Sweet Temptation

30

A térdemen dobolok a kanapén ülve, teljes harci díszben. Egy vörös koktél ruhát választottam, aminek V alakú dekoltázsa van. Hosszú ujjú és a térdem fölé ér. Nem akartam túl kihívó ruhát választani, valami szolidabbat kerestem. A hajam féloldalasan feltűztem és enyhén kisminkeltem magam, de a vörös rúzsomból nem engedtem.
Szóval így ülök a nappaliban és várom, hogy Logan megérkezzen értem. Dominickal váltottunk pár üzenetet a nap folyamán. Elmondta, hogy este hétre jön Jessicáért, hogy lássák a partin, hogy együtt érkeznek meg.
Ránézek az órámra: 18:50.
Logan szintén hétre jön értem. Ideges vagyok, nem tudom mire számítsak és ez nem tetszik.
Két perc múlva kopognak az ajtón én pedig remegő tűsarkakon indulok az ajtóhoz, hogy kinyissam.
- Dominic! - ámulok, mikor meglátom, hogy ki áll a küszöbön.
Atya világ!
Sötét zöld öltönyt visel, fehér ropogós inggel. A nyakánál szabadon hagyott két gombot, amitől látni lehet a láncot a nyakában és a napbarnított bőrét. Haja a megszokott zilált helyett, most ízlésesen oldalra van fésülve.
Nyelnem kellett egyet, ahogy felmértem, hogy mennyire veszettül dögösen fest az öltönyében.
- Mierrda, Isabelle! Ne nézz így rám! - morogja halkan.
Szeme végig halad rajtam, lassan, elidőzve, közben az alsó ajkába harap, amitől megkell kapaszkodnom az ajtó keretben.
A testem feléled, a bőröm lángra kap a tekintetétől.
- Akkor te se nézz így rám! - mondom halkan, mosolyogva.
Felém lép én pedig egyel hátra, hogy be tudja csukni az ajtót. Ahogy kattan a zár, egyik kezével megfogja az arcom és megcsókol.
Mélyen beszívom csodás illatát és elveszek a pillanatban, hogy végre megérinthetem és érezhetem őt. Nyelve utat talál a számban, és lágyan simogatja az enyémet. Erős kezével végig simít a testemen és megállapodik a csípőmön.
- Hogy fogom kibírni így az estét? - búgja, ahogy elszakadunk egymástól.- Pont ezt a rúzst kell viselned? Tudod, hogy mit tesz velem...
- Dominic...- pihegek, még mindig a csók hatása alatt állva. - Nem mintha nem örülnék neked, de mit keresel itt?
- Látnom kellett téged, még a parti előtt.-érdes ujjai az arcom cirógatják. - Tudnom kellett, hogy minden oké velünk.
- Sajnálom, hogy tegnap úgy eljöttem...- mondom újra.
- Csodálatosan nézel ki, mi linda! - mondja halkan és újra lehajol, hogy birtokba vegye az ajkaim.
A csók nem tart sokáig, mert kopognak az ajtón.
- Ez biztos Logan...- morogja és egy utolsó puszi után ajtót nyit.
- Sanchez! Neked nem két ajtóval arrébb kellene lenned? - kérdezi vigyorogva.
Dominic egész test tartása megváltozik. Arcáról eltűnik a mosoly, vállai megfeszülnek és a homloka ráncba szalad, mint mindig ha ideges.
- Ne csesztess engem, Logan! - morogja és ökölbe szorulnak a kezei.
Tenyerem a lapockájára simítom és közelebb lépek hozzá.
- Nyugi, nagyfiú! - súgom és felcsúsztatom a kezem a tarkójára. Hüvelykujjammal a nyakát simogatom és már is enyhül a feszültsége.
- Na akkor, mehetünk? - tartja felém a karját Logan.
- Figyelmeztetlek Logan! Egy rossz mozdulat és véged van! - hangja fenyegető és egészen közel lép Loganhez.
- Ne aggódj már, Sanchez! - vigyorog.
Dominic felém fordul, kék szemében feszültséget és aggodalmat látok.
- Nem lesz semmi gond, nagyfiú! Ott találkozunk! - mondom halkan. Tenyerem az arcára simítom, majd a hüvelykujjammal végig simítom a szemöldöke közt, hogy kisimuljon.
Átkarolom a nyakát és még utoljára csókot nyomok telt ajkaira.

