Évek múlva

12.

Mesi

Nehéz volt ez a három hét, egyrészt mert szörnyen hiányzott Molli, másrészt meg az edzőink olyan kemény edzéstervet állítottak össze erre a táborra, hogy esténként csak fürödni volt energiám. Párszor ugyan összeültünk valamelyikünk szobájába a csajokkal beszélgetni, de mindenki hamar nyugovóra tért. Úgy érzem a csapat nagyon jól felkészült az előttünk álló kihívásokra, meccsekre. Mindenki ott van fejben is, vagy legalábbis nagyon igyekszik, hogy minden ideális legyen körülötte. Nekem mióta megvan Molli azóta került minden sínre. Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb vagyok, amik megmutatkoznak abban, hogy ritkábban kapok két perces kiállítást, vagy sárga lapot. Az edzők, valamint a szakértők is pozitívan nyilatkoznak rólam, hogy most vagyok a csúcson és remélik kitart még sok-sok évig. Ha rajtam múlik akkor biztosan, főleg, ha így maradunk Mollival. Vele valahogy minden annyira könnyű és gördülékeny. Persze vannak apró vitáink és nézeteltéréseink, de nincs tökéletes kapcsolat. Megőrjít azzal, hogy nem étkezik rendesen és hogy széthagyja a ruháit, ahelyett, hogy rögtön a mosógépbe dobná vagy a szekrénybe hajtogatná. De szinte imádom benne, ahogy rám néz és ahogy vágyakozva hozzám bújik. Mollin tisztán lehet látni, hogy mennyire szerelmes belém. Őszintén tud annak örülni, ha érte megyek a munkába vagy szimplán csak egy teával várom őt itthon. Büszke vagyok a munkájára és hogy ilyen sokan szeretnek vele dolgozni, mert ez azt jelenti, hogy jó benne.

Éppen a reggelinkhez pakolom ki a cuccokat a hűtőből, amikor hallom, hogy csörögni kezd Molli telefonja. Remélem nem valami munka, mert ma pihenést és egy kis csavargást terveztünk. Végignézek az opciókon végül a tojásrántotta mellett döntök, mert azt Molli is megeszi. Néha olyan finnyás és válogatós tud leni, hogy nem tudok a kedvére tenni. Már a tojásokat tőröm fel, amikor megjelenik a konyhába és mosolyogva közelít felém egy apró rövid nadrágban és egy feszes trikóban. Át is fut a fejemen, hogy ráérünk még a reggelivel, amikor kivágódik a bejárató ajtóm és beront Rita.

- Jó reggelt - suttogom Molli ajakaira, majd egy gyors csókot nyomok neki.

- Pfúj már. Itt vagyok én is, tartsátok tiszteletbe - vágja közbe Rita morcosan és leül a konyhapult melletti székre.

- Tiszteletben tartom, ezért csak egy puszit kapott és nem mást - felelem vigyorogva, mire Molli incselkedve a fenekemre csap - Kérsz te is reggelit?

- Naná, szerinted miért vagyok itt? Hogy nézzelek titeket? - vágja rá flegmán a csapattársam.

- Nem tudhatom a fétised - nevetek fel és kipótolom gyorsan a rántottát, hogy Ritának is jusson.

- Kérsz kávét Rita? - kérdezi Molli.

- Nem - válaszol szűkszavúan. Ma különösen morcos kedvében van, pedig tegnap este még semmi baja nem volt. De ilyen állapotában Rita sokkal durvább és nyersebb, ilyenkor ami a szívén az a száján stílusban tolja. Mindezt persze gondolkodás nélkül. Mollival közösen serénykedünk a konyhában, amit ő csak szemforgatással reagál le és elejt egy két csípős megjegyzést. Jelentőségteljesen nézek rá, hogy vegyen visszább magából, amikor elé rakom a reggelijét, de ő csak vállát vonogatja.

- Mollival azt terveztük, hogy délután leugrunk a tó melletti sétányra. Lesz ilyen utcazenész fesztivál és meghallgatnánk. Ha van kedved csatlakozz - ajánlom fel neki a délutáni programunkat, remélve, hogy ez kicsit jobb kedvre deríti.

- Micsoda? Te mióta jársz ilyen szarokra? Erre is Molli vett rá? Neki az agymenése az ilyen - jegyzi meg gunyorosan Rita. Szemem sarkából figyelem, ahogy a párom mély levegőt vesz és beharapja az alsó ajkát, hogy ne feleseljen vissza. Tudom, hogy sokszor miattam nem vág vissza Rita csipkelődésének.