Évek múlva

21.

Mesi

Ritát mintha megszállta volna valami jótündér. Amióta kibékült Kittivel nagyon megváltozott, nem szólogat be Mollinak és velem is beszédesebb. Sokszor mesél a közös programjaikról és nagyon ritkán még tanácsot is kér tőlem. De én legjobbnak mégis azt találom, hogy végre nyugton vannak Mollival. Voltak már itt Kittivel vacsorázni és az is nagyon jól sikerült, bár azért sikerült pár szúrós tekintetet a párom felé küldenie, amikor valamit szakmáztak. De igyekszik nem robbanni és balhézni, ezt mindenképpen előre lépésnek veszem. Főleg úgy, hogy ő lesz a tanúm az esküvőn. Már mindent leszerveztünk Mollival és nagyon várjuk. Gyönyörű szép helyszínen leszünk és hiába csak a szűk családi és baráti kört hívtuk meg, így is leszünk kb nyolcvanan. Molli keresztanyukája fog „összeadni" minket a rendezvény helyszín parkjában. Mivel ő anyakönyvvezető, így van benne tapasztalata és boldogan vállalta. Előző nap mi Mollival kettesben bemegyünk hozzá a hivatalba és aláírjuk az élettársi kapcsolatról szóló papírokat. Itthon a melegeknek csak ez engedélyezett, de mi szerettünk volna egy hagyományos esküvőt is. Így nem hivatalosan, de lesz az is. A családtagjaink már nagyon várják és készülnek a nagy eseményre. Azonban egy valami még mindig hiányzik. Az hogy hivatalosan is megkérjem Molli kezét. Azt ígértem neki, hogy egyedi és különleges lesz, ha már az „előzetes" lánykérésem béna volt. De egyszerűen semmi ötletem nincs, semmi kreativitásom vagy elképzelésem sincs. Külföldi nyaralás most kilőve, mert nekem felkészülési időszakom van, azért nem mehetek nagyon sehová. Romantikus vacsora otthon sablonos és elcsépelt. Helikopteres repülés szintén off, mert stressz nekem megkérni a kezét nem akarok még azon is izgulni, hogy lezuhanhatunk. Állandóan bogarászom a netet ötletek után kutatva, de mindet bénának találom. Én valami tényleg egyedit szeretnék Mollinak, olyat, ami megilleti őt. Már sík ideg vagyok emiatt, de egyszerűen nem tudok mit kitalálni. Odáig fajult a dolog, hogy Ritától kértem tanácsot, hogy mit tegyek. Ő először kinevetett, majd amikor látta, hogy komoly a dolog akkor próbált segíteni. De az ő ötletei sem tetszenek. Néha már annyira reménytelennek érzem a helyzetemet, hogy úgy vagyok vele nem is kell lánykérés, csak szimplán odaadom neki a gyűrűt, hiszen mindjárt itt az esküvőn. De aztán észhez térek és rájövök, hogy ez igenis jár Mollinak. Nagyon sokat segít nekem és támogat a felkészülésben, meccsek előtt és után. Süt-főz nekem, átvállalta a házimunka nagy részét és egy-egy fájdalmas edzés után átmasszíroz. Amikor kicsit magam alatt vagyok, mert túl nagynak érzem a terhet, akkor átlendít ezeken a holtpontokon. Szóval nagyon kijár neki egy különleges lánykérés és utána egy szép esküvő.

- Min vagy így elgondolkodva? - bök meg a lábával finoman Molli, ahogy a kanapén kiterülve olvas én meg meccset nézek.

- Az olimpián. Hogy ugye négy éve kint voltam és nagyon élveztem. Mármint oké, nem értünk el nagy eredményt, nem álltunk dobogóra, de kijutni sem volt semmiség. Most itt a lehetőség, hogy jobbak legyünk. Nagyon jó a csapat és mindenkiben ég a tettvágy. Ha ez most nem jön össze, akkor nekem nem lesz többé lehetőségem. Négy év múlva én már nem biztos, hogy beleférek a keretbe - hazudom neki, mert félek beismerni, hogy balfék vagyok.

- Már miért ne férnél be? Te vagy az egyik legjobb játékos - tornázza ülésbe magát és maga mellé teszi a könyvét.

- Kiöregszem - felelem mosolyogva - Jönnek a fiatalok és letolnak a pályáról. Sokkal lendületesebbek és jobban terhelhetőek. Az évek alatt rengeteget fejlődött a játékosképzés. Én meg a régi, hagyományos módszerrel nevelődtem. Ide már más kell.

- De te tapasztaltabb vagy és rutinosabb, ez is számít. Sokkal jobban felismered a helyzeteket és rögtön reagálsz.

- Ez igaz - bólintok rá - De mindegy, az még messze van. A mostanira kell koncentrálnom és figyelnem. Ezt kell szem előtt tartanom most. Már nagyon várom. Ugye kijössz?