Titokban Szeretlek

8.

EMMA

- Bocsánat csak, hosszú sor volt a mosdóban. -kellett idő odabent, hogy egyrészt lenyugtassam magam, másrészt, hogy észhez térjek és rájöjjek mit is kéne tennem.
- Jól vagy? -kérdezte Lis
- Ami azt illeti nem jól.. Nem gond, ha elmegyek? -nem azért akartam elmenni,mert Dean akarta, hanem mert én nem akartam tovább látni.
- Megyek veled.. -mondta Dave
- Ne, nem kell.. Hívok taxit.
- Ne butáskodj.. -kifizette a mi részünket, majd felállt az asztaltól. Dean dühösen pillantott rám.
- Rendben. - azért is hagytam,hogy velem jöjjön - Érezzétek jól magatokat! -mosollyal az arcomon távoztam, ami őt méginkább dühítette.

..

- Mi volt a baj? -kérdezte a kocsiban ülve Dean
- Igazából kettesben akartam őket hagyni. A dupla randikat nem csípem. -kis szünet után - És mert inkább csak veled akartam lenni. - úgy éreztem most kell igazán tojni Dean-re, és azt tenni amit akarok. Jól akartam magam érezni.

Felcsillant a szeme.

- Tényleg?
- Tényleg. El sem kellett volna indulni.
- Hova szeretnél menni?
- Hozzád. Mondjuk.
- Benne vagyok.

..

Nem így képzeltem el egy autó szerelő lakását. Minden pazar volt, már-már luxus.

- Elég nagy lakás, ahhoz képest, hogy egyedül élsz. -mondtam
- Előre tervezek.
- Hogy érted?
- Lesz hely szaladgálni a kis kölyköknek.- ez olyan aranyosan hangzott tőle
- Igazán? Már is érhető.
- Mit szeretnél csinálni? - nyomott a kezembe egy üveg pezsgőt.
- Inni most nem.. -eléggé őrült hangulatomban voltam
- Hanem?
- Mutasd meg a hálószobád. -léptem közel hozzá, amitől látszólag ő is beindult
- Az is elég nagy.
- Gondolom az ágy is.
- Talált.
- Vigyél oda. -felkapott és már suhant is velem fel a lépcsőn.

...

Reggel iszonyat zizisen keltem. A sok alkohol ellenére pontosan tudom, hogy mit tettem. Lefeküdtem Dave-vel.
Bántam-e? Nem. Jól éreztem magam, de legbelül tudtam, hogy részemről ez amolyan bosszú Dean felé.

- Jó reggelt. -bújt hozzám Dave
- Jó reggelt.. Hány óra?
- Számít? Hétvége van. -mondta
- Hétvégén is dolgozom, csak este.
- Szereted a munkád?
- Nem. De nincs más opció.
- Hallottam, hogy a Mount Hill-ben lett volna.
- Úgy éreztem nem nekem való.
- Dolgoznál inkább nálam?
- Autó műhelyed van Dave. Mit keresnék én ott?
- Nem olyan pici a műhely. Adminisztrálni mindig kell. Nyugis helyed lenne.
- Egyelőre maradok. Aztán meglátjuk.

Elindultam a mosdóba.

- Így mész mosdóba? - pucéran indultam ki
- Miért? Nincs itt senki.
- Engem nem zavar, de a kertészt annál inkább.. -ekkor beindult a fűnyíró hangja
- Hol a ruhám..? -néztem körbe, majd dobott egy pólót.
- Vedd fel ezt. Aztán gyere vissza.
- Dolgoznom kell. Elviszel haza előbb? -húztam fel a pulcsit
- Persze. - hajolt oda hozzám, hogy megcsókoljon, így is tett
- Merre van a mosdó? - nem vette le rólam a tekintetét
- Folyosó végen jobb oldalt.
- Oh, és gyógyszer? A fejem iszonyat fáj. Van itthon?
- Igen, a fürdőszobaban találsz.
- Rendben.

Végigsétáltam a hosszú, csendes folyósón egészen a mosdóig, ezután a konyhába mentem vízért, amivel a gyógyszert lenyelem.