****

- Készen állsz? - fordul felém Logan, miután leparkoltunk a villa előtt, ahol a partit tartják.
- Igen, de Logan...- sóhajtok- szépen kérlek, próbáld meg nem cukkolni Dominicket. Tudom, hogy rém viccesnek találod, hogy milyen gyorsan felkapja a vizet, de nem volna jó ötlet, ha jelenetet rendezne.
- Ne aggódj, Izzy! A pasid már tegnap kioktatott a helyes viselkedésről. - nevet és ki száll az autóból.
Megkerüli és kinyitja nekem az ajtót. A szívem a torkomban dobog, ahogy a talpam eléri a talajt. Bele karolok Logan felém nyújtott karjába és együtt elindulunk a bejárat felé.
- Muszály odamennünk köszönni az exednek.- mondja halkan Logan.
Próbálom nem forgatni a szemem. A terembe lépve egy pincér jön felénk egy tálca pezsgővel. Mivel az idegeim le kell nyugtatnom , elveszek egy pohárral és egyre fel is hajtom.
- Lassan a testtel, kicsi lány! - Logan kuncogva nézi végig. - Nem kéne lerészegedni ma este.
- Csak izgulok.- motyogom.
- Tudom, érzem abból, ahogy kapaszkodsz a karomba.- nevet.
A terem tele van emberekkel, kis csoportokban állnak és művigyorral a képükön társalognak. Pásztázom a tömeget, hátha meglátom Dom-ot és a szöszit, de még semmi. Kb. egyidőben indultunk el, mi tart nekik ilyen sokáig? De ahogy ez a gondolat a fejembe kúszott már némán korholtam is le magam. Nem lehetek ennyire bizalmatlan, főleg nem ezzel a két emberrel.
- Ott van, Davis! - bök a fejével az egyik társaság felé Logan. - Nagy levegő! - súgja.
Most először érzem rajta azt,hogy tényleg tudja mennyire nehéz ez a szitu a számomra. Nyugtatás kép a hátamra teszi a kezét és elindulunk Hunter felé.
- Jó estét! - köszönti Logan.
- Nocsak, hát eljöttetek! - vigyorog az exem. - Izzy, gyönyörű vagy ma este!
- Köszönöm! - motyogom és próbálok magamra erőltetni egy mosolyt.
- Egy italt? - kérdezi Logantől.
- Nem, köszönöm. Ma még haza kell vinnem ezt a szépséget, itt mellettem! - vigyorog Logan és közelebb von magához.
Kényelmetlenül érzem magam ennyire közel hozzá, de próbálom leplezni. Nagy mosollyal az arcomon nézek fel rá és hagyom, hogy puszit nyomjon a halántékomra.
Oké, ez olyan volt, mintha a bátyám adott volna egy jó éjt puszit... Ez az idióta meg beveszi?
Hunter felé pillantok, aki lesi minden mozdulatunkat. Bele kortyol a whiskybe és elpillant mellettünk a bejárat felé.
- Nahát, sosem gondoltam volna, hogy Sanchez ráhajt a legjobb barátnődre. - mondja kajánul vigyorogva és feléjük mutat.
Arra számít, hogy majd kiborulok ha meglátom őket. Logan keze a derekamra hull és enyhén megszorítja, jelezve, hogy reagálnom kellene.
- Igen, összejöttek!- mondom határozottan. Legalább is azt hiszem, hogy úgy hangzott.
Nem fogom hagyni, hogy ez a pöcs átlásson rajtam. Nem is értem, hogy tudtam két évet rá szánni az életemből.
- Nem fáj a tudat, hogy csak azért hülyített, hogy aztán lecsapjon Jessicára? - folytatja.
Meg akar törni, de nem hagyom.
- Nem, örülök a boldogságuknak! - vigyorgok és egyenesen a szemébe nézek. - Egyébként hol van Everly? - kérdezem a kis barátnőjére utalva.
- Evelynnek hívják, és nem érezte jól magát. - állkapcsa megfeszül, ahogy beszél.
- Jobbulást neki.- mondja Logan. - De ha most megbocsátotok, el kell vinnem ezt a szépséget táncolni.
Logan a táncparkettre vezet és magához húz, mikor már a táncoló emberek közé érünk. Lágy zene szól, egyik kezét a hátamra teszi a másikkal megfogja a kezem és elkezdünk lassúzni.
