kijössz a mosdóból, és behúz az ajtón. - mesélte.

- Köszönöm, hogy meg védtél. - néztem rá hálásan. - De attól még haragszok rád. - néztem rá komoly fejjel.

- Sophia, én nagyon sajnálom, mikor azt mondtam, hogy fogd be a szád. - nézett el.

- Most menj el, úgy, hogy a szüleim ne a vegyenek észre. - kapta fel a fejét.

- Nincsenek itthon. - mondta.

- Ezt honnan tudod? - ráncoltam össze a homlokom.

- Reggel felébredtem, és akkor hajtottak el a kocsi feljárón.

- Akkor is menj el, Mason. - szóltam rá.

- Rendben. Megyek. - állt fel az ágyról, és az ajtóhoz indult. Vissza nézett, és ennyit mondott: - Majd egyszer találkozunk még, Sophia. - majd kisétált az ajtón.

Hívom Pipert!

Felkaptam a telefonom az ágyról, és tárcsáztam Pipert. Amikor elmentem mosdóba, azóta nem láttam.


Sziasztok! Ez egy kicsit rövidebb rész volt, de remélem tetszett. Örülök, hogy ilyen sokan nézitek a story-at, ezért nagyon hálás is vagyok! Köszönöm!!! Puszii!!

Platformok, ahol elérhető vagyok, és kérdezhettek:

- Tiktok: alexawrite

- Instagramm: lilthwrite12

A hotelszobaTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon