Sweet Temptation

11

Dominic

Hajnali 4:45 és én még mindig a plafont bámulom a kanapén. Isabelle-t nagy nehezen meggyőztem, hogy aludjon a szobámban. Makacs egy nő!
Minden áron a nappaliban akart, hogy ne "túrjon ki" az ágyamból. Mondjuk az én fejemben megfordult, hogy akkor aludjunk mind a ketten az én szobámban, de ezt inkább nem vetettem fel.
Ő és én, egy ágyban... nem jó ötlet...főleg azok után, ami történt.
Még mindig alig fogtam fel, hogy csókolóztunk... ami végképp meglepő volt, hogy az egészet ő kezdeményezte. De aztán ugye ott volt az is, hogy ezt az egészet jó eséllyel megbánja, mikor reggel felébred.
Mert ugye, amit elnyel az éjszaka leple, azt a reggel csúfos módon az orrunk alá tudja dörgölni.
Úgy, hogy most itt fekszem az este történéseivel a fejemben, és azon gondolkodom, mi lett volna, ha?
Mi lett volna, ha nem állunk meg a csóknál? Megkaphattam volna őt, elmerülhettem volna a lábai közt és ki sem kellett volna bújnom belőle reggelig. De ugye, mint mondtam reggel jönne a megbánás...
Ami még így is eljöhet, hiszen a csókot sem szabadott volna, végül is pasija van.
- Picsába...- inkább felültem és a konyhába mentem egy pohár vízért.
Ahogy engedtem a vizet hallottam, hogy kinyílik a szobám ajtaja és halk topogás kíséretében Isabelle besétált a konyhába.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte a szemét dörzsölve.
- Nem, és te?
- Én sem.
Végig futattam rajta a szemem. Az egyik felsőm volt rajta, ami épp, hogy a combja tövéig ért. Szándékosan adtam volna pont azt? Á dehogy...
Ha egy kicsit nyújtózkodna...pont látnám a...
- Dominic, nem...baszki- túrt a hajába, amitől nos igen.. felcsúszott a felső. Nyelnem kellett egyet, a fekete bugyija láttán. - nem aludhatnánk egy ágyban?
Majdnem eldobtam a poharat. Hogy mi van?
- Biztos kényelmesebb, mint a kanapé... és lehet, hogy könnyebben eltudnék aludni én is..- fecsegett.
- Valóban ezt akarod?- letettem a poharat, és elindultam felé.
Jó magam csak egy alsó nadrágban parádéztam, Isabelle tekintete megakadt a mellkasomon.
- Ühüm.. igen- bólintott.

Nos hát, így kötöttünk ki az ágyamban.
Ahogy lefeküdtünk Isabelle nyakig betakarózott én pedig a biztonság kedvéért egy párnát tettem magunk közé. Hátha az visszafogja a kezemet, hogy elinduljon felfedező útjára.
Ahogy hallgattam egyenletes szuszogását kezdett rajtam is kijönni a fáradtság. Kifordultam, lehunytam a szemem és pár perc múlva már aludtam.

*****

Valami csiklandozta az orromat...
Kellett egy másodperc, mire felfogtam, hogy Isabelle haja az, ami körül veszi az arcomat. Egymáshoz bújva aludtunk. Háta a mellkasomnál, kezem a felső alatt a hasán, fenekét pedig a farkamnak nyomta. Ami szokásához hűen úgy állt, mint a cövek.
Megakartam mozdulni, de ezzel csak azt értem el, hogy Izzy nekem dörgölte a seggét.
Kurva életbe!
- Dominic...- álmában a nevemet motyogta. Nem ez rossz szó, inkább nyöszörögte.
Éreztem, hogy összeszorítja a combjait, és nehezeket lélegez. Én meg sem mertem mozdulni.
Fészkelődött egy kicsit, és a karom után nyúlt, ami a hasán pihent. Ott ébredtem fel teljesen, mikor elkezdte felhúzni és rátette a mellére...
Díos Mío!!
Telt cicije olyan tökéletesen illet a tenyerembe, bimbója hegyesen állt. Legszívesebben az ujjaim közé csíptem volna őket.
Nem tudtam visszafogni magam, muszáj volt kissé megmarkolnom, mire Isabelle nyögött egyet, a csípőm pedig önálló életre kelt és a seggéhez dörgölte magát.
Ez volt az a pillanat, amikor Isabelle felriadt.
Olyan gyorsan fordult hátra, hogy majdnem összefejeltünk. Nagy szemei riadtan meredtek rám, majd le a mellkasára, ahol még mindig a cicijét fogtam.
- Basszus... ne haragudj! - elhúztam a kezem és az ágy végébe ültem.
- Mi most...? Te megfogtad a ...vagy is én húztam oda...Baszki! - kiugrott az ágyból, de megtorpant mikor meglátta a dudort a bokszerem elején. - Dominic...- hangja elgyötört volt.
Na most jön a megbánás.
3
2
1
- Jézusom... Atya Isten! Megcsókoltalak, együtt aludtunk...- fel-alá járkált a szobában. - Hogy tehettem ezt? Hogy lehettem ekkora picsa?
- Isabelle... - kezdtem.
- Ne... kérlek, ne mondj semmit. Tudom mit kértél tőlem tegnap, de bármennyire is éreztük akkor ezt helyesnek... nekem... én Hunterrel járok. És nem ezt érdemli tőlem...- elcsuklott a hangja. Kirohant a szobából én pedig csak ültem egy szál alsóban az ágy szélén és vártam.
A tegnapi ruhájában tért vissza, haját copfba fogta, szemei kiporosodva.
- Mennem kell. - fogta a táskáját, a telefonját és már itt sem volt.
Semmi szia, vagy viszlát, vagy köszi... csak úgy kirohant az ajtón. Én pedig tehetetlenül rogytam vissza az ágyra.