Észre vettem, hogy próbál tisztes távolságot tartani köztünk, lévén, hogy Dominic is itt van már.
Ahogy lépkedünk esélyem van megkeresni őt az emberek közt. Nem kell sok idő, mire kiszúrom a széles vállait.
A bárpultnál állnak a barátnőmmel. Jessica egy fekete bársony hatású ruhát visel. Az én drága szöszim képes volt fotót küldeni üzenetben, hogy áldásom adom-e a ruhára.
Jessica pezsgőt kortyolgat és valamit mondd Dominicnek, de ő egyáltalán nem figyel rá.
Tüzes tekintettel figyel engem és Logant, ahogy táncolunk. Próbálom jelezni a szememmel, hogy a szöszire kellene figyelnie, de nem veszi a lapot.
Eközben Logan megpörget és elvesztem Dominickel a szemkontaktust.
- Abba kell hagynia a bámulást...- mormogja Logan.
- Próbáltam jelezni neki, de tudod milyen makacs.
- Davis őket nézi.- mondja Logan ijedten.
Enyhén megbököm a vállat, hogy forduljunk meg. Így újra rájuk látok és elkapom Jessica pillantását, aki aggódva figyel.
Próbálom jelezni neki egy biccentéssel, hogy csináljon valamit. Jessica alig láthatóan bólint és Dominic vállára teszi a kezét.
Látom, ahogy a pasim végre kizökken és felé fordul. Jessica a mellkasára simítja a kezét és közel hajol az arcához. Innen úgy néz ki, mintha meg akarná csókolni, de én tudom, hogy csak az arcát érinti hozzá.
Ne kérdezzétek... Jessica minden eltervezett mozdulatát részletesen elmesélte délelőtt. Mondván, nem akarja, hogy idegbajt kapjak az este. Ha tudná...
Dominic kék szeme elkerekedik és látom, hogy próbálja elhúzni a fejét, de Jessica nem engedi.
Valószínű mondhatott neki valamit, mert Dominic bólint és a csípőjére teszi a kezét.
Oké, Izzy! Nyugalom!
- Jól vagy? - kérdi Logan, amitől elkapom róluk a pillantásom.
- Rohadtul kellene egy cigi, de amúgy igen...- motyogom.
- Hunter minket néz.- mondja figyelmeztetően, és ujjaival végig simít az arcomon. - Hajtsd a fejed a mellkasomra.
Szót fogadok. Egy hatalmas sóhaj hagyja el a szám, ahogy Logan nyugtatás kép a hátamat kezdi simogatni.
- Remélem nem tart sokáig ez a borzalom.- morgom az orrom alatt.
- Nyugi, csak pár óra és mehetsz haza a pasiddal.- kuncog Logan, de hirtelen elkomorodik- Ide jönnek, próbálj meg nyugodt maradni.
Felemelem a fejem és elnézek a válla felett. Dom és Jessica felénk tartanak.
- Jól vagy? - kérdezi rögtön a szöszi és szorosan megölel.
- Igen.- sóhajtok fel.
Ahogy elengedjük egymást, Dominic tesz egy lépést felém, de aztán észreveszi magát és végül úgy tesz, mintha csak Logannel akarna kezet fogni.
Tekintetünk összetalálkozik és egy pillanatra elveszünk egymásban. Látom, hogy vívódik . Homlokán előjön a ránc és gondterhelt kifejezés ül ki az arcára. Annyira szeretnék a karjaiba omolni, enyhíteni az aggodalmán, megnyugtatni, hogy minden rendben van, de nem lehet.
Itt állunk két lépésre egymástól, de olyan, mintha fényévekre lennénk.
Mikor lesz ennek az őrületnek vége?
- Üdv, fiatalok!
José ismerős hangja hoz vissza a valóságba.
- Szevasz, haver! - köszönti Logan és összeütik az öklüket.
- Bratyó! - öleli meg Dominic.
José megveregeti a hátát és felénk fordul.
- Elismerésem hölgyeim, ti vagytok a legszebbek ma este! - vigyorog és kezet csókol mind kettőnknek.
- Jesús, fogd vissza magad!- morogja Dominic. - María?
- A bébi csőszünk lebetegedett, ezért otthon maradt Miával. - mondja- Na, hogy bírjátok eddig? - szegezi nekem a kérdést.
- Jól, azt hiszem.- rántom meg a vállam.
Megérinti a vállam és int, hogy álljunk egy kicsit távolabb.
