,, My feelings"
Hogy lehetek nő létemre, ilyen meggondolatlan? Bele megyek egy kamu kapcsolatba, úgy hogy nem is számolok a szabályokkal? Nem hiszel el!!!
- Oké, Mason. Elfogadom. Mikor költözzek ide? - sóhajtottam, mert tudtam hogy én fogok a legrosszabbul ki jönni belőle. Pedig mennyire örül a jövőbeli énem, hogy bele mentem.
- Ma már kezdhetsz pakolni. - vigyorgott, mint egy tejbetök.
- Már ma? Időm sem lesz a pakolásra. - mondtam ingerülten.
- Muszáj lesz, holnap költözöl. - holnap??? Ez meghibbant?
- Szórakozol velem, ugye? -nevettem fel hisztérikusan. - Meghibbantál? -néztem rá választ várva.
- Nem, és nem hibbantam meg. Meg hát, mielőbb össze kell szoknunk, ha együtt fogunk lakni, ebben a házban. - villantotta meg a mosolyát.
- Hogyne. - motyogtam. - na de én akkor mennék pakolni tudod, hogy mi hamarabb össze szokjunk. - mondtam cinizmusan.
- Hajrá.
- Az. Hajrá. - gondoltam magamban.
Le szálltam a bárszékről, felvettem a táskám, és indultam az ajtóhoz.
- Akkor holnap reggel 9 kor találkozunk. - közölte.
- Minek találkoznunk 9 kor? - néztem rá kérdőn.
- Mert, addigra kész legyél. Megyek érted, és hozzuk el a csomagjaidat. - nézett rám olyan, ,, érted nem? " fejjel.
- Persze, persze. - halkítottam le a mondatom végét.
- Na akkor szia, Sophia. -nyitotta ki nekem a bejárati ajtót.
- Neked is, Mason, szia. - köszöntem el tőle, és kiléptem az ajtón. Kimentem az épületből, és intettem a test őrnek, hogy hozhatja a kocsit. Pár másodperc alatt előttem is volt az én is Ferrari-m. Be pattantam a kocsiba, és a gázra léptem.
Mikor a ház előtt voltam, leparkoltam, is oda adtam a kocsit a sofőrnek. Bementem a lakásba, és a konyhába indultam. Reméltem hogy egyedül leszek, de nem így történt, mivel anya, és apa ültek az étkező asztal túl oldalán, én pedig a másik oldalon álltam velük, és látszott rajtuk hogy sejtik hogy én ülök a pulton, Masonnél.
- Sziasztok. - köszöntem ártatlanul. - mi újság? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni, miközben az egyik szék karjára rá raktam a táskám, a másikra pedig a kabátom.
- Szia neked is, lányom. - szólalt meg anya.
- Ülj le! - szólt rám élesen apa.
- William, higgatabban! - szól anya apára.
- Valami gond van? - kérdezem ,,értetlen" fejjel, miközben ülök le a székre, amelyikre a kabátomat is rajtam.
- Igen, lányom. Van. - válaszol apa, de nyugodtabban. Na de most jön a fekete leves. - Van ám, van. Miért kellett arra felkelnem, hogy anyád közli velem, hogy egyébként ,, A lányod ül Mason hotelszobájában a pulton."? - idézi fel anya mondatát.
- Ömm...az van... hogy,... - pánikoltam be. - Összejöttem Mason-nel. -csúszott ki a számon. Apáék elkerekedett szemmel néztek rám, és akkor tudatosult bennem, hogy mit is mondtam. Lesütöttem az szemem, és vártam a leszidást, de csak anya öröm mondatát hallottam.
- Jaj, Kedvesem. Hallod ezt. A lányodnak lett egy barátja. - örült meg anya, én pedig apára néztem.
- Miért őt választottad? Ha? Bajba fog minket keverni egyszer ez a fiú. - gondolkodott.
- Szeretem, apa. - ,,vallottam be" neki. Ő csak pár másodpercig hallgatott a vallomások után, de fel állt, és át ölelt.
- Ugye elfogadod őt, apa? -kérdeztem félve.
- Igen, elfogadom. De -tette fel a mutató ujját. -ha megbánt, én teszem őt tönkre, megértetted. - vette szigorúra a figurát, amitől meg mosolyogtatott.
-Ígérem, apa. Megértettem.
Elengedtük egymást, es anya is meg ölelt. Pár könnycseppet is ejtett.
- Viszont van még valami... - folytattam.
- Mi az, Drágám? -kérdezte anya tőlem kíváncsian.
- Úgy beszéltük Masonnel, hogy ma össze csomagolok, és holnap reggel 9-re jön értem felvinni a lakására a csomagjaimat, hogy oda költözzek. - vázoltam fel.
- Nem korai még ez egy kicsit? - fürkészte apa az arcomat.
- Hagyd már, William. Itt az idő, hogy a lányunk saját útra lépjen, és saját döntéseket hozzon, nélkülünk. - mondta anya szipogva, amitől nekem is be könnyezett a szemem.
- Igazad van. Rendben. De ha bármi van, hívj, és ott leszünk. - sóhajtotta apa.
- Ígérem. - mondtam, és fel vettem a karomba a kabátomat és a táskámat, és elindultam az emeletre, a szobám felé.
[...]
Már este 6 óra van, és még mindig válogatom ki a ruháimat, a második bőröndbe. Az első bőröndbe kerültek, a nyári cuccok, amiket azért raktam egy bőröndbe, mert tavasz van, és nem sokára nyár lesz. Meg kerültek zoknik, és fehérneműk. Hajvasaló, hajszárító, hajolaj, hajspré, tusfürdő. A második bőröndbe kerülnek majd a vékonyabb kabátok, hosszú nadrágok, hosszújúk, vékonyabb cipők. Egy kisebb tornazsákba kerülnek majd a neszeszereim, sminkeim, fésű stb.
Tehát, itt lenne a 7.rész is. Vajon kibírhatatlan lesz Mason, vagy sem? Írjátok meg hogy milyet olvassátok szívesen, bár van ötletem, de a tiétekét is el szeretném olvasni. Puszii!
