Titokban Szeretlek

6.

EMMA

- Biztos vagy elleszel egyedül? Amúgy sincs kedvem menni. - féltem is Alice-t egyedül hagyni.
- Menj, megleszek. Ne nézz így rám.
- Hogy?
- Ilyen aggódó arccal. Nem teszek kárt magamban Anyu.
- Nem akarlak még egyszer úgy látni. Nem tudtam csinálni semmit, ledermedtem. Ha nincs ott Dean.. Ki tudja mi lenne veled.
- Na látod, egy ok, hogy elmenj.
- Mire célzol?
- Köszönd meg neki azt amit tett.
- Már megtettem.
- Akkor üzenem én, hogy köszönöm.
- Á, nem.. Maradok. -ültem le mellé az ágyra
- Van mobilom, elérsz. Ne aggódj kérlek. Jól vagyok.
-Jó, de ha hívlak vedd fel. Nem leszek sokáig. Amint lehet eljövök.
- Rendben. Érezd jól magad.

...

Elegánsba vágtam magam, mégsem éreztem azt, hogy nekem feltétlen itt kellene lennem. Egy percig csak álltam a bejárati ajtó előtt. Végül rá szántam magam és becsengettem.

- Szia.. -nyitott ajtót Dean.
- Szia.. -furán nézett rám. Amolyan "mit keresel itt?" tekintettel.
- Mit csinalsz itt? -kérdezte
- Lisa hívott meg.

Aztán persze Lisa is ott termett mellette.

- Már csak te hiányoztál, mindenki itt van, aki kell. -húzott be a lakásba a kezemnél fogva

Bent a nappaliban mindenki állva fogadott, pezsgővel a kézben. Természetesen egyből a kezembe nyomtak nekem is egy pohárral.

Tizen voltunk, köztük Dean és Lisa szülei, egy pár barát a családból, valamit egy férfi, aki Dean kiköpött mása volt.

- Örülök, hogy így együtt vagyunk végre. - koccintotta meg a poharát Dean - Igyunk arra, hogy az az üzlet amiről családjaink álmodtak, végre a miénk! - nem tudtam pontosan milyen üzlet ez, csak abban voltam biztos ez egy vagon pénzzel jár együtt. Természetesen Dean és Lisa szüleinek javára.

- Gratulálok! - hangulatos zene kíséret közben gratuláltam nekik. Puszi itt és puszi ott, már-már hányingerem lett a sok enyelgéstől.

Lisa jött oda hozzám.

- Hozok még italt a konyhából, kérsz? -kérdezte
- Megyek veled én is. -mondtam
- Jó, gyere!

..

- Ki az a pasi, aki úgy néz ki,mint Dean?
- Ő Dave. Az öccse. Nagy a hasonlóság mégis 1 év van köztük, szóval nem ikrek.
- Oh, értem.
- Mellesleg a koccintó alatt téged bámult végig. -kortyolt bele Lisa az italába.
- Mi? Dehogy is..
- De.. Nagyon is. Szerintem bejössz neki.
- Ne kavarj már.. Amint lehet úgy is lelépek. Milyen üzlet is pontosan amibe belevágtatok?
- Apám részvényeket kapott Dean-től, cserébe ő is apától.
- A hajóüzletből?
- Apa már elég idős, jót tesz neki egy fiatal vezető típus. Mármint az üzletnek, és mivel mi együtt vagyunk, jobban bízik benne, mint bárki másban.
- Apukád mindig is erős üzletember volt, miből gondolod, hogy a kora befolyásolja bármiben?
- Látom rajta, hogy megterhelt. Mióta felmerült az üzlet Dean-nel, megkönnyebbült. A megbeszélések nagy részét ő veszi át.
- Örülök. Akkor bizonyára jó döntés volt.
- A lehető legjobb.
- Téged kerestelek.. -Dean is a konyhában termett egyből Lisa arcára cuppanva.
- Megyek már is.
- Gyere, anya készült neked valamivel. -forgattam a szemeim

Egyedül hagytak a pohár pezsgővel.
A fenekére néztem hát.

- A végén megárt. - Dave jött be hozzám
- Az a cél. -töltöttem még egy pohárral
- Csatlakozhatok? -ült le velem szembe az asztalnál
- Persze.

Olyan szemei vannak, hogy mikor rá néztem, zavarba jöttem. Nem tudtam vele tartani a szemkontaktust.

- Dave vagyok.. És te?
- Emma.. - Biztos azért, mert kiköpött Dean, csak kék szemmel
- Jól érzem, hogy kényelmetlenül érezted magad az este?
- Tessék? Miből gondolod?
- Nem tudom, te mondd meg.
- Nem így van, csak .. - sóhajtottam- De.
- Van egy ajánlatom. Viszek még egy üveg pezsgőt is. Lépjünk le.

Felcsillant a szemem.

- Keresni fognak. Téged biztos. -mondtam
- Téged is. És?
- Holnap dolgozom. Korán kell kelnem. Nem szeretném, ha kirúgnának megint.
- Megint?
- Hosszú sztori.
- Van időm. - emelt fel egy újabb üveg pezsgőt. - Lépjünk le.
- Rendben.

Egy rétre hajtottunk, amit erdő vett körül.

Feszült voltam. Valahogy oldanom kellett. Nem ülhetek szótlanul végig mellette.

Megmarkoltam a pezsgős üveget és belehúztam.

- Még jó, hogy kettőt hoztam. -nevetett
- Bocsi..
- Ne kérj bocsánatot. Csak érezzük jól magunkat.
- Rendben.
- Szóval, mit dolgozol?
- Étteremben vagyok felszolgáló. És te? Gondolom te is a bátyád cégénél vagy.
- Nem, autó szerelő vagyok. Műhelyem van. -újra felcsillant a szemem. Talán ő nem olyan gazember, mint a bátyja.
- És szereted?
- Imádom a munkám. Kikapcsol. És te? Szeretsz manusoknak piát adni?
- Képzelheted.. -újra belekortyoltam a pezsgős üvegbe.
- Mondanám, hogy gyere a műhelybe melózni. Elkelne oda egy dögös szerelő csaj.
- Maximum látogatóba. -mosolyogtam rá
- Szavadon foglak. De egyébként tényleg azt gondolom, hogy gyönyörű vagy. Ami azt illeti jó ideje nem láttam még ilyen szép lányt, mint te.
- Zavarba hozol ..
- Látom.

..

Több órán át beszélgettünk a semmiről, mikor azt éreztem, hogy már itt az ideje menni.

- Késő van. - jegyeztem meg.
- Hazaviszlek.

..

- Jó volt veled Emma.
- Veled is.
- Mikor találkozunk újra? Kizárt, hogy ne lássalak megint.
- A batyád munkahelyi számán elérsz.
- Mi..hogy hogy?
- Kölcsön adta. De majd elmesélem.
- Rendben. Várj..- kutakodott a kocsijában, majd filctollal a kezében tért vissza.
- Ez a számom. Mindig váltogatom, szóval Dean ezt nem ismeri. -felírta a karomra
- Rendben.