Sweet Temptation

43

-   El sem hiszem, hogy utánad ment Atlantába! - sóhajtozik századszorra Jessica az ágyamon ülve.
Miután anyámmal együtt töltöttük az ünnepet, másnap reggeli közben elmeséltem neki mi volt apámmal. Enyhén szólva is ledöbbent, mikor megtudta, hogy beteg, de elég jól leplezte, bármit is érzett ezzel kapcsolatban.
Azután összepakoltam a cuccaimat, elbúcsúztam a hóbortos anyukámtól és Dominickal visszajöttünk vonattal Asheville-be.
Mivel estére már dolgoznom kellett, ezért a taxi először engem tett ki, ott nagynehezen elköszöntem az én latin macsómtól, aki megígérte, hogy este beugrik a bárba.
Ahogy kipakoltam, már hívtam is át a barátnőmet, hogy végre láthassam és beszélgethessünk.
Ezért ül most Jessica az ágyam közepén már egy órája, míg én bőszen mesélem a történteket.
-   Ezt már mondtad! - forgatom a szemem.
-   De hát ez nem mindennapi! Ilyet csak a romantikus filmekben lehet látni! Mondtam én neked, hogy egy szappanopera az életed.
-   Dominic gyereket akar! - fakad ki belőlem.
Jessica kezében megáll a brownie, amit éppen enni készült.
-   Hogy mi van? - sikít fel.
-   Hát anyám elkezdett unokákról hadoválni, mire Dominic beköpte, hogy egy rakás gyereket akar nekem csinálni.
-   Oké. Te erre?
-   Nem is tudom, szerintem sokkot kaptam.- sóhajtok. - Már tegnap este óta ezen kattog az agyam. Bár megnyugtatott, hogy nem sietünk, lassan haladunk, de azért még sem gondoltam, hogy az újrakezdésünk másnapján ez lesz a téma.
-   Szerintem megint csak túldramatizálod! Ez valószínű olyan, mi lesz később típusú beszélgetés lehetett.
-   Sosem gondoltam arra, hogy egyszer anya leszek...- vallom be halkan.
-   Izzy! - sóhajt, és visszateszi a sütit a tányérra, majd a térdére támaszkodva megölel. - Biztos vagyok benne, hogy Dominic nem fog rád erőltetni semmit sem! Ahányszor már ráfázott erre, le merem fogadni, hogy behúzta a kéziféket és türelmesen fog várni, míg te kész leszel minden nagy lépésre, amit meg akar veled tenni.
-   Igazad van! - sóhajtok megkönnyebbülten. 
Bevallom halálra rémültem ettől az egésztől... Nem is gondoltam bele, hogy egyszer majd gyereket szüljek. Még azokat a terveket sem tudtam elérni, amiket eddig akartam, nem hogy mást.
-   Ne parázz már! Szinte hallom, ahogy kattog az agyad! Még csak most jöttetek újra össze, élvezd ki minden pillanatát! Ne rágódj azon, hogy mi lesz később...- magyarázza. - És az ég szerelmére hagyd abba a tervezgetést! - megcsípi a karomat.
-   Aú! Ne csipkedj!
-   Na megyek, még el kell készülnöm estére! Hétkor ott találkozunk!
Felugrik, és amilyen gyorsan jött, úgy el is rohan.
Mosolyogva szedem össze a papírtányért amin a süti van, meg a kávés csészéket és a konyhába megyek, hogy elöblíthessem a poharakat.
Tíz perc múlva kopogást hallottam.
-   Na mi van? Itt felejtettél vala...- de belém fagyott a szó, mikor megláttam, hogy ki áll az ajtó mögött. - Hunter?
Jeges rémület fogott el, ahogy ránéztem. Szeme véreres volt, haja össze vissza, és bűzlött a piától. Ráakartam csapni az ajtót, de odatette a lábát.
-   Muszály volt belekavarnod a levesembe? Mi a faszért mentél el az apádhoz? - üvöltve lökte be az ajtót. A mellkasomnál taszított rajtam, én pedig a földön kötöttem ki.
Becsukta és rázárta az ajtót. Annyira ledöbbentem, hogy képtelen voltam megszólalni.
-   A pasid beköpött az apámnak, te elcseszed az ületet a tiéddel! Rohadt kurva! - belém rúgott a földön, olyan erősen, hogy a tüdőmből kiszökött a levegő.
-   Hunter...- próbáltam megszólalni, de csak nyöszörgésre futotta. Könnyeimtől nem láttam rendesen, és mikor újra lecsapott rám, egy pillanatra levegőt sem kaptam.
-   Tönkreteszlek érted? Mire végzek veled, a drága pasid rád sem fog ismerni! - üvöltött.
A fejembe élesen hasítottak az ujjai, ahogy megtépte a hajam. Felhúzta az arcomat a térdéhez, és akkora pofont levágott, hogy a fülem csengett tőle.
Nem voltam képes megmozdulni. Erős akartam lenni, felállni a padlóról és visszaütni. De ő csak rúgott és rúgott. Reccsenést hallottam, valószínű a bordám lehetett az. Már nem láttam semmi mást, csak a cipőjét, ahogy felém lendíti, és minden alkalommal eltalálja a hasam, és a mellkasom. Égett a tüdőm, a gyomrom szinte lángokban állt.
-   Ó, hogy mennyire élvezem én ezt! - fröcsögi.
Hallom, hogy ellép mellettem, megpróbálok feltápászkodni. A karom és a lábam remeg, alig bírom el a saját súlyomat.
-   Hunter...- krákogom- Beszéljünk...- próbálkozom. Alig tudok levegőt venni, valami meleg és ragacsos folyik le az arcomon, a számra. Fémes ízt érzek.
Sátáni nevetése betölti a kis lakásom, és kiráz tőle a hideg. Pislogok, hogy kitisztuljon a látásom. A konyhám közepén áll, egy kést tart a kezében. Sikítok és kiabálok, segítségért fohászkodom.
Meg fog ölni... Istenem!
Próbálok felkecmeregni, és a legtávolabbra húzódni előle. Ahogy behajlítom a lábam, éles fájdalom nyilal az oldalamba és ettől újra a földre zuhanok.
- Ne aggódj, kis Izzy-baba! Túl egyszerű lenne, ha most rögtön megölnélek. - hangjától halálra rémülök.
Újra felém lép és már csak az öklét látom, ahogy lecsap, és utána elsötétül minden.