- Izzy, a múltkor nem volt alkalmam elmondani, hogy mennyire sajnálom.- mondja bűnbánóan, amivel teljesen meglep.
- José, nem kell bocsánatot kérned.
- De, igen! Utálom, hogy az én hülyeségem miatt kell szenvednetek.- le hajtja a fejét és sóhajt egyet.
- Nézd, ez egy elég elcseszett helyzet, nem tagadom.- nevetek. - De együtt átvészeljük. - mosolygok rá bátorítóan. - Mint egy csapat!
- Inkább, mint egy család!- mosolyog és rám kacsint.
Kedvesen viszonzom a mosolyát és vissza megyünk a többiekhez.
-   Meddig kell még itt színészkednünk?- morgom az orrom alatt, ahogy visszaérek Logan mellé.
-   Bírj ki még egy órát.- kuncog mellettem. Kezét a csípőmre teszi, az arcom pedig Dominic felé fordul.
Látom rajta, hogy vívódik és a látszat kedvéért közelebb vonja magához Jessicát. Ha külső szemmel nézne minket valaki, tényleg azt hihetné, hogy boldog párkapcsolatban vagyunk a mellettünk lévő emberrel.
És ezt nagyon utálom. Kezd elegem lenni ebből az örökös megjátszásból. Logan érintése kényelmetlenül érint, és legszívesebben oldalba bökném a könyökömmel, hogy vegye le rólam a kezét.
Nem akarom, hogy ő mosolyogjon rám, hogy ő hívjon táncolni, hogy ő érintsen meg... Minden vágyam, hogy annak a gyönyörű kék szemű férfinek karjaiba rohanjak, aki itt áll előttem pár lépésre.
Nem akarom a látszatot, az igazit akarom, valós érzésekkel és érintésekkel. Pont Őt. A puerto rico-i sötétszőke, óceán kék szemű szex istent, aki elrabolta a szívemet és azóta is a markában tartja.
Biztos meglátszódnak a gondolataim az arcomon, mert Jessica aggódva fordul felém.
-   Kimegyek a mosdóba, velem tartasz?
Bólintok és követem a szöszit a folyosó felé, ami a mosdókhoz vezet.
-   Mi a baj? - kérdezi rögtön, ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó.
-   Nem tudom meddig vagyok képes ezt csinálni, Jess.- vallom be halkan.
-   Tudom, hogy nehéz... de még egy kicsit ki kell bírnod. - sóhajt.
-   Egyszerre indultunk el...- kezdem félve- a lakásunktól - teszem hozzá, mikor értetlenül néz- miért tartott olyan sokáig ideérnetek?
Jessica kikerekedett szemmel néz rám, aztán a semmiből ki tör belőle a nevetés.
-   Ó, anyám! Nem vagy semmi! - kacarászik. - Izzy, tíz percig a pasidat nyugtattam, hogy ne tépje ki Logant az autóból. Meglátta, hogy kéz a kézben jöttök ki a lakásból és elborult az agya.
-   Basszus...- utáltam, hogy mennyivel nyugodtabb lettem ennek hallatán. Ami azért volt, mert rohadtul idegesített, hogy ezek ketten túl sokáig maradnak...Hülye vagy, Izzy!
-   Figyelj rám, Isabelle! - megragad a vállamnál- Az a pasi ott kint, oda meg vissza van érted. Tudom, hogy még vannak kételyeid, de az ég áldjon meg, képes végig nézni, ahogy másik férfi kamu barátnőjeként jelensz meg egy partin, szerinted ez nem azt bizonyítja, hogy bármire képes lenne érted?
-   De már annyiszor lelépett, hogy nem tudom számon tartani. Mi van, ha egyszer csak rádöbben, hogy nem érem meg a kockázatot? Végül is, ha én nem lennék a képben, akkor ez az egész nem is...
-   Izzy, fogd be! Tudom, hogy megenyhült a bizalmad felé, Isten a tanúja rá, hogy ott voltam minden egyes menekülése után veled és láttam, hogy mennyire meg viselt az téged. De a mostani helyzet más, látom rajta, hogy nagyon elszánt. Ezúttal biztos vagyok benne, hogy nem fog lelépni, ha csak te nem kéred meg rá. - mosolyog.
-   Honnan vagy ebben olyan biztos? - szipogok.
-   Onnan, hogy ő mondta.- kacsint.