36.

479 42 11
                                    

Mesi

A nappali padlóján ülök és a papírjaimat rendezgetem, amiket elhanyagoltam az elmúlt félévben, amikor kivágódik az ajtó, majd félmásodpercre rá megjelenik előttem Kitti. Csípőre tett kézzel méreget, amit nem értek.

- Nem csináltam semmit - mondok csak ennyit, mert úgy érzem éppen legyilkolni készül.

- Irogatsz Mollinak. Azt semminek neveznéd?

- Letiltott már mindenhol 2 hete. Azóta nem beszéltem vele - magyarázom, majd lassan feltápászkodom a padlóról és átülök a kanapéra.

- Nem az én stílusom beleszólni más életében, mindig is utáltam. De Molli segített nekem meg Ritának, így most én is segítek neki.

- Hogy elteszel láb alól vagy megfenyegetsz, hogy ne is próbáljak közelíteni felé? - kérdezem, mert még mindig olyan a tekintete, mintha késeket dobálna felém.

- Nem. Az nem szolgálná Molli érdekét. Még mindig szereted, ugye?

- Igen, nagyon.

- És mi volt az a nagy vita akkor? Miért zavartad el?

- Hülye voltam, úgy éreztem összedőlt a világom és depressziós lettem. De most már észhez tértem és...

- Jó tudom, tudom, hallottam én is a riportot. Hogy kifordultál önmagadból és a neked legfontosabbakat lökted el magadtól. Meg hogy újra a jó úton vagy meg blabla. Molli kórházban van - mond csak ennyit, mire rögtön összeugrik a gyomrom és gombóc lesz a torkomban.

- Micsoda? Miért? Mi történt? Jól van? Melyikben van? - ugrom fel indulásra készen.

- Jól van - próbál nyugtatni, de semmit sem ér. Ha jól lenne, akkor nem lenne kórházban. Megfogja a kezem és határozottan húz le magával a kanapéra - Mentőzni volt és egy kisteherautó nem adta meg nekik az elsőbbséget. Állítólag nem hallotta a szirénát, mindegy is barom. Egy villanyoszlopnak csapódott a kocsi. Mollinak eltört a csuklója meg nagyon beütötte a fejét. Agyrázkódása lett.

- Akkor viszonylag szerencsésen megúszta - nyugszom meg valamennyire - Megkérdeznéd tőle, hogy meglátogathatom-e?

- A városi kórház egynapos sebészeti osztályán fekszik, mert megfigyelésre bent tartják az agyrázkódás miatt. D tömb, második emelet. Csak itt volt hely, mielőtt azt hinnéd, hogy műteni kellett.

- Akkor bemegyek hozzá. Szüksége van valamire? Vagy a ... barátnője vitt neki mindent? - kérdezem, de mintha a kést forgatnám a saját szívemben.

- Szakított vele a csaj.

- Mi? Miért? - döbbenek le.

- Hallotta a riportodat és kérdőre vonta Mollit. Ő meg nem érezte ezt a számonkérést jogosnak és nem válaszolt. Így vége lett. A csaj dobta őt.

- Oh, akkor Molli most még jobban utál? Haragszik rám? Emiatt, nem az összes többi miatt. Azt tudom, hogy azért haragszik.

- Ezért nem haragszik - mondja mosolyogva Kitti - Felbukkanásodért, a vallomásodért, az üzeneteidért, a riportért és az ott elhangzottakért haragszik.

- Akkor nem gyarapodott a listám nála. Szerinted akkor bemehetnék hozzá? Megkérdezed? Vagy csak állítsak be?

- Szerintem ma hagyd békén, nagyon ki van. Lelkileg, szét van csúszva. És nem főként a baleset miatt. Az csak a jéghegy csúcsa volt. Nagyon nehéz hónapok vannak mögötte. Most nem jutnál vele semmire. Reggel én érte megyek a kórházba és hazaviszem. Jobban jársz, ha csak holnap keresed.

Évek múlvaWhere stories live. Discover now