Évek múlva

6.

Mesi

Reggel viszonylag korán, már 7 óra előtt ébren vagyok és nyújtózkodom az ágyamban. Ma meccs nap van, ilyenkor sosem tudok sokáig aludni, mert pörög az agyam az előttem álló megmérettetésen. Erre most már pluszba rátesz a frusztrációm, hogy Mollinak el kellett menni, miközben már majdnem szexeltünk. Már napok óta vágyom rá és a szexre, nagyon nem esett jól, hogy itthagyott. Persze megértem, hogy ez a munkája, de attól még szar. Az azért vigasztal, hogy láthatóan neki sem esett jól, hogy félbe kellett szakítani, tehát ő is nagyon akarja már. Magamhoz veszem a telefon, de nem látok rajta értesítést Mollitól. Még mindig kint lennének valahol? Lerúgom magamról a takarómat és az ablakhoz lépek. A kocsija még mindig itt parkol, akkor ezek szerint még nem végzett. Szegény egész este és hajnalban kint volt, biztos hulla fáradt. Gyorsan írok neki egy üzenetet, hogy ha van ereje akkor szaladjon fel, szerzek neki kávét is, ha kér. Már végzek a reggelimmel és a tusolással, akkor érkezik tőle válasz, hogy köszöni, de túl van rajta. Hajnali 3 órakor végzett és a kollégája a saját lakásához vitte. Amikor megírja, hogy majd napközben érte szalad valamikor a kocsijáért, mert nem akarja, hogy útba legyen valakinek, akkor rögtön kapcsolok és hárítom ezt az ötletét. Felajánlom neki, hogy majd meccs után én érte megyek és elhozom ide. Egyrészt a kocsijáért, másrészt meg hogy befejezzük azt, amit tegnap félbehagytunk. Válaszul csak vigyorgó fejeket kapok és egy oké szót. Molli még sok sikert kíván a meccshez, majd elköszön és még próbál visszaaludni, mert végre elcsendesedtek a szomszédok. Mesélte, hogy nagyon rossz lakók vannak mellette két lakással arrébb, állandóan veszekednek, csapkodják az ajtót figyelmen kívül hagyva azt, hogy éppen hajnal vagy késő este van. Így érthető, ha nem mindig olyan kipihent. Hamarosan meg fogom tudni kérni, hogy nyugodtan aludjon itt az éjszakai műszakja után, de ehhez még egy kis időnek el kell telnie.

- Na helló. Összepakoltál már? – robban be Rita az ajtón és levágódik mellém a kanapéra.

- Szia. Még nem teljesen, mindjárt.

- Mi volt az este? Megvolt? – kérdezi vigyorogva.

- Nem, el kellett mennie keresni valakit. Majd ma este, remélem. Meccs után majd felvesszük őt és úgy jövünk haza. Oké?

- Nem megyünk el a többiekkel pizzázni vagy valami?

- Meglátjuk – vonok vállat és felállok a kanapéról, hogy az utazómba összeszedhessem a cuccaimat.

- Már papucs vagy? Már ő az első? Elég hamar kimosta az agyad – kiált utánam Rita – Akkor együtt vagytok, tényleg?

- Komolyan együttvagyunk. Nem mosta ki az agyamat, csak még nem tudom, hogy hogyan végződik a meccs. Ha veszítünk, akkor nincs mit ünnepelni.

- Mondd azt, hogy haza akarod hozni a csajt és megdugni, nem kell itt köntörfalazni.

- Jó! Haza akarom hozni Mollit és vele akarok lenni este. Így megfelel? – lépek ki a szobámból és még egy törölközőt tuszkolok a táskámba.

- Azért hogy megfektesd – vigyorog rám mindentudóan Rita, mire égnek emelem a tekintetem. Persze, hogy a célom, de nem mindenáron. De én nem kihasználom Mollit, én érzek iránta valamit és hosszú távra tervezek vele.

- Meg hogy reggel mellettem legyen és vele töltsem a nap további részét is. Ha kész vagy a piszkálásommal, akkor akár indulhatnánk is.

- Látszik, hogy este nem volt semmi, be vagy feszülve. Nem baj az, öld csak a felgyülemlett stresszt a meccsbe – pattan fel Rita és a kijárat felé indul. Fejemet rázva akasztom le a kocsikulcsomat és követem a barátnőmet. A stadionhoz érve látjuk, hogy már gyűlik a nép, szóval lesz szurkolótáborunk. A közönség olyan plusz energiát tud adni egy-egy meccs alatt, hogy az valami hihetetlen. Amikor már úgy érzem nincs bennem több, ők feldobbingolnak és tovább hajtok. Az öltözőbe érve a többieken is érezni lehet az izgatottságot és némi feszültséget is. Mivel komoly ellenfelünk lesz, ezért van bennünk némi félsz, de mindenki nagyon fog igyekezni. Mielőtt a pályára mennénk bemelegíteni még gyorsan a telefonomra pillantok. Mosolyogva nyitom meg Molli üzenetét, amiben újra sok sikert kíván és drukkol nekem, valamint ne hozzák rá szégyent, szóval adjak bele mindent.