Titokban Szeretlek

1.

Emma Williams. Ez lennék én.

Szívesen mondanám, hogy én vagyok a legszerencsesebb lány a földön, de én és a szerencse két külön fogalom vagyunk. Ugyanis messzire elkerül engem. Ami azt illeti egyenesen taszítom.

Frissen diplomáztam, mégis egy gyorsétteremben tengetem az időm, a hét minden egyes napján.
Ne kérdezd, én sem értem hogy miért.

Keddi napot írunk, átlagos. Csupán pár százan fordulnak meg nálunk naponta. A mai nap különösen forgalmas, sőt maga a káosz.

- Emma..! Hol van már a hatos asztal rendelése? - Josh, a főpincér.. Folyton csesztet.
- Viszem! - kiabáltam
- Igyekezz, lemegy a nap!

Két kezemmel próbáltam kivinni a rendelést, ami pontosan 6 korsó csapolt sörből állt. Nem vagyok elég gyakorlott sajnos.

Már majdnem az asztalhoz értem, mire a hátam mögött ülő, ötven év körüli fickó beszólt nekem.

- Mást biztos stabilabban fognál.. Gyere gyakoroljuk!

A pumpa azonnal felment bennem. Felé fordultam, majd amilyen nagy lendület volt bennem, el is estem, rám a halomnyi korsó és persze a sör is rajtam landolt.

Ennyit az én szerencsémről.

...

A főnök nem hagyta, hogy megmondjam a magamét az idegen fickónak.

- Figyelj rám.. - ültetett le a pulthoz - Sokat bénázól. Ha így folytatod ki leszel rúgva!
- Nézze, Mr. Bluke. Én igyekszem, tényleg, de maga hagyta volna, hogy így beszéljének a háta mögött?
- Nem vagyok csajból.. Nem tudom mit tennék, de mondjuk nem azt amit te akartál, mert látod, ez lett a vége. - mutatott rám, ahogy szarrá áztam a sörtől.
- Átöltözhetek? - feladtam a magyarázkodást
- Menj haza, holnap újult erővel találkozunk.
- Tessék? De én napi bérben vagyok itt.. Akkor?
- Egy nappal kevesebb pénz. Erre a pár órára nem adom meg az egész napot.
- Akkor maradok.
- Ez parancs Emma.
- Rendben..

Nem értem el semmit a puffogással.
Hazaballagtam New York egyik egérlyukába, amit én csak gengszternegyednek hívok. Itt volt a legolcsóbb a lakbér, cserébe hat lakattal az ajtómon, az ágyam mellett baseball ütővel, plusz félelemmel alszom el.

A telefonom csengett megállás nélkül.

- Mondd Lisa.. - Lisa Bloom. A legjobb barátnőm. Néha elviselhetetlen, de én így szeretem. Bunkóság, de ma tényleg nem volt kedvem még vele is kommunikálni. Senkivel sem akartam.
- De morci vagy Morci. Baj van?
- Itthon vagyok, hazaküldtek a melóból.
- Ki vagy rúgva? - kérdezte meglepődve
- Az kéne.. Akkor megyek a híd alá. Nem, csak szarul jöttek ki a dolgok.. Mindegy, majd elmesélem..de várjunk. Beteg vagy? - a hangja más volt, kicsit rekedtes is
- Ne is mondd, nálam is káosz van. - Lisa és a szerencse épp passzol egymáshoz, ugyanis New York legmenőbb cégénél dolgozik, mint irodai asszisztens. Ez a cég a Mount Hill.
- Tudok valamiben segíteni? - ő is mindig segít, amiben tud. A céghez is be akart ajánlani, de ragaszkodtam hozzá, hogy a saját utam járjam, ne mástól várjam a csodát. A csoda leragadt a gyorsétteremnél.
- Ami azt illeti, ha már szabad vagy..
- Mi az?
- A főnökkel kellene aláiratnom pár fontos doksit, amit holnap le kell adnom. A bökkenő, hogy meg sem tudok mozdulni.
- Menjek be a Mount Hill-be?
- Megtennéd?
- Nincs pénzem Taxira.. Tőled az egy óra.
- Adok rá pénzt. Gyere.. - köhögött a vonal túlsó oldalán.
- Jó, húsz perc és ott vagyok. - meg jó, hogy legalább ő közel lakik hozzám, csupán jobb negyedben.

..

Készülődés közben gyors pillantást vetettem a tükörre.
Nem tetszettem magamnak. Szaggatott farmerben és hoodie-ban nem mehetek.

A szekrényben nézve, ugyanolyan káosz uralkodott ott, mint amilyen az életem jelen helyzetben. Borzalom.
A gönceim ötven százaléka vagy gyűrött, vagy nem alkalomhoz illő. Tulajdonképpen nincs is megfelelő ruhám, ha már a Mount Hill céget nézem.

Felhívtam Lisa-t.

