Isabelle Anne Jackson számára meg volt minden amiről valaha is álmodott. Saját lakás, csodás ideiglenes munkahely egy helyi bárban, ahol addig szeretett volna dolgozni, amíg a sajátját nem tudja megnyitni. Egy gyönyörű, szexi, intelligens pasi, akin...
A következő napok nagyon gyorsan teltek. Mindent megtettem, hogy lefoglaljam magam. A lakást százszor kitakarítottam, minden este a bárban dolgoztam és egy héten kétszer is meglátogattam anyukámat Charlotteban. Egyik ilyen alkalommal csütörtök délután, mikor Dean rám parancsolt, hogy egy nap szabadot vegyek, ki úgy pakoltam, hogy maradok éjszakára is. Anya oda meg vissza volt tőle, hogy ennyi időt együtt tudunk tölteni. De az őrületbe kergetett az aggodalmával.
- Édeském, miért nem eszel rendesen?
Szólt már vagy tizedszer, mikor látta, hogy csak piszkálom a sajtos makarónit amit letett elém. - Anyuci, mondtam hogy nem vagyok éhes. – forgatom a szemem.
- Ne beszélj nekem marhaságokat, egész nap alig ettél valamit, Belle. Addig nem hagyott békén, amíg legalább a felét nem ettem meg. - Most már elmondod nekem, hogy mi bánt? – ül le mellém két csésze kávéval, az egyiket a tányérom mellé teszi. - Semmi nem bánt, anyu... - Belle elfelejted azt a kis apróságot, hogy az anyád vagyok. – mosolyog. - És ismersz, tudom...- sóhajtom. - Így van, szóval ki vele! Csak nem a kis spanyol fiúddal vannak gondok? - Puerto Rico-i...- motyogom - Tudtam... - csap az asztalra. - Mi történt? - Szakított velem.- megtöröltem a szám és a tányért elöblítettem a mosogatóban, bármit megtettem csak ne kelljen az anyámra néznem. - Jaj édeském... Anya se perc alatt mellettem volt és szorosan magához ölelt. Könnyek szöktek a szemembe, de elengedtem anyát még mielőtt elindulhattak volna. - Semmi gond, jól vagyok... - Én azt hittem jól megvagytok, hálaadásra is megakartalak kérni, hogy hívjad meg. - Én is azt hittem, anyu... - Meg magyarázta, hogy miért? - Nem, azt mondta, hogy ez nem fog működni köztünk. - Sajnálom, Izzy!
Ezek után nem engedtem, hogy több szó essen róla. Inkább elcipeltem anyát a plázába és hagytam, hogy berángasson az összes üzletbe. Mikor látta, hogy ettől sem lett jobb a kedvem karon ragadott és egy szépség szalon felé kezdett húzni.
- Anyu, ne már! - Ne nyavalyogj már, kislányom! Jót fog tenni egy kis szépítkezés.
Kerek három órát töltöttünk a szalonban, az arcom simára radírozták és hidratálták, manikűrt és pedikűrt is kaptunk és egy elvetemült gondolat után beültem a fodrász székbe és megkértem a kedvesen mosolygó hölgyet, hogy varázsoljon szőke tincseket a hajamba. Engedtem, hogy egy hangyányit nyírjon belőle, de nem akartam nagyon drasztikus lépésekre szánni magam. A platina szőke balayage festés már megtette.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Isabelle új haja☝🏻)
A szépítkezés után megvacsoráztunk, majd haza mentünk és egy üveg bor ( na jó kettő) mellett hajnalig beszélgettünk. Kissé spiccesen tántorogtam a régi szobám felé, ahol az éjszakát töltöttem. Akaratlanul is elképzeltem, mi lenne ha nem lennék egyedül a rózsaszín takarómba gabalyodva. Részeg énem nagyon is társaságra vágyott és nem akárkiére... Gondolataimban felelevenült, ahogy Dominic megérint. Ajkai végig csókolják a nyakam, kezei bebarangolják a testem. A lábam közt ismerős sajgás kezdődött, szorosan össze simítottam a combjaim valamiféle enyhülésre várva. De tudtam nagyon jól, hogy ez csak akkor fog megtörténni, ha magamhoz nyúlok... És az kurvára ki van zárva! Nem fogok maszturbálni Ő rá gondolva... A-a annyira nem lehetek kiéhezve, vagy még is? Frusztráltan nyúltam a telefonom után, amit először sikeresen leejtettem. Mikor nagynehezen felkapartam a földről észre vettem, hogy még mindig ki vagyok kapcsolva. Homályos szemekkel próbáltam beütni a pin kódot, mikor a telefon életre kelt. A hátam rekord sebességgel dobtam egyenesbe amikor olvasatlan üzenet jelent meg a képernyőn.