A csendet kulcs zörgés zavarta meg.
Nem mertem megszólalni, a víz töltésében is megálltam, lezártam a csapot.

- Tesó .. -ilyen a mesében nincs. Hirtelen lebuktam a pult mögé, mint aki bújkál. Aztán eszembe jutott.. Miért is bújkálnék Dean elől? Ki ő nekem?

Felálltam, majd leültem a pulthoz.

- Öcskös.. Hol vagy? Elhoztam amit kértél.. -jött be a konyhába. Meglepetten nézett rám. -Te nem Dave vagy..
- Ő fent van. Szóljak neki?

Dühösen oda jött hozzám, majd suttogni kezdett.

- Mi a fenét keresel itt? -kérdezte. A lehellete súrolta az arcom
- Amit te nem..
- Az ő pólója van rajtad.. -még dühösebb lett
- Kényelmes. Baj? Egyáltalán miért izgat ez ennyire Dean? Nem értem a viselkedésed.
- Te direkt is az ellenkezőjét csinálod annak, amit kértem.
- Kérted Dean? Parancsoltad. Nekem senki nem parancsol. Az okát, hogy miért tetted mindig nem tudom, igazából csak sejtem.
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy tetszem neked.
- Baromság. Nem tetszel.
- Nem? Akkor ne játszd a sértődöttet!

- Dean! - jött le a konyhába Dave
- Khm.. -köszörülte meg Dean a torkát- Visszahoztam a laptopod.
- Kössz. -felelte, majd átkarolt

Ha tehette volna Dean szemei szikrát hánytak volna. Hát akkor legyen, szórjon.

Átkaroltam Dave-et, és megcsókoltam.

- Menjünk vissza a szobámba?
- Aham..
- Nem is zavarok tovább. -mondta Dean
- Később beszélünk tesó.

Elindult, majd visszafordult mégis.

- Emma..
- Igen?
- Lisa küldött valamit neked. A kocsinál van, gyere.
- Hozd be, megvárom.
- Emma. Nem jövök vissza. Gyere.

- Mindjárt jövök.. -mondtam Dave-nek

..

- Tudom, hogy nem küldött semmit, mit akarsz még mondani?
- Ne kerülj hozzá túl közel.
- Tessék?
- Jól értetted. Nem akarlak a családom közelébe látni.
- Paraszt vagy, egy seggfej! De látom a szemedben, hogy mennyire dühít, az hogy vele látsz, féltékeny vagy!
- Én féltékeny? -dacolt
- Te. Féltékeny. De neked ott van Lisa. Szerelmet vallottál neki, miután megcsókoltál.
- Lisa-nak ehhez semmi köze.
- Még. Mivan, ha elmondom neki mi volt akkor éjjel?
- Nem történt semmi.
- Semmi? Igazad van, az semmi volt. Megbocsáss, de vár Dave.

Unottan elindultam, de visszarántott.

- Mit csinalsz? -kérdeztem
- Gyere velem. Hazaviszlek. -kinevettem
- Nem.
- Játszol velem, direkt dühítesz.
- Te vagy az aki hülyítesz Dean. Engedj el. Soha nem válaszolsz egy kérdésemre sem. Normális választ már nem várok.

A keze lassan leereszkedett a derekamról.

- Tetszem neked. -mondtam
- Nagyon kitartasz ez mellett. - tette zsebre a kezét
- Tetszem neked, és az, hogy az öcséddel vagyok dühít. De mondok még valamit.. Tegnap este nem miattad jöttem el a vacsoráról, hanem miatta. Az éjjel olyan volt, amilyet már régen éreztem. Minden téren kielégítő. -áradoztam, amitől megfeszült a fogsora. Odahajoltam hozzá, majd a fülébe súgtam ;
- Nyugi.. A stressz nem is hiszed mikre képes. -megszorította a csuklóm
- Ne játsz a tűzzel!
- Folyton dirigálsz. Hadd élvezzem ki.

Elengedte a karom.

- Nem tetszel és nem akarom, hogy a családom része legyél. Utoljára mondtam el.
- Sajnálom de Dave-vel vannak terveim, amik nem tartoznak rád. És de, tetszem.