Csörög, és csak csörög, de nem veszi fel.
Hogy értette azt Mason, hogy majd egyszer találkozunk?
- Igen? - szólt a telefonba Piper.
- Szia.
- Sophiaa, nem is láttalak, miután elmentél a mosdoba. Jól vagy? - aggódott.
- Persze, csak... - akadtam meg. - Csak Jared majdnem megerőszakolt. - mondtam ki. Megkönnyebbültem.
- Mi? Ugye, az... Az a Jared? - kérdezte sokkolva. - Igen. - sóhajtottam. - Azta! - ámult el. - De akkor hogy hogy csak majdnem?
- Hát hogy Mason jött, és leszedte rólam, és behúzott neki, utána hazahozott, és mellém feküdt. Reggel pedig rajta feküdtem, mikor már kitosztult a fejem, haza küldtem. Mikor ment volna ki az ajtón ezzel távozott: Majd még találkozunk, Sophia. - hadartam.
- Mibe keveredtél te lány. -
nevetett fel a vonal túlsó végén.
- Már én sem tudom. - nevettem vele együtt.
- Elmegyünk vásárolni estére. - jelentette ki.
- Miért? Mi lesz este? - zavarodtam össze.
- Az egyik lány ismerősömnek egy medencés bulija. - magyarázta.
- Nem tudom, Piper. -bizonytalanodtam.
- Vigyázok rád, és jó buli is lesz. - mondta.
- Oké benne vagyok. 2 kor tali? - kérdeztem
- Okés, várlak. Puszii. - köszönt el.
- Puszii. - leraktam.
Ránéztem az órámra, ami fél 1-et mutatott.
Ideje készülődni.
Egyszercsak korgott a hasam.
És ennem is kéne.
Kinyitottam a gardróbomat, és kivettem egy sötétebb kék kötött pulcsit, egy fekete, combközépig érő szoknyát, és egy térdig érő, bőr csizmát.
Felkaptam a fekete kis táskámat, és beledobtam a szempillaspirálomat és a szájfényemet.
Most van fél 1. Be megyek a plázába, és le ülök enni. - gondoltam.
●•••••☆•••••●
Itt állok a plázába, és nézem hol lenne ülőhely. A kocsimat leparkoltam a parkolóban.
Amíg nézem a sorokat, valaki mellém ér.
- Te sem találsz ülő helyet? - jött oda a McDonald's - os tálcával ő is.
- Nem. - néztem rá, miközben a tálcámat szorongattam.
- Áh, nézd csak, most állnak fel. Csapjunk le. - mutatott oda az ujjával.
- Menjünk. - mentem az idegen után.
- Végre. - sóhajtott fel, mikor leült. Én is leültem vele szemben. - Egyébként, David Gray vagyok. - nyújtotta át a kezét az asztalon.
- Sophia Wang. - fogtam meg a kezét.
- És milyen Chigago-ban élni? - mondta, miközben ki csomagolva a Burger-t.
