... ...
A nappaliban ülünk mind annyian, vagyis Mason, Virgina, Avery, Sabrina és Joseph, Mason apja.
Feszülten ülünk egymás mellett Mason-nel. Dühös vagyok, amiért gondolkodatlanul mondott dolgokat.
- Mikor akarjátok ezt elmondani, hogy már tervben van az esküvő? - kérdezett minket Virgina. De, nincs tervben semmi.
- Anya, tervben van az, hogy összeházasodunk - sóhajtott Mason.
- Az nem kérdés, de mikor lesz? - figyelt minket Sabrina néni.
- Nénikém, ne haladjunk előre. Majd szép lassan.
- Kislányom - fordult felém Sabrina -, nekem vannak otthon ilyen trendi esküvői magazinok, majd Mason eljön érte és nézegetheted majd - mondta kedvesen.
- Köszönöm, de ráér - mondtam kedvesen.
- Nem, nem ér rá. Ezen a héten lesz az esküvő, még hozzá szerdán - tapsikolt Sabrina. Vagyis két nap van az esküvőig. Mit mondok anyáéknak? Ó, istenem.
- Nekem mennem kell - néztem az órámra, hogy hiteles legyen, mivel egésznap sorozatoztam volna.
- Rendben életem, vigyázz magadra - intett Sabrina és Virgina.
- Szia kedvesem - adtam puszit Avery-nek -, sziasztok - intettem egy utolsót, majd Mason kikisért és becsukta maga mögött az ajtót.
- Sajnálom. Az egészet - hajtotta le a fejét.
- Hát, én is, hogy hozzád megyek - nevettem fel és neki is megjelent egy kis mosoly.
- Jól áll - nézett rám mosolyogva.
- Micsoda? - nem értettem.
- A mosoly.
- Mason.
- Oké, befejeztem - emelte védekezésbe a kezét. Ezen csak mosolyogtam. Viszont egyre vonzott, hogy ilyen közel van hozzám.
- Akkor majd találkozunk - mondtam, de nem a lifthez mozdultam, hanem közelebb léptem.
- Holnap - biccentett. Nem mozdult.
Már éreztem a testéből áradó melegséget. A lehelete a nyakamon bizsergett. A tekintete a szám és a szemeim között futkostak. Megtette. Egy lépést felém tett és a tarkómnál fogva megcsókolt. Beleszédültem, olyan jól csókolt. A derekamra csúsztatott kezével a falnak nyomott. És tudjátok mi volt a legrosszabb? Hogy élveztem. Annyira élveztem, hogy beletúrtam a hajába és meghúztam egy-kettő tincset, mire fel mordult. A lábainál keresztezték egymást, a testünk egymásnak nyomódott. Mindketten kívántuk a másikat.
Hiba az volt, hogy érzelemmel teli csók volt. Szenvedélyes.
Lassan elváltam tőle, és a mellkasára tettem a két kezem.
- Akkor ez egy igen? - kérdezte pimasz mosollyal, az ajkaimat nézve.
- Ez egy igen - bólogattam. Beláttam, hogy Mason nélkül nem voltam teljes, mióta ismerjük egymást. Rájöttem, hogy szeretem. Igen. Szeretem! Akárhogy van.
Nevetve döntötte a homlokát ág enyémnek, majd lassan megcsókolt.
... ...
Az esküvő napja van. Az élő készületek mind megvan, a vendégek a helyükön, a jövendőbeli férjem az oltárnál. Már csak én vagyok hátra. A sellő esküvői ruhám kiemeli az alakom. Ez egy Imádom Ruha.
- Gyere, várnak a vendégek - jott Piper.
- Megyek - suttogtam.
- El sem hiszem, hogy férjhez mész - suttogta ő is.
- Én sem - nevettünk fel -,na indulás.
Mikor ki értünk az ajtón, mindenki felállt és tapsolt, Mason pedig az oltárnál mosolyogva nézett, szokásosan irtani jól nézett ki. Mukor oda értem, megfogta a kezem és szemben fordított magával.
A pap elmondta a mondani valót és rátért a lényegre.
- Ön, Sophia Wang. Szeretné letölteni az életét a leendő férjével? - kérdezte.
- Igen! - tapsoltak.
- Ön, Mason Black. Szeretné letölteni életét a leendő feleségével?
- Igen! - tapsoltak.
- Mostantól házastársak tekintem önöket. Csókolják meg egymást.
Mason közelebb lépett, megfogta a derekam és megcsókolt.
Vége
Sziasztok. Szeretném megköszönni, hogy ennyien olvastátok a könyvemet. Jönni fog egy új könyvem, ha minden igaz július elején. Mindenkinek szép nyarat, pusziii!!
