Évek múlva

18.

Molli

Rengeteg válogatással ugyan, de sikerült mindent átpakolnunk Mesihez és most már együtt élünk. A felesleges, de jó cuccaimat elvittük egy anyaotthonba, ahol nagyon örültek neki. Pár dolgomhoz ragaszkodtam, a többit mind eladtam vagy elajándékoztam. Mesi alig bírta kivárni, hogy végre vele éljek. Én azért kicsit húztam még húztam volna az időt, mert féltettem a kis privát szférámat. Hogyha elegem van a világból, a munkámból akkor csak magamra csukjam az ajtót és egymagamban legyek. Ezt mind be is vallottam Mesinek, aki csak mosolyogva annyit mondott, hogy amennyiben így érzem magam, akkor vonuljak be a vendégszobába és megígéri, hogy nyugton hagy. Nem fog zaklatni, előjövök, amikor akarok. Amennyire tartottam az együttéléstől, most pont annyira élvezem minden egyes percét. Sokkal könnyebb így az életem, mert megosztozkodunk a feladatokon és nagyon kényelmes napjaim vannak mellette. Ő annyira odaadó és figyelmes velem, hogy azt el sem tudom neki mondani mennyire szeretem emiatt. Úgy érzem tényleg révbe értem mellette. Úgy érzem mintha napról napra egyre közelebb kerülnénk egymáshoz és lépünk egyre feljebb a kapcsolatunkban. Mesinek ugyan vannak rigolyái, de ezeket már mind megtanultam kezelni. A meccs előtti és utáni állapotát már jól ismerem, tudom mit kell neki mondani vagy éppen csendben maradni és elhúzni otthonról. Veszekedhetnék vele, hogy velem ne beszéljen így, hogy én csak neki akarok segíteni, de felesleges. Ilyenkor nem önmaga és magamat is megóvom egy idegösszeomlástól. Nekem és neki is könnyebb ilyenkor, hogy magára hagyom és csak akkor megyek haza, ha már lenyugodott. Olyan csúnya dolgokat tud ilyenkor a fejemhez vágni, hogy legszívesebben elásnám a föld mélyére. De eltelik egy félóra-óra és már könyörög a bocsánatomért és nagyon szégyelli magát. Egyikünk sem érti hogyan hordhat össze annyi baromságot, de mindketten ezt a megoldást találtuk megfelelőnek, hogy én lelépek. A többi napokon meg lesi minden kívánságom és mindig a kedvemre tesz.

Mesi a múlt héten nem volt itthon, mert egy hetes edzőtáborba mentek a hegyekbe. Szegény teljesen ki volt halva az emelkedőktől, pedig sokat javult a kondija, mióta néha elkísér futni a közeli dombokhoz. Bár így is nagyon-nagyon sportos volt és bőven volt benne szufla. A velem való futása csak kicsit lendített rajta. Tegnap késő este esett haza, de csak annyira volt energiája, hogy befeküdjön mellém aludni. Reggel én korán kelek, míg ő csak morogva fordul át a másik oldalára. Kicsoszogok a konyhába, hogy addig megkávézzak, míg ő észhez tér. Tegnap bevásároltam mindent, ezért majd valami reggelit is tudok neki készíteni. Most két nap pihenőt kaptak, amit ki is akar használni. Leszalad a szüleihez és utána az én családomat is meglátogatjuk, mert már 2 hónapja nem találkoztunk velük. Ezen kívül betervezett még valami kirándulást is a közeli tavaknál. Miután lefőtt a kávém a teraszhoz lépek, hogy a kinti kellemes hűvösben ihassam meg. Szeretek reggelente és esténként is itt üldögélni, mert szép a kilátás a folyópartra és csendes is. De amint kilépek rögtön vissza is ugrom a lakásba és nem azért mert hideg van. Pipiskedve leselkedem a parkolóba, majd gyorsan az ablakpárkányba rakom a bögrémet és visszarohanok a hálóba. A vállánál fogva rázom fel Mesit, aki csak tovább morgolódik és a fejét a párna alá dugja.

- Kelj már fel! Gyere, mutatni akarok valamit. Ezt látnod kell - piszkálom őt tovább és lehúzom róla a takaróját.

- Mit kell látni? Mi az? Baj van? - ül fel nagy nehezen az ágyban - Hány óra egyáltalán?

- Mindjárt 7 óra. Gyere már! - ragadom meg a karját és szinte kiráncigálom őt a nappaliba, ahol a terasz is van.

- Kiég a szemem, erős a fény- nyafog Mesi és a szemét dörzsöli.

- Nézz ki a parkolóba, de óvatosan - figyelmeztetem őt.

