Titokban Szeretlek

19.

Emma

- Na milyen volt a napod? -kérdezte Dean este, mikor átjött hozzám
- Jó volt, jól éreztem magam.. És neked milyen napod volt? - utáltam hazudni neki
- Lis keresett téged.
- Tényleg? Miért?
- Nem tudom, de óvatosnak kell lennünk. Úgy érzem gyanakvó.
- Rossz ember vagyok.. Hiba amit csinálok.
- Nem mi választjuk, kibe leszünk szerelmesek.
- Ez igaz, de általában nem vetünk szemet más pasijára..
- Már Lis előtt te voltál az. Te voltál az, aki megdobogtatta a szívem, te is tudod.
- Tehát akkor nem lennék rossz ember? Dehogynem.
-Hé.. - kezét az arcomra tette
- Rossz ember vagyok.. - könnyem a kezére hullott
- Idővel jobb lesz, hidd el. Ne érezd magad rosszul.
- Menj el kérlek..
- Em.. Nem hagylak magadra.
- De, menj el. Úgy érzem egyedül kell lennem.
- Biztos vagy benne?
- Biztos. Dean menj el.
- Holnap találkozunk. - megpuszilta a homlokom, nagy nehezen elment.

..

Másnap reggel is ugyan olyan szarul éreztem magam, mint tegnap este, mikor Dean elment.
A ma este sem teszi jobbá a helyzetet, hiszen egy olyan emberrel kell találkoznom, akivel nagyon nincs kedvemre.
Mégis meg kell tennem, a húgomért.
Tükörbe nézve a mosott szar énem köszönt vissza. Nem sokat aludtam az éjjel, amit a sötét karikáim bizonyítanak, sajna ezt a korrektor sem fedi el teljesen. Mindegy is, abból gazdálkodom ma, amim van.

..

- Em, kerestelek tegnap, hol voltál? - Lis állított meg az irodába menet
- Egy kis elintézni valóm akadt. Történt valami?
- Semmi különös, csak szólni akartam, hogy lesz egy csoportos kirándulás, amire a cég tagjai hivatalosak.
- Mikor lesz? Tudod nincs kedvemre a kirándulgatás.
- Baj van..? Rosszul festesz.. De neaggódj, egy hét múlva lesz, csak le kell adnom, hogy jössz e. Szóval?
- Nem tudom Lis. Milyen helyről lenne szó?
- Egy üdülőhely, pálmafákkal meg minden. Tiszta luxus..
- Mintha nekem való lenne..
- Persze, felírlak.
- De..
- Nincs de.. Dave is jöhet, őt már megkérdeztem és benne van.
- Szuper.

Mi lenne, ha egyszer nekem is lenne beleszólásom a velem kapcsolatos döntésekbe?

- Szuper vagy, megyek mert elkésem a prezentációval. Szia.
- Szia..

Magyarul újabb dupla randi következik. Lassan Grammy-díjra pályázom.

- Szia.. - Dean köszöntött, ahogy beléptem az irodába
- Szia...
- Jól vagy?
- Persze miért? - derekamat átkarolta
- Sápadtnak tűnsz.
- Csak nem tudtam aludni.
- Menj haza, pihenj kicsit.
- Nem lehet. Láttad az asztalom? Papírok tömege vár rám. -ellöktem magamtól, majd lepakoltam az asztalomra
- És este mit csinálsz?
- Kérlek, ne tervezz semmit Dean..
- Tessék?
- Ne gyere át ma este..

Pedig csak rá vágytam.

- Miért ne? Tulajdonképpen el akartalak vinni vacsizni.
- Kedves tőled, de ma ne.
- Miért? Még mindig nem kaptam választ.
- Valószínű ma hazaviszem a papírmunkát, és végre kipihenem magam. Kérlek, ne gyere ma.
- Rendben. Nem megyek.

Éreztem rajta, hogy nem érti mi van velem, csak engedett az én makacsságomnak.
Hogy őszinte legyek, a kettőnk kapcsolata fogalmam sincs mikor lesz szabad, mármint így olyan, mintha bűnt követnél el. Tulajdonképpen azt is teszem. Nem tudom, meddig bírom ezt csinálni.
A másik dolog ami a szívem nyomja az a húgom. Haza kell őt hoznom, nem számít mi ennek az ára.

...

Este nyolc előtt pár perccel Greg hívott.
Félve vettem fel a telefont, de ezt nem mutathattam.

- Szia..
- Szia Paige, hova menjek érted?
- A Houston sarkán. Az jó neked?
- Persze, ott várlak. Őt perc és ott vagyok.
- Rendben, megyek.