Sweet Temptation

37

***Két nappal korábban***

-    Ne felejtsd el, Isabelle! Te amo mucho, mi linda!
Érzem, hogy lefejti a karomat a testéről és kilép az ölelésemből. Nem néz vissza. Nem fordul meg és fut vissza hozzám. Csak rohan egyenesen az utca végéig. Sűrű hajába belekap a szél, a csendes utca pedig visszhangzik a cipője kopogásától. Minden megtett lépéssel egyre távolodik, nem csak fizikailag, de lelkileg is.
Olyan mintha egy láthatatlan kötél húzódna köztünk. Összeköt minket, de mégsem maradunk szorosan egymás közelében. A távolságtól ez a kötél egyre csak nő. A félelem és bizonytalanság nyújtja. És amikor befordul a sarkon, úgy érzem Isabelle-ről leszakadt ez a kapocs, és az úgy repül vissza felém, mint a bumeráng. Mellkason talál és befúródik, egyenesen a szívembe.
Most éreztem igazán csak azt, hogy valóban elvesztettem.

Mikor úgy döntöttem, hogy eljövök hozzá, még élt bennem a remény, hogy esetleg vissza tudjuk fordítani, azt ami köztünk van. De most már belátom, hogy ez nem segített ebben.
Szalmaszálba kapaszkodtam, bármit elfogadtam volna tőle, csak mondja azt, hogy minden rendben lesz.

Tényleg nem akartam neki még több fájdalmat okozni. Én csak azt akartam, hogy tudjon az apjáról és az exéről. Arra sem számítottam, hogy az éjszakát nála töltöm.
Azt mondta pihennem kell. Ezen nem segített a tudat, hogy egy ágyban vagyunk, még is fényévekre egymástól.
Miután elaludt, én az este hátra lévő részében csak őt néztem. Hosszú szempilláit, pisze orrát, formás ajkait, amit összeszorított alvás közben.
Bizseregtek az ujjaim, hogy megérinthessem, de féltem, hogy akkor felébred.
Álmában párszor kinyújtotta a kezét, tapogatózott és mikor megérezte a pokrócot, amivel takaróztam, elégedetten sóhajtott.

Szörnyen hosszú éjszakán és reggelen vagyok túl. Komplett érzelmi hullámvasút lett az utazásomból.
Ha megkérdeznétek, hogyan értem vissza Asheville-be... Nem tudnék rá válaszolni. Ahogy Isabelle eltűnt a látókörömből, robot üzemmódba kapcsoltam. Tompa voltam és fáradt.
Csak arra gondoltam, hogy egyben haza érjek, bedőlhessek az ágyba, és átaludhassam a nap többi részét. Két nap alatt kétszer kellett végig néznem, hogy elmegy. Ez padlóra küldött.
Csak azon imádkoztam, hogy mikor délután felébredek már összeszedettebb leszek... Végül is, nem akárkivel van találkozónk...

*****

- Ideges vagy? - kérdezi Liam vezetés közben.
A kocsijában ülünk, én elöl mellette, a bátyám hátul.
- Nem is tudom...- rántom meg a vállam.
- Jobb lesz, ha hagyjátok, hogy én beszéljek! - mondja felénk fordulva. - És, Dominic... Mindenre kérlek, ami szent, ne veszítsd el a fejedet!
- Jó, megpróbálom...- dünnyögök.
-   Nem is mondtad! Hogy zajlott a kis kiruccanásod? - kérdezi.
Veszek egy nagy levegőt.
-   A helyzet változatlan...- válaszolok halkan.
Az ablakon bámulok kifelé, mostmár némileg kipihentebben. Sikerült vagy hat órát aludnom, míg a bátyám és Liam nem dörömbölt az ajtómon, hogy indulnunk kell. Kába voltam és egyáltalán nem vágytam sehova sem, az ágyamon kívül. De muszály volt erőt vennem magamon. Ha beszéltünk Edward Davisszel, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a célunkhoz; hogy végre magunk mögött hagyhassuk ezt az őrületet...
-   Mi történt? - bök meg José.
-   Röviden: elmondtam mindent, kiborult, nem engedte, hogy hazavezessek, nála aludtam, reggel megint kiborult, mikor elakartam jönni, végül nekem kellett végig néznem, ahogy elrohan...
-   Várj! Kiborult, mikor elakartál jönni? Ezt nem értem... Hát eleve nem az volt, hogy időt kért? - kérdezi a bátyám.
-   Megkérdeztem, akarja-e, hogy elmenjek... A válasz igen volt.- motyogom. - Azt akarta, hogy eljöjjek, csak nem akarta végig nézni...
Oldalra sandítottam, a bátyám úgy nézett rám, mintha még egy fejem nőtt volna.
-   Te tudod ezt követni? - kérdezi.
Liam csettint az ujjával és helyettem is válaszol.
-   Én igen!  Ismerem a sztoritokat, mindig ugyan az a forgatókönyv. Összevesztek, te lelépsz. Ő ott marad. Ezt megelégeli, és fordít a helyzeten. Elhagy. Te két perccel később utána mész, és kénytelen újra végig nézni, ahogy elhagyod. Ezért nem enged el, rákényszerít,hogy te ott maradj és így ő húzhassa el a csíkot. - magyarázza.- Kihagytam valamit?