- Figyi, nincs egy göncöm sem..
- Ne parázz már, csak a portáig mész, majd Dean lemegy hozzád. Beszéltem vele.
- Ki az a Dean? - kérdeztem
- A főnök Em, ki lenne? Övé az egész biznisz.
- Mi a teljes neve? Csak, hogy tudjam.
- Dean Miller. Meglepő, hogy nem ismered. Az újságok csak az ő képével vannak mostanában tele. Sokat jótékonykodik.
- Szuper. Szóval, visszatérve a ruhához. Totál letojhatom, hogy mibe megyek?
- Totál. - felelte - Na gyere, mielőtt vagy bealszok vagy behányok.
- Sietek.

..

Újra a tükörbe néztem, majd megvontam a vállam.
Úgy megyek, ahogy vagyok. Pár perc lesz az egész.

...

- Üdv, Emma Williams vagyok. Lisa Bloom nevében jöttem. - a recepciós hölgyemény végignézett rajtam, majd egy elegáns fintort vágva mondta;
- Várjon egy pillanatot..

- Mr. Miller.. Egy bizonyos Emma Williams keresi önt..
- Ühüm.. Ühüm.. Rendben Mr. Miller. Máris megmondom.

- Fáradjon fel a 21. Emeletre. Az irodája azon a szinten van, várja önt.
- Azt mondták, csak a portáig kell mennem.. - meg voltam szeppenve
- Kérem, fáradjon fel.
- Jolvan, rendben. - nem akartam húzni Mrs. Flegma idejét, sem az idegeit.

Felfelé menet sem indult minden fényesen.
Kezdjük ott, hogy amikor a lift kinyílt előttem, olyasmi tárult elém, amit nem gondoltam, hogy itt látni fogok. Egy középkorú férfi állt előttem, mellette pórázon egy bazinagy bernáthegyi kutyával.

Óckodva léptem át a lift küszöbét.

A 21-re felérve, már nem is csodálkoztam. Tudtam, hogy velem is csak ez történhetett meg.

- Fenébe.. - azonnal kerestem egy mosdót, hogy a kutyapisit letakarítsam a lábszáramról. Ezért sem lottózom. Úgysem jönne be..

Vagyis kerestem volna, amikor láttam, hogy az igazgató írodájából sietősen távozik egy férfi. Gondoltam Mr. Miller az.

Hagytam annyiban a pisi ügyet, és rohantam az iroda felé.

- Hé..! - szóltam utána. Mr.Miller..?
Megállt, majd visszanézett. Aztán megint ment tovább.

- Mr. Miller.. Lisa Bloom küldött! - természetesen mentem utána, mire ismét megállt, majd visszanézett.
- Gyorsan, sietek. - ennyi erővel megvárhattam volna lent a recepción is.
Én is sietnék.. Lemosni a mocskot magamról.
- Itt vannak a papírok.. - adtam a folyosón a kezébe. Mély zöld szemei végigsuhantak a dokumentumok szövegén, majd lenézett rám. Igen, konkrétan, ugyanis a 160 centimmel még kellene egy kis szék.

Matatni kezdett a zsebein, de nem találta meg amit kellett.

- Jöjjön az irodába, nincs nálam toll. -

Bezártam magam mögött az ajtót, amíg ő aláírta azokat.

- Ez mi..? - szimatolt a levegőben. Ki más lenne? Gondoltam magamban.
- Öhm.. Valószínű én.. - szégyelltem el magam - Kutyapisi.

Értetlenül nézett rám.

- A liftben.. Egy bazi nagy, nyálas kutya lepisilt.
- Ó, pedig nem szokott ilyet. - felelte.
- Az ön kutyája? - kérdeztem
- Igen, az enyém. Más kutya ide nem jöhet. - mindent értek. A boss-nak mindent szabad.
- Sajnálom, hogy nyálasnak hívtam. - nyújtotta át közben a papírokat.
- Semmi gond, tényleg az. Ennyi lenne?
- Öhm.. Igen. Köszönöm. Nem is zavarom tovább.
- Várjon.. Elfelejtettem a nevét, Lisa említette, de..
- Bocsánat, faragatlan voltam. Be sem mutatkoztam. Emma Williams. - nyújtottam a kezem, de ő fura mód nem.

Még kellemetlenebb érzés volt visszahúzni.

- Dean Miller. - felelte.
- Még egyszer bocsánat, hogy feltartottam. - elindultam a lift felé

Meglepetésemre, ő is csatlakozott.

Szótlanul álltuk végig mind a 21 emeletet. Nem voltam még ennyire kellemetlen helyzetben. Csak szabadulni akartam, már-már úgy éreztem magam, mint egy klausztrofóbiás.

Megállt a lift. Fél szemmel néztem, hogy elindul e. Nem tette.
Mire vár?

- Üdvözlöm Lisa-t. - mondta, majd kilépett. Én is így tettem.
- Átadom.

....