17. fejezet

155 16 2
                                    

- Mi történt, Drágám?

- Mi történt volna? Semmi sem történt. - löktem el magamtól, mire felnevetett.

- Oké. Tudod mit? Kössünk egy alkut. - vonta meg a vállát.

- Mi féle alkut? - kérdeztem.

- Elmondom a nénikémnek, hogy szakítottunk annak cserébe... Ha eljössz velem egy buliba és ott alszunk.

- Nem megyek el veled sehova. - ráztam a fejem.

- Akkor nem mondok semmit a nénikémnek. - húzta fel a szemöldökét.

- Oké, elmegyek - adtam bele a derekam -, egy feltétellel. Piper is jöhet.

- Rendben - bólintott - Hívd, őt is. Ez a beszéd, Drágám - húzott magához.

  - Mit csinálsz? - húzódtam volna, de erősen szorított - Hallod? Engedj el.

Hirtelen kopogtak kettőt az ajtón, mire Mason a száját rátapasztotta a nyakamra és apró puszikat lehelt rá.

- Beszélj - mormogta a nyakhajlatomba.

- Igen? - kérdeztem.

- Mason hol van? Mert megérkezett az apja - mondta az ajtó túl oldaláról Virgina. Mason egyre inkább nyálas csókokat adott, mire hümmögtem heyleslően.

- Tudtam, hogy oda vagy értem. - morogta.

- A - alszik - mondtam, egy sóhajtás kiséretében. Hogy miért nem löktem el magamtól? Nem tudom, de borszasztóen jól esett az érintése.

- Jól vagy, Skylar lányom? - kérdezte aggódó hang nemben, Valentin.

- Hm, jól - sóhajtottam -, csak túl fáradt vagyok én is. Lehet haza indulok.

- Rendben, majd szólj mikor indulsz.

- Mason - sóhajtottam a nevét, miközben megszívta a nyakam, de nem annyira, hogy látszódjon.

- Valld be Sky - melegség öntött el, mikor a nevemet mondta -, odavagy értem.

- Nem... - akadt el a szavam, mikor megmarkolta a csípőmet és közelebb vont magához, mire megéreztem az ágaskodó férfiasságát - Nem szabad.

- De, szabad - lehelte az ajkaimra -, csak te akarod magaddal elhitetni, hogy nem - csapott le az ajkaimra. Heves volt és durva. Pont, mint én. 

 Csak úgy falta az ajkaimat. Kiéhezett volt és vad. Meg markolta a derekam és a kezét az overálom hátuljára, majd a kapcsot ki kapcsolta. Én ijedten oda kaptam a kezem, de hirtelen elkezdett velem hátrálni. Erősen neki ütköztem az ajtónak, ami miatt fel is szisszentem. Mason egy idő után áttért a nyakamra, és elkezdte csókokkal behinteni. Oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférhessen. Hirtelen ki akart nyílni az ajtó és a kilincs is megmozdult egy időben. Mind ketten oda kaptuk a fejünket. Elléptünk az ajtó elől, én pedig a ruhámat magam előtt szorítottam. Egy kislány feje bukkant elő az ajtó takarása mögül. Mind ketten lefagytunk.

- Mason - súgtam neki, mire rám nézett.

- Ja, igen. Ő itt az unokahúgom. Avery Lion Black - mutatta be -, Avery ő pedig a...

- A barátnőd? - kérdezte őzike szemekkel. A arany - szőke haja derekáig ért, a gyönyörű kék szeme csak úgy csillogott.

- Khm, nem. Vagyis, de - kapkodta a fejét kettőnk közt. Kérdőn rá emeltem a tekintetem mire tátogott - ,, A nénikém"

- Nagyon szép vagy - szólt hozzám aranyosan. 

- Köszönöm, te is nagyon szép vagy - mosolyogtam kedvesen - Hány éves vagy?

- 5 éves vagyok - emelte fel a kezében lévő macit és az arcához tette.

- Mason - sziszegtem, mire kérdőn rám kapta a fejét - Bekapcsolnád? - kértem tőle feltűnés mentesen. Bólintott, majd mögém lépett, mire megéreztem az érdes ujjait. Éreztem, ahogy néhány ujja, miközben bekapcsolta a kis gombot. Olyan gyengéd velem...

- Khm, kész van - köszörülte meg a torkát. Én csak biccentettem neki, majd mindketten Avery-re kaptuk a fejünket.

- Mikor veszed feleségül? - kérdezte vékony kis hangjával Avery. Mason be szívta erősen a levegőt, majd leggugolt a kislány elé és megfogta a két kezét, amit a markában rejtett el.

- Húgom. Szeretnéd, hogy elvegyem feleségül, ugye? - kérdezte egy fél mosollyal a száján Mason. Avery csak fülig érő mosollyal bólintott -Rendben, akkor elveszem feleségül - bólintott Mason. Fel sem fogtam mit mondott, de az anyukája is megjelent az ajtóban, Valentin.

- Kit akarsz elvenni, fiam? - kérdezte gyanakvó hangnemben.

- Képzeld. Mason feleségül veszi őt - mutatott rám a kislány -, és akkor ő lesz az én nagynéném, ugye? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Igaz ez, fiam? - kerekedett el a szeme Virgina-nak.

- Igen - mondta feszülten, miközben rámnézett.


Sziasztok kedveseim! Itt lenne a 17. fejezet is. Sokat gondolkodtam, de meggyorsítottam a cselekményeket, mint láthatjátok. De remélem így is fog tetszeni. Szép hétvégét nektek!

A hotelszobaWhere stories live. Discover now