Titokban Szeretlek

12.

Emma

- Mégis mit művelsz? - a konferencia végén Dean dühösen tört rám az irodámba
- Mire gondolsz? - forogtam a székemben jobbra-balra
- Mit gondolsz, mi van ha valaki meglátta volna mit művelsz?
- A puszira gondolsz a lift előtt? Nem látta senki.
- Nem éppen arra. Tudom mit csináltál a tárgyaló teremben. Véletlen le esett a tollad mi? Pont az én lábam elé. Igaz?
- Ettől vagy úgy oda Dean? -najó, direkt húztam az idegeit. Van egy célom, elérem.
- Rám öntötted a kávét és a kezzeddel törölted le! -mutatott a pontosan oda, a tiltott zónára
- Tetszett, ne is tagadd. Ugyan már Dean, ne reagáld túl.
- Hagyd ezt abba kérlek.

Felálltam az asztaltól, majd a lehető legközelebb léptem hozzá.

- Ha annyira azt akarod, hogy hagyjam abba, miért nem hátrálsz?
- Sok ami sok Emma. Nekem ott van..
- Tudjuk Lis. Az érdekes az, hogy fele annyi vonzalom sincs köztetek, mint ami köztünk van.

Megragadtam a kezét, majd a csípőmre tettem.

- Miért nem menekülsz? A csapdámban vagy Dean. -kezeim a nyaka köré fonódtak. Szemein láttam, éreztem már nem sok kell, hogy beadja a derekát.

Az ajkaink már majdnem egybeértek.

- Csókolj meg.. -leheltem ajkára

Így is tett volna, mire kitört belőlem a nevetés.

- Bocsi, muszáj volt Dean.. De látod? Ennyi kellett volna, hogy őrültséget csinálj
- Rám másztál!
- Ki, én nem.. Te voltál aki hagytad magad. Ha megbocsátasz, ebéd szünetem lesz..

Megfogta a karom, majd magához rántott.

- Ne játsz velem mégegyszer!
- Mi lesz, ha mégis? Te is játszottál velem épp elégszer.
- Ne játsz, kérlek. - szemeiben őszinte kérleles látszott - Vannak dolgok, amiket nem érthetsz
- Ezt hogy érted? - miről beszél? Kezdett érdekelni a dolog.
- Nem akarod tudni. Csak maradjon mindenki a saját oldalán.

Kirántottam magam a kezei közül.

- Látod? Megint rébuszokban beszélsz. Ki ért téged? Mintha a világ összes titka a tiéd lenne.
- Mindegy , menj enni.
- Nem, kíváncsivá tettél. Egyértelmű, hogy titkolsz valamit. Fájdalom van a szemedben. Mi lenne, ha elmondanád? Talán megkönnyebbülnél.
- Badarságokat beszélsz.
- Jó emberismerő vagyok, hidd el.
- Szóval, a lényeg .. -terelte a szót - Ne kényszeríts olyan helyzetbe, amiből nem tudok menekülni.
- Ki mondta, hogy menekülnöd kell?

Szótlanul álltunk egymás előtt, majd megjelent Lis, aki vissza húzott a valóságba.

- Jössz enni Em? Foglaltam helyet.
- Igen, megyek.
- Megzavartam valamit?
- Nem, csak a tárgyalást beszéltük át. Dean szerint nagyon jól ment. -néztem rá
- Igen, elégedett vagyok.
- Mondtam, hogy főnyeremény. Te is jössz Dean? -kérdezte Lis
- Nem, még dolgom van. Menjetek csak.
- Együtt megyünk haza igaz? -forgattam a szemem
- Igen, amint végeztél.
- Imádlak!

Nem mondott semmit, csak mosolygott.
Én mondom nem szereti Lisa-t.