Titokban Szeretlek

16.

DEAN

- Jó reggelt Clara, hívd az irodába Josh-t, beszélnem kell vele.
- Jó reggelt Mr. Miller. Emma kisasszony előbb érkezett, mint szokott.
- Igazán?- felcsillant a szemem, főleg az együtt töltött éjszaka után
- És Lisa? Ő itt van?
- Még nem érkezett meg. - de jó..
- Köszönöm Clara.

..

Emma

Dean sietve rohant be az irodám ajtaján, megijesztve engem.

- Baj van..?

Szó szerint lerohant engem. Csókjait csak úgy habzsoltam.

- Baj igen.. Nem tudjuk ezt tenni ez egész nap.
- Ugyan, hé.. Ma este találj ki valamit, gyere fel hozzám. - javasoltam
- Megoldom.

Végig nézett rajtam.

- Miért vagy ma ilyen bombázó?
- Hogy húzzam az agyad kicsit .. -húztam feljebb a szoknyám, miközben felületem az asztalra
- Szóval ez a célod? - húztam magamhoz - Hogy az őrületbe kergess? -kérdezte
- Aha.. Mennyi időnk van?
- Várj egy kicsit ..

Bezárta az iroda ajtaját.

- Amennyit én akarok. Én vagyok a főnök.
- El is felejtettem..

Nem is kellett sok, csókcsatánk közepette máris mintha ki akarták volna törni az ajtót.

- Jól kezdődik a reggel.. - mondta Dean.

Rendbe szedtük magunkat, majd ajtót nyitott.

- Tessék Fran, tessék ..
- Bocsánat, hogy zavarom. Megérkezett a csomagja. - szegény totál megszeppent
- És mért nem hozta fel? Azért vannak asszisztensek.. - dühöngött
- Máris intézkedem uram. Sajnálom.
- Sajnálja, persze.. - csapta be az ajtót Dean.

- Hé.. Most mi van.? -kérdeztem, miközben átkaroltam
- Semmi..
- Rajta vezetted le a dühöd.
- Mindig ez lesz, hogy fogom bírni? Akkor akarlak csókolni, amikor én akarlak és ahol akarlak.

Megcsókoltam.

- Jobb? - imádom, mikor úgy néz..
- Sokkal..

Felhúztam a nadrág sliccét.

- Reméljük ezt nem vette észre.. -nevettem
- Legalább látott valami jót is.
- Igazad van.. Meg kell csinálnom a tegnapi jelentést.
- Nem kell megcsinálnod.
- De, kell. Hiszen az alkalmazottad vagyok.
- Este lehet későn érek oda. Lis-től függ.
- Kérhetek valamit?
- Persze.
- Ne feküdj le vele.
- Nem teszem.
- De már szexeltetek nem?
- De.
- És milyen volt? Jobb,mint velem?
- Em.. Miért kérdezed ezt?
- Tehát jobb volt.. Aha..
- Nálad jobb nincs. Hidd el. - csókolta meg a nyakam -Nálad jobban senki nem indít be
- Ajánlom is. - néztem a szemébe - Ne feküdj le vele többé. Összetörnéd a szívem.
- Nem fogok, ígérem.
- Jó. Ígéret szép szó. Este akkor jössz, ugye?
-Ott leszek. - gyors puszit nyomott az ajkamra
- Most már dolgoznom kell, és ahogy, látom.. - néztem ki az üveg ajtón - Lis is megérkezett. Jobb, ha vissza ülök a helyemre..
- Rendben.

..

- Hali édes .. - csókkal támadta le Dean-t, amitől barátság ide vagy oda, de ki téptem volna az összes hajszálát.
- Mi az? -kérdezte Dean.
- Hol voltál este? -kérdezte halkan, reménykedve abban, hogy én nem hallom.
- Itt éjszakáztam, sok volt a dolgom, és ami azt illeti most is az.. -ült le a székébe, mire Lis követte és az ölébe ült.
- Sokat dolgozol. Apa átvette a munka nehezét, lazíts.
- Nem lehet ..
- De. Lehet..

Nem bírtam tovább őket nézni.

- Lis, Szia.. - mentem be hozzájuk
- Szia, most akartam köszönni.
- Megyek iszom egy kávét, aztán jövök. Dean, kérsz valamit a kantinból?
- Nem, köszönöm.
- Rendben.. Lis velem tartasz..?
- Menj csak, úgy is még sok a dolgom.. - bíztatta Dean is
- Jó, egy kávé belefér, aztán nekem is ezer teendőm van.
- Akkor menjünk.

Kacsintottam Dean-nek.
..

- Mi az, letörtnek tűnsz..?! - Kérdeztem a kávézóban ülve
- Tudod, tegnap Dean nem jött haza..
- Azt mondta az irodában volt. Kételkedsz benne?
- Persze, hiszen nem volt itt. -jelentette ki.
- Hogy érted?
- Úgy hogy bementem az irodájába, de sehol nem volt senki.

Nyeltem egyet.

- Ne parázd túl, beszéljétek meg.
- Szerinted bízzak benne?

Most ideje magam ellen beszélni ugyebár.

