Titokban Szeretlek

13.

Emma

- Nocsak, nem akartam elhinni, hogy itt dolgozol de tényleg. -Dave jött be látogatóba hozzám
- Igen, Lis meggyőzött.
- De van itt még valami.. - jött az asztalomhoz, majd kézen fogva felállított onnan
- Nagyon dögös vagy! -forgatott meg, majd magához húzott, amire nem vágytam
- Köszi..
- Meg sem csókolsz? - Dean jött be az irodába, egyből felfigyelt ránk. Megcsókoltam Dave-et mielőtt ő észrevette volna, hogy a testvére is jelen van.
- Vadmacska.. Ezt már szeretem. - intettem neki a csók után szemmel, hogy figyelnek, mire hátra fordult

- Ha lehet tartsuk a magánéletet otthon. -zavartan érezte magát Dean
- Bocsánat. -feleltem. Dehogy sajnáltam, tudatos volt.
- Tesó, ne legyél már ilyen..
- Milyen? Tesó ..
- Szigorú. Magaddal is és mással is. Vedd lazábbra.
- Nyugodtan dugjatok az irodámban.. Hülye vagy? -dühös lett, talán kicsit túllőttem a célon
- Lassíts.. Tudjuk, te mindig minden pillanatban maga vagy a szigor..
- Mindjárt ebédszünetem lesz Dave, igyunk meg valamit. - mondtam, de csak azért, hogy elmenjen
- Jó, de ne itt ..még a végén túlmelegedünk.. - megcsókolt - A szembeni kávézóban leszek
- Rendben, csatlakozom majd.
- Örültem bátyó..

..

- Ez lesz most? - vont kérdőre
- Mire gondolsz?
- A cég nem randevú hely..
- Nem én hívtam, ő jött.

Mély levegőt vett ökölbe szorított kézzel, majd szép lassan kiengedte.

- A húgoddal mi a helyzet?
- Alice..? Minden oké, talált munkahelyet.
- Milyen munkahelyet?
- Nem mondta, csak annyit hogy gyári munka ami mellé szállás is jár.

Matatni kezdett a fiókjában, majd egy halom képet tett elém.

- Ezek mik?
- A srác a képen Greg Filigan, büntetett előéletű. A lányt meg gondolom felismered.

Nem akartam elhinni amit látok.
Egyik képen karonfogva sétálnak, a másik képen a húgom áll az út szélén egy szál semmiben.

- Mi folyik itt..? -kezdtem bepánikolni
- Nyugodj meg Emma.
- Hogy? Hogy tudsz te erről? A srác strici .. A húgom meg.. Nem, ilyen a filmekben nincs.
- Nincs állandó helyzetük, követni őket nehéz .
- Te..?
- Felfogadtam rá valakit.
- Honnan tudtad..?
- Megérzés. Fiatalság, bolondság.
- Ez inkább őrültség. Meg kell keresnem, engedj el.. Ez az utca ismerős, talán megint arra járnak..
- Felesleges Emma. Ne aggódj, van rá emberem.
- Miért segítesz?
- Mert nem vagyok egy szörnyeteg.
- Ugye nem tud róla senki?
- Nem. Csak te és én.
- Nem tudok nyugton ülni Dean. - sírás folytogatott
- Hé.. -fogta meg a kezem - Amint látod jól van, csak a megfelelő idő kell, hogy elkapják a fickót. Türelem. Amint biztos helyen vannak, sínen vagyunk.
- Köszönöm. - néztem a szemembe. Fura. Mintha több féle Dean-nel beszélnék. Ez az oldala a kedvencem. Amikor ilyen gondoskodónak tűnik. Ezzel zavar össze. Folyton.
- Most menj.. Dave vár.

Nem tudtam ennyivel őt itt hagyni.

Megöleltem.

- Hálás vagyok.
- Ugyan .. - kezemet levette a válláról, ezzel ellökve magától
- Álarcot hordasz Dean. Mikor veszed le? -simítottam meg az arcát - Az a Dean vagy aki pár perce elém rakta a képeket, nem az aki ellök magától.
- Nem tudod milyen vizekre evezel.
- Mit számít. Eddig sem volt rózsás életem.
- Menj, mielőtt ..
- Mielőtt? Lis bejön?
- Mielőtt olyat teszek, amit megbánnék.
- Tedd meg. Nincs itt senki.
- Nem lehet.
- Lis neked csak egy eszköz valamihez.
- Ahogy neked is az öcsém.
- Dühít, ha vele látsz. Ebből tudom, hogy érdekellek. A húgom ügye is ezt bizonyítja.
- Ne menjünk bele kérlek Em.
- Tudod mi van? Az hogy mindketten tudjuk mi van kettőnk közt, mégsem teszünk semmit. Tény, az öcséd egy eszköz, de neked is Lis.
- Ne nehezítsd meg Emma.. -szemei könnyesek voltak
- Én érzek irántad valamit. Te is, tudom. -hajoltam közel hozzá újra
- Nem igaz ..
- Hazudsz. - megcsókoltam, mire nem lökött el magától
- Nem érzek irántad semmit Emma. -mondta a szemembe nézve - És most menj el.
- Ennyi..? Ez a végleges válaszod?
- Ez.
- Vettem. Ne aggódj, nem hozlak többet kellemetlen helyzetbe. -felálttam az asztaltól - a képeket elviszem. Megoldom egyedül, te se avatkozz az én életembe. Kérlek.