Sweet Temptation

26

-    Láttalak ma Logannel a kávézóban...
Egy ideje már csak csendben ültünk egymás mellett a kanapén, úgy hogy ez felüdülés volt, hogy végre megszólalt és megtörte a csendet.
-    És nem rontottál be bemosni neki egyet? – kérdeztem tettetett felháborodással.
-    Ha-ha, nagyon vicces, mi linda.
Dominic hátra dőlt a kanapéra a fejét felém fordította, így pont szemben voltunk egymással.
-    A pirosnál álltam a kocsival, mikor oldalra néztem és megláttalak titeket. – folytatta halkan.
-    Csak beültünk meginni egy kávét...
-    Hát ahonnan én láttam, egész elmerültetek a beszélgetésben.
-    Még is mennyi ideig ültél a pirosnál? – nevettem. – De ha már itt tartunk, el kell mondanom valamit.
Halvány gőzöm sem volt, hogy fog reagálni Logan pazar ötletére. Hát még arra, hogy Hunter is megjelent az asztalunknál.
-    Ó most jön az a rész, hogy elmondod inkább vele szeretnél lenni? – nyugodt arca dühösre vált és ahelyett, hogy végig hallgatna felugrik a kanapéról.
-    Ülj le a seggedre és fogd be!
Vissza rántom a karjánál fogva.
-    Logan még tegnap elhívott, és vonakodva de bele mentem, hogy találkozzunk. És még mielőtt elborul az agyad, csak barátok vagyunk!
-    Ja és ezt el is higgyem a tegnap este után, mi? – puffog.
-    Te idióta, Logan azért hívott téged a bárba, hogy féltékennyé tegyen, semmit nem akar tőlem. Ha tudni akarod az egész beszélgetésünk alatt arról győzködött, hogy beszéljek veled és hozzuk rendbe a dolgokat kettőnk közt, te féltékeny pöcs!
Rácsapok a vállára és inkább a konyhába indulok, hogy igyak egy pohár vizet. Három szekrényt nyitottam ki mire megtaláltam a poharakat. Dominic követett és a falnak dőlve figyelt.
-    Azt akarja, hogy mi újra jöjjünk össze?
-    Igen, mivel a barátod és törődik veled. – egy kortyra megiszom a vizet és elöblítem a poharat.
-    Sajnálom...
-    Az a legszomorúbb, hogy már számolni se tudom ezt hányszor hallottam tőled mióta ismerlek.
-    Ezt még sosem mondtam neked, de előtted nem voltam egy nagy kapcsolat párti. A leghosszabb fél évig tartott, nincs nagy tapasztalatom az ilyen dolgokkal...
Ez most komoly? Szóval előttem megdugott mindenkit aki él és mozog, és elvárja, hogy elhiggyem, hogy képes megváltozni?
-    Nem gondolod, hogy ezt azelőtt kellett volna mondanod, hogy én...
A haragtól majdnem kicsúszott a számon, amit igazán nem most kellett volna, hogy bejelentsek neki.
-    Hogy te? Micsoda, Isabelle?
-    Mielőtt randira viszel? Vagy mielőtt megcsalom veled a pasimat? Vagy mielőtt azt mondtad nekem, hogy fontos vagyok...
-    De hisz az vagy!
Két lépéssel előttem termett és a pultnak szegezett.
-    Dominic most vallottad be burkoltan, hogy előttem kb. csak egy éjszakás kalandjaid voltak.
-    Mert senkit nem tartottam olyan fontosnak, hogy több legyen. – halkan beszél és egy percre sem szakítja meg a szemkontaktust. – De te... az első pillanattól, ahogy rám néztél a bárban már tudtam, hogy te más vagy.
Némán álltam és hallgattam. Kezeim szorosan karba téve a mellkasomnál. Dominic mellettem támaszkodott a pulton és olyan közel volt, szinte összeért az orrunk.
-    Tudom, hogy hibáztam. Többször léptem le, mint kellett volna. Önző fasz módjára kikezdtem veled, mikor még kapcsolatban voltál. – orrát végig cirógatja az arcomon és folytatja-  Bántottalak és ezért legszívesebben magamnak mosnék be egyet... - mosolyodik el.
-    Én megtettem, mikor szakítottál. – vigyorgok.
-    Minden jogod meg volt hozzá. És csak, hogy tudd baromi erős pofont tudsz adni, mi linda! – nevet halkan.
-    Szóval a kicsapongó élet után úgy döntöttél, hogy pont én kellek neked? – felhúzom a szemöldököm és várom a válaszát.
-    Mikor Mia megszületett megváltozott minden. Nem akartam már üres, érzelem mentes dolgokat az életembe. Azt akartam, hogy legyen valaki mellettem, aki itthon vár egy hosszú fáradt nap után. De nem tudtam, hogy az a valaki Te leszel...
-    Dominic...
-    Ne, várj, hadd fejezzem be! – sóhajt. – Tudom, hogy még messze vagyok attól, hogy ez megtörténjen mivel elég jól elbasztam veled a dolgokat, de tudnod kell valamit...