Titokban Szeretlek

9.

Emma

- Na, mit küldött Lis? -kérdezte Dave a hálóban
- Kereste, de nem találta végül, és ami azt illeti mennem kell. A húgom is vár otthon.
- Öltözz fel nyugodtan, hazaviszlek.
- Köszönöm.

Semmi kedvem nem volt a Dean-nel való beszélgetésünk után. Dühös voltam, és válaszokat akartam. Ezeket viszont nem kaptam meg.

- Minden oké? -kérdezte Dave már a kocsiban.
- Tessék..? -elbambultam
- Jól vagy?
- Jól, csak fáj a fejem.
- Biztos csak erről van szó?
- Igen. Tudod mire gondoltam? -fenét gondoltam, ez csak dac
- Hallgatom.
- Holnap találkozunk? Mármint elmennék a műhelybe.
- Jó ötlet. Utána elvinnélek valahova.
- Nem mondod el hova igaz?
- Igaz. Benne vagy?
- Igen. Szívesen.

...

- Szia, na milyen volt? -kérdezte Alice
- Micsoda?
- Jó reggelt.. A randevú. Eléggé elhúzódott.
- Igen, jó volt.
- Ennyi? Be sem avatsz semmibe?
- Jól éreztem magam a randi másik felébe.
- Aki eljött érted, azzal töltötted az estét? Dögös pasi!
- Alice.. Te kukkoltál?
- Nem téged, őt.
- Igen, vele. Jól is mulattunk, amíg meg nem jelent Dean.
- Nee..
- De. Elrontotta a bulit. És az is, hogy dolgoznom kell. Elleszel egyedül?
- Igen, ami azt illeti néztem állást. Szállással együtt jár.
- Milyen munka?
- Egyszerű gyári meló.
- Szóval itt hagysz?
- Ha nem gond. Nem akarok a terhedre lenni.
- Nem vagy a terhemre. Elférünk. Amúgy meg kell oldanunk a képes ügyet.
- Hagyd a fenébe Em, legalább lát a világ egy jó testet. -mutatott magára
- Ne így fogd fel, ez bűncselekmény.
- Tudom, de hidd el nem éri meg belekavarodni. Tojd le.
- Ha te mondod.. -néztem az ágya mellé- Össze is pakoltál?
- Igen. Úgyhogy könnyes búcsút veszünk egymástól. -ölelt magához
- De ugye a pszichológust nem hagyod ki? Oda eljársz?
- Igenis anyu! El. Ne aggódj annyit, megárt a szépségednek. Tudom, hogy aggódsz, hogy kárt teszek magamban. Ne félj, nem lesz ilyen több.
- Ajánlom is, különben én öllek meg!

..

- Megint késtél. Nem leszünk jóban. - Mr. Bluke ismét dühös rám
- Tudom, és sajnálom.
- Mit tudsz tenni annak érdekében, hogy ne késs??
- Kocsival kellene járnom, de sajnos nem kaptam annyi fizetés emelést.
- Haha.. Kacag a májam. Sipirc dolgozni!

..

- Te figyi, a főnökkel már a hócipőm tele.. -panaszkodott szünetben a munkatársam Gina.
- Miért?
- Már két hete minden hétvégén túlórázok, zárás után itt maradok rendetrakni, és semmi túlórabér. Semmi.
- Szólj neki! Ami jár az jár.
- Ez az.. Szóltam. De így sem történik semmi. Úgyhogy innentől te maradtál.
- Mivan?
- Felmondtam.
- Ne csináld ezt.. Így is tele vagyok melóval. Mindent én csinálok.
- Ne haragudj, de nem megy. Kaptam egy jobb állásajánlatot.
- Végülis megértem. Hiányozni fogsz.
- Úgyis találkozunk még. Nézd csak .. - zárás előtt pár perccel újabb vendég érkezett. Hátrapillantottam, és Dean állt az ajtóban.
- Az utolsó vendég a tiéd Em. Én léptem.
- Megint mit akar..?

- Záróra. - finoman utaltam rá, hogy tolja ki a seggét az étteremből.

Leült a pulthoz.

- Egy Whiskeyt kérnék. - elém rakott egy vagon pénzt
- Nem kerül ennyibe egy Whiskey.
- Nekem meg ér ennyit, ha te adod.

Megint kezdi. Jön a szédítő dumáival. Most vagy el kezdek sírni, vagy ő fog sírni amiért behúzok neki egyet.

Szó nélkül töltöttem neki.

- Az öcsém .. Ő egy igazi bajkeverő. -mondta
- Igen?
- Aha.. Kiskoromban mindig helyette vittem el a balhét. Egyszer ellopta a szomszéd csirkéjét. Bezárta egy kis dobozba. A szomszéd megtudta hol van, át is jött mérgesen, majd az öcsémre támadt. Egy csirke miatt. -nevetett - Előhoztam a szobából, majd azt mondtam " Ne bántsa, mert én voltam! "
- Ezt miért mondtad el?
- Semmi csak Dave, tudod elég hangulat ember. Azt teszi, amihez éppen kedve van. Ma te, holnap más.
- Arra gondolsz, hogy unalmas lennék?
- Nem.. Arra, hogy nem vagy neki elég.
- Én meg azt gondolom, hogy testvérek vagytok de nem is ismeritek egymást.
- Tévedsz.

Megitta a Whiskeyt.

- Záróra. Be kell zárnom.
- Elviszlek haza.
- Hagyd ezt abba Dean! Egyszer így viselkedsz egyszer úgy. Döntsd el mit akarsz! Csak ne viselkedj így velem, hogy egyszer ellöksz magadtól, máskor meg mint aki teljesen odáig van értem!
- Igazad van. Magam sem tudom miért viselkedem így.
- Te mondtad, hogy nem tetszem. Akkor miért nem hagysz békén? Miért vagy itt Dean?
- Nem tudom. De lenne egy kérdésem.
- Igen?
- Tényleg kedveled az öcsém, vagy csak engem akarsz vele dühíteni?
- Őszintén? Mindkettő. Kedvelem őt, nem olyan mint te. Téged miért dühít? Mert ezek szerint igen.
- Jobb, ha megyek..
- Menekülj csak Dean. Ezt érted. De egyezzünk meg valamiben. Te, hagyod hogy úgy éljem az életemet ahogy akarom, és én is figyelmen kívül hagylak.

Hatra nézett rám, és ennyi volt.
Beleegyezett.