- Nézd, Dean-hez közel kerülni nagyon nehéz dolog.. Szerintem. Az, hogy téged ilyen közel engedett, az csak jó lehet.
- Gondolod?
- Persze, ne aggódj miatta.
- Igazad van, túl gondolom. Na és mivan veled meg Dave-vel?
- Minden szuper. -mosolyogtam
- Hogy érted? Ennyivel nem elégszem meg.
- Hát úgy hogy jól meg vagyunk, nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de ..
- Persze, hogy együtt vagytok.. Dugtatok nem? - kicsit hangos volt ez a nyilvános kérdés
- Lis..
- Na? Igen vagy nem?
- Párszor.
- Akkor .. Tiéd a főnyeremény. - tudom. Csak éppen nem egyre gondolunk.
- Ha te mondod Lis..
- És mit gondolsz Dean-ről? -szegezte nekem a kérdést
- Hogy érted?
- Mint főnök.. Milyen?
- Szigorú.. Mondjuk úgy.
- Szóval nem kedveled?
- De, mármint nincs bajom vele..
- Nincs bajod vele.. Rendben. Egyébként múltkor a vacsira nem én hívtalak meg.
- Ha nem te.. Akkor Dean? Ne nevettess..
- De, Dean hívott meg, nem értem miért.. Bár lehet említettem, hogy kevés időt tőlünk együtt.
- Látod, figyelmes. Értékelned kellene.
- De le is léptél. Gyanús vagy nekem Em.
- Najó, elmondom mi van..
- Hallgatlak.
- A húgom.. Nyoma veszett,és pont akkor mikor bejöttél a konyhába.. Egy SMS-t kaptam tőle, ezért mentem el.
- És meg lett?
- Nem, kiderült hogy nem tőle jött az üzi, de ez hosszú sztori..
- Segíthetek valamiben?
- Nem, ne keveredj bele te is.
- És egyedül kutatod?
- Próbálom, de legjobban abban bízom, hogy magától felbukkan majd.
- Drukkolok, hogy így legyen.

...

Dean eljött az éjjel, ahogy ígérte. Aludni sem bírtam addig.

- Baj van Em? - csókolt meg, mikor megérkezett, de érezte rajtam, hogy valami nem stimmel
- Nem tudom, mondd meg te. Rossz ember vagyok? - ült le mellém
- Miért kérdezed ezt? Hogy lehetnél rossz ember?
- A legjobb barátom szerelmével vagyok egy ágyban, miközben neki fogalma sincs rólunk. Hazudok neki, csupán az élvezet miatt.
- A kapcsolatunk nem csak az élvezet.
- Ha nem az, akkor mi? Bűnösnek érzem magam, ami hidd el előbb-utóbb felemészt majd.
- Ne mondd ezt, ez nem így van.
- De, így van. Lisa tudta, hogy hazudsz neki. Bent volt az irodában aznap éjjel, mikor velem voltál.
- Tényleg?
- Igen.
- Nézd, amint véghez viszem a tervem, nem lesz többé az életem része.
- Oké, az a te oldalad. És mi lesz velem? Nem fog megbocsátani.
- Lehet. De akkor mondd meg te mit akarsz. Legyen ennyi köztünk? Vége?

A szemébe néztem, és vissza hozott a valóságba.

- Kizárt. - magamhoz húztam, majd megcsókoltam.
Egymás karjaiban fekve aludtunk el.
Mire félébredtünk reggel lett.

- Fenébe.. - mondta kiakadva
- Mi az?
- Elkésünk.. Kelj fel Em.
- Mi már annyi az idő..? - alig bírtam kinyitni a szemem, hogy meglessem az órát - Basszus..

2 percbe se telt, mind a ketten felöltözve álltunk a tükör előtt.
Én kócos hajjal, ő színtúgy.

- Kész. - mondta határozottan
- Biztos vagy benne.. -túrtam a hajába
- Najo, meg 2 perc ..

..

- Így már jó a hajam? -kérdezte
- Tökéletes, az enyém?
- Tökéletes. - megcsókolt.

A ház előtt egy kocsi parkolt be, majd egy duda szót is elejtett.

- Ki ez? -kérdeztem - Nem kocsival jöttél?
- De. Érted jöttek.
- Hogy érted? Hívok taxit..
- Kényelmesebb egy saját kocsival. - tátva maradt a szám
- Mi? Az enyém..?
- Igen. A tiéd. - kinézetem az ablakon, csodálva néztem végig a fekete autón
- A sofőr bevisz az irodába, utána a tiéd a pálya. - mondta, miközben átkarolt
- Hogy köszönjem meg?
- Hát nem is tudom.. Egy csókkal. - megcsókoltam
- Látod, ennyi. - mondta - Én elindulok, te kicsivel később gyere. Ne legyen feltűnő.
- Rendben. Dean.. - fordult vissza
- Igen?
- Köszönöm.
- Nagyon szívesen. - szexi mosolya az őrületbe kerget, de meginkább az esett volna a legjobban, ha kimondja azt a szót, amivel nem sűrűn dobálóztak felém.

De hát, mindent a maga idejében ugye.