Titokban Szeretlek

15.

Emma

Ahelyett, hogy otthon ücsörögtem volna, taxiba szálltam és elindultam a gyár épülethez, ahol Greg dolgozik. A húgom a legfontosabb, nem is értem, miért pazarlom az időm Dean félékre.

A taxi kirakott a helyen. Nem is értem mi ütött belém. A kivilágított gyárépületen kívül semmi más fényforrás nem volt. Üresség, és sötétség, semmi több.

Elbújtam egy kevésbé észrevehető helyre és vártam. Vártam, hogy Greg, vagy valami csoda folytán a húgom felbukkanjon.

Órák teltek el, 2 egész óra, de semmi mozgolódás, majd egyszercsak mozgolódást hallottam az egyik bokor mögül.

- Mi fenét csinálsz itt? - lépett ki a sűrűből, amivel a frászt hozta rám.
- Mi a franc..? Te mit keresel itt?? - Dean volt az, követett.
- Voltam a lakásodon, a gépeden ez a gyár volt megnyitva. Gondoltam ide jöttél.
- Hogy jutottál be a lakásomba..?
- Mivel nem nyitottál ajtót, ezért betörtem.
- Viccelsz..?!
- Nyugi, az ajtó a helyén van..
- De jó, most megnyugtattál. Miért vagy itt?
- Örültséget csinálsz, tudod?
- Tényleg, a várakozás valóban az.
- Még, és ha történt volna valami?
- Mit érdekel az téged? Elvileg nem érdekellek.
- Bocsánat a vacsoráért.
- Te akartad, hogy ott legyek. Nem Lis.
- Igazad van.
- Közel akarsz tudni, de mégis ellöksz. Nekem elegem van ebből Dean.
- Tudom, és sajnálom.. Vannak dolgok, amiket nem tudok kontrollálni.
- Például?
- Hogy ne óvjalak meg.
- Látod ..? Szerintem már te sem érted magad Dean.
- Igaz, Lisa csak egy eszköz. A családja olyat tett az enyémmel, amit nem hagyhatok csak úgy büntetlenül.
- Mi történt?
- Lisa apja börtönbe csukatta apámat. Szerinte ellopta a pénzét. Meg is találták nála, de nem ő lopta el. Apám nem tett volna ilyet. Nyilván a fickó tett azért, hogy nála megtalalják. A börtönben pedig meggyilkolták. Az ő emberei.
- Voltak a börtönben emberei?
- Persze, nagyembernek számít odabenn. Apám hozzájuk képest, kis játékos. Volt. Ezért vagyok Lis-zel. Nem tudja az apja, hogy a fia vagyok, hiszen kicsi voltam még akkor, és azóta anyám nevét vettem fel.
- Nem beszéltél az apádról neki?
- De, egy kitalált apát.
- Úgy sajnálom.
- Érted már..? Itt vagy te az egyik oldalon, a másik oldalon pedig ők és a bosszú.
- És Dave? Vele miért olyan a kapcsolatod, mintha nem is a tesód lenne?
- Ültem 2 évet börtönben. Miatta. Elvittem helyette a balhét.
- Mit tett?
- Tízenéves volt, mikor egy bandával betört egy házba. A rendőrök kijottek hozzánk. Volt kamera felvétel, miszerint pár maszkos betört egy villába. Az egyik fiú, Dave levette a maszkot a rablás közben. Így jutottak el hozzánk. Dave a háttérben húzta meg magát, a zsaruk meg egyből engem szúrtak ki. Túlságosan is hasonlítunk egymásra.
- De mondhattad volna, hogy nem te voltál.
- Persze, de ösztönösen elvittem a balhét.
- Sajnálom ami történt. Köszönöm, hogy elmondtad.
- Szóval dühít.
- Micsoda?
- Az hogy vele látlak. Legszivesebben beütnék neki egyet.
- Féltékeny vagy..?
- Igen. Nem érdemel meg.
- Téged sem Lis.
- Nem lehetsz az öcsémmel Em.
- Miért nem?
- Mert fáj, ha vele látlak.
- Akkor ne lökj el magadtól. - bújtam hozzá - Engedd, hogy szeresselek.
- Ez veszélyes.
- Tudom, de nem érdekel. Jól tudok színészkedni, majd megoldjuk.
- Én viszont nem. Alig bírom magam vissza tartani a közeledben. Mi lesz a lebukunk? A tervemnek annyi.
- Ne aggódj ezen, minden rendben lesz.
De igazából felesleges győzködni téged, ha nem ér annyit, hogy velem legyél akkor tudod mit kell tenned.
- Egy barom vagyok.. Sajnálom. - sóhajtott - Megoldjuk.
- Csak mondod, vagy tényleg így lesz? - nem akarok többé kételkedni a szavaiban.

Kezét az arcomra tette, majd megcsókolt.
Ez a csók más volt. Most éreztem igazán, hogy akar engem, ez őszinte.

Csillogó tekintettel nézett fel rám.

- Többet ne tolj el magadtól, azt már nem tudnám elviselni. -mondtam
- Soha. Megigérem.

Ekkor kijöttek a gyárból.
Három kigyúrt fickó volt.

- Jobb, ha megyünk Em..
- Ne, várj .. Hátha ..
- Hátha mi? Fegyverük van, mit csinálunk így itt, semmi nélkül? Bajod eshet.
- Így soha nem fogok a nyomára bukkanni.
- Hé.. Nem adjuk fel. Segítek.
- Tudom.. És köszönöm.
- Most pedig ideje menni. - mondta, közben a fickók jöttek felénk, de szerencsére még mindig nem vették észre.

...

Reszketve ültem be az autójába. Nem azért mert féltem tőle, hanem mert hideg volt.

- Fázol? - kérdezte
- Kicsit.. - fogta meg a kezem
- Kapcsolok fűtest, mindjárt jobb lesz.
- Álljunk meg.
- Most?
- Igen, most.

Félrehúzódott az út szélére.

- Miért álltunk meg? - kérdezte
- Azért, mert fázom. - feleltem, mire kicsatoltam a biztonsági övem, és az ölébe ültem - Melegíts fel. Rád van szükségem.

Két keze a derekamra fonódott.

- Ha tudnád mennyire vágytam erre .. - mondta, miközben felfalt a szemeivel

A felsőt ami rajtam volt, levette rólam.

- Gyönyörű vagy..!
- Nem csak gyönyörködni ér.. - kezeit a mellemre helyeztem, amitől totál beindultunk mind a ketten.

..

- Nem gondoltam, hogy a legjobb élményem egy kocsiban lesz. - mondtam, mire huncut mosolyt vetett rám
- Én sem, de cseppet sem bánom. Te?
- Nem kérdés. Persze, hogy bánom.

Megszeppent.

- Vicceltem. Újra és újra át akarom élni.
- Oh, szóval nem bírsz betelni velem?
- Újdonság varázsa.. Bár te ezt eddig is tudtad.
- Sejtettem.
- Azért én is tudtam, hogy kellek neked.
- Nem tudtam takargatni. Idiótán is viselkedtem. Bocsáss meg.
- Már nem számít. Tudod mi számít? - csókoltam meg - Ez, hogy itt vagyunk egymásnak.