- Ha megint egy mókus miatt rángattál ki az ágyból megbánod - szegezi rám a mutatóujját, majd kilép a teraszra és a parkolót kezdi pásztázni. Látom a testtartásán a döbbenetet és közelebb hajol a korláthoz -Az...

- Az Rita és Kitti - fejezem be a mondatát vigyorogva.

- Itt aludt? - kérdezi döbbenten, ahogy visszalép hozzám a lakásba.

- Nagyon úgy fest és az is hogy együtt vannak. Neked nem mondta? Vagy nem tűnt fel semmi az edzőtáborba?

- Nem mondott semmit. A telefonját feszt nyomkodta, de ez nem új nála - von vállat, majd újra kipillant - Most megy el a csaj. Rita meg megcsókolta!

- Pfú de várom, hogy a képébe olvassam!

- Nem! Ne csináld Molli, kérlek. Várjunk még vele, hogy ő maga ismerje be.

- Ahogy az elmúlt 10 évben is tette neked? - szegezem neki a kérdést, mire kelletlenül húzza el a száját.

- Tudom, de nem akarom elijeszteni azzal, hogy lerohanjuk. Hátha Kitti mellett fel meri vállalni önmagát vagy legalább megnyílik nekem. Kérlek.

- Jó, jó. De ha nem változik semmi pár hét múlva, akkor azért faggasd ki. Mert a témakerülgetés nem vezet sehová, lehet csak simán a képébe kéne olvasni és akkor színt vallana.

- Lehet igazad van. De várjunk kicsit vele, míg elmélyül ez közöttük. Ő az első csaj, akit felhozott és itt is aludt. Meg lehet már tényleg hetek óta tart ez. Várjunk még vele. Oké?

- Te meg a fene nagy szíved - morgom az orrom alá, majd felveszem a párkányról a kávémat.

- Emiatt is szeretsz ennyire - vágja rá vigyorogva és a derekamat átölelve húz magához - Meg a testem miatt.

- Pff, te meg az egod - forgatom meg színpadiasan a szemem.

- Meg azért mert mindent megadok neked. Az ágyban.

- Oh igen? És hol voltál az elmúlt héten?

- Éheztettelek, hogy ma reggel kiélvezhessek minden egyes másodpercet.

- És ezért aludtál ahelyett, hogy velem foglalkozz? - kérdezem és újra leteszem a bögrémet a párkányra. Átölelem a nyakát és szinte hozzá préselem magam amennyire csak tudom.

- Te meg kukkoltál, ahelyett, hogy rám mássz? - felesel vissza, mire vigyorogva vállat vonok.

- Olyan fáradt voltál, gondoltam kimerítettek az éjszakai párnacsaták.

- Pfú te! Megőrjítesz ezzel - suttogja az ajkaimra, majd a combjaim mögé nyúl és könnyedén magára kap. Lábammal átölelve a derekát csókolom meg őt, mire halkan belenyög a csókunkba. Megindul velem a hálószobába, majd könnyedén az ágyra ejt és rögtön rám mászik - Hoztam neked valamit.

- És most akarod odaadni? - kérdezem miközben a pólójából hámozom ki.

- Igen - áll fel rólam, ami nekem nagyon esik jól és ennek hangot is adok, de csak kinevet. Az utazójához sétál és egy közepes tasakot vesz elő. Visszajön hozzám és a kezembe nyomja az ajándékomat egy sejtelmes mosoly kíséretében, amiből levágom, hogy valami hülyeséget vett. Miközben én bontogatom a csomagot, addig Mesi a pizsamanadrágomat húzza le rólam.

- Tudod mások képeslapot vagy hűtőmágnest hoznak a nyaralásból - nevetek fel, ahogy meglátom mit is vett nekem.

- Én nem nyaralni voltam.

- Jah, igaz, bocsánat - mondom és hagyom, hogy lehúzza rólam a trikómat is.

- Amúgy meg - mondja és a csomagoló papír között kezd keresgélni, majd előhúz egy kulcstartót rajta egy apró kulccsal és felém mutatja -Látod, városi kép van rajta.

- Nincs több megjegyzésem - nevetek fel - Ez még hiányzott a repertoárunkból? Ezt még ki akartad próbálni?

- Igen, mindkét oldalát - suttogja a fülembe, majd kiveszi a kezemből a bilincset és az egyik perecet a csuklómra zárja. Türelmetlenül csókol meg miközben a kezeimet a fejem fölé emeli és az ágyrácson keresztül a másik kezemet is fogságba zárja. Már ennyitől felpezsdül a vérem és sürgetném Mesit. Az sem érdekel, hogy kicsit szorosabbra zárta, mert ez is csak egy kis plusz, amit élvezek.

- Akkor hajrá - bíztatom őt és teljesen átengedem magam az akaratának és vágyainak.