... ....
Már itthon vagyok, és épp filmet nézek bekuckózva a szobámban, mikor megcsörren a telefonom.
Mason.
Ó te jóég mit akarhat már.
- Igen, Mason. Hallgatlak. - szóltam bele gúnyosan.
- Most nem hiányzik hogy gúnyolódj velem, köszi, Drágám. Inkább a segítségedet kérném, sürgősen. - szólt bele kétségbeesetten.
- Ó, és miben is? - kérdeztem.
- Játszd el, hogy a barátnőm vagy. Várj, még ne szólj semmit. A nagynéném itt van nálunk és ő úgy tudja, hogy együtt vagyunk. - hadarta.
- Akkor mond neki, hogy szakítottunk. - adtam egyértelmű választ.
- Össze fog törni. Hát, nem érted? - szólt bele ingerülten.
- Mason, édes egyetlen unokám. Mikor ismerthetem meg az én menyemet? - szólalt egy női hang a háttérből.
- Nem sokára nénikém. - szólt vissza. - Erről beszéltem. Muszáj ide jönnöd.
- Anyukádék?
- Itt vannak, de ők sem fogják azt mondani, hogy szakítottunk.
- Istenem! Indulok.
- Köszönöm, Drágám. - forgattam meg a szememet, és kinyomtam a telefont.
Kikeltem az ágyból, és átöltöztem elegánsabb outfit-re. Egy egyszerű, fekete overált, ami újj nélküli. Felkaptam még egy fehér, derékig érő blézert, és a fekete magassarkúmat. Nem volt kedvem vezetni, ezért gyorsan írtam a sofőrnek, hogy hozza a kocsit.
- Jónapot, kisasszony. - nyitotta ki a kocsi ajtaját.
- Önnek is. - mosolyogtam.
- Hova vihetem? - kérdezte, miután beszállt ő is a kocsiba.
- A Black épülethez. - mondtam, mire bólintott és elindult.
... ...
Már az ajtó felé haladok, amin kopogok. Nem sokkal később ki is nyílik.
- Szia, Drágám. - néz végig rajtam, Mason.
- Szia. Jöttem, ahogy tudtam. Hol van a nagynénéd? - hagytam figyelmen kívül a becézést.
- Konyhába. - bökött oda a fejével.
Lassan besétálok a konyhába, ahol meglátom Mason anyját és a nagynénjét.
- Á, ki ez a fiatal hölgy? - kérdezi Mason nagynénje.
- Jó napot. Én Sophia Wang vagyok. - mutatkozok be, illedelmesen.
- Szia, édesem. Én Sabrina Black vagyok, Virginia anyja és Mason nagynénje. - mosolygott rám.
- Örülök, hogy megismerhetem.
- Gyere, drágám. Hadd öleljek meg. - tárta szét a két karját, mire oda mentem, és át öleltem.
- Te lennél Mason barátnője? - kérdezte, mikor elengedett.
- Igen, én lennék. - néztem Mason-re, majd Virgina-ra.
- Így van. Ő lesz az én kis menyem. Az én gyönyörű menyem. - jött mellém Virgjna, és megszorongatta a karomat.
- Khm, anya. Elég. - szólal meg Mason a hátam mögül, mire Virgina elengedett. Mason óvatosan, de tényleg óvatosan átkarolta a derekam és magához húzott. Rá néztem, mire egy óvatos mosollyal bólintott.
- De helyesek. Nagyon szép párost alkotnak, lányom. - nézett Sabrina Virgina-ra.
- Csinálhatok rólatok egy fényképet? - kérdezte Sabrina néni.
- Persze. - vágta rá Virgina.
- Ezt muszáj? - súgtam Mason-nek, aki még mindig átkarolt, de mostmár a csípőmön volt a keze.
- Ha a nénikém valamit a fejébe vesz, az úgy van. - súgta, miközben minden egyes szónál éreztem a lehelletét a nyakamon, mire libabőrös lettem.
- Na, fiatalok. Nézzetek a kamerába. - szólt Sabrina néni, mire mindketten belemosolyogtunk a kamerába. - Most, pedig csókoljátok meg egymást. - mondta, mire mind a ketten le fagytunk.
- Tessék? - kérdeztem lefagyva.
- Na, egy ilyen képet is szeretnék. - akadékoskodott.
- Jólvan, nénikém. - mondta Mason, mire rá kaptam a fejem.
- Mi? - kérdeztem pánikolva, mire lecsapott a számra. Megfogta a tarkóm, hogy ne tudjak el húzódni.
- De szenvedélyesek. - hallottam meg Mason nénikéjét a háttérből. Rögtön elhúzódtam és hátrébb léptem pár lépést.
- Én... - szólaltam meg, de Mason közbevágott.
- Bemegyünk a szobámba.
- Mennyetek drágáim. - mondta mosolyogva Virgina.
Mason megfogta a kezem, és elkezdett maga után húzni a szobába. Becsukta magunk mögött az ajtót és felém fordult, mire arcon csaptam. Oda kapta a kezét és kérdőn nézett rám.
- Minek kellett megcsókolni? - kérdeztem széttárt karokkal.
- Mert a nénikém ezt akarta. - hihetetlenül felnevettem és az ajtóhoz indultam, de elkapta a karom és az ajtóra passzírozott.
Vészesen közel volt.
- Hova akarsz menni? Haza? Most érkeztél. - mondta, és majdnem minden egyes szónál az ajka hozzá ért az enyémhez. Nem tudtam megszólalni, elállt a szavam.
- Mi történt, drágám?
Sziasztok kedveseim! Végre visszatértem. Februárban írtam utoljára és mostmár majdnem május közepe van. Remélem ti is várjátok a nyarat. Ezentúl próbálok pozitívabb lenni. Sziasztok.
