Fetish /Jikook ff./

10.rész

Park Jimin

A torkomban dübörgő szívvel figyelem, ahogy Jungkook eltávolodik tőlem, ezzel megfosztva kellemes illatától is, amit így könnyűszerrel érezhettem. Nem kéne csalódottnak lennem, hiszen én vetettem véget a pillanatnak. De akkor is... Én csak még nem csókolóztam soha senkivel és úgy félek, hogy majd csalódást okozok neki.

Jungkook a kezembe nyomja a mappát, amiben a rajzai vannak, ezzel visszarántva a valóságba, hogy én is szemügyre vehessem őket, miután ő már látta az enyémeket. Kénytelen voltam az ágyra tenni őket, mert csak így fértek. Izgatottan nyitom ki a fekete mappát és már az első rajzát látva leesik az állam. Nem gondoltam volna, hogy Jungkook ilyen tehetséges. Ha jól sejtem ez a saját motorja, az azt körülölelő füst viszont sokkal művésziebbé teszi.
- Wow! Ez nagyon jó!- mondom felpillantva rá, így láthatom, hogyan pirul el. Oh, ez olyan édes! Nem hiszem el, hogy sikerült zavarba hoznom.
- Kösz!
Mindegyik rajza fekete fehér és a legtöbb valami groteszket ábrázol. Például egy cigit, ahogy úszósapkában úszik gondolom a csatornában. Ez vicces. Sose jutna ilyesmi az eszembe.
- Ez egy mestermű. De komolyan!- emelem ki a rajzot, mire elneveti magát.
- Örülök, hogy tetszik! Részegen jött az ötlet, amikor az egyik haverom beledobta a csikket a csatornába. Nem is értem, hogy emlékeztem rá másnap.
- Jó, hogy megmaradt- mondom, mert ha neki nem, talán senki másnak sem jutott volna eszébe ez az ötlet, pedig tényleg nagyon vicces.
- Neked adom, ha szeretnéd- ajánlja fel, mire komolyan elgondolkozom a dolgon. Habár anya nem tudom, mit szólna hozzá, ha meglátná nálam.
- Tényleg?
- Ha te pedig nekem adod a portrét- szabja ki feltételét, mire nevetnem kell. Tényleg nagyon tetszik neki az a kép. Ennek örülök. Azt még akkor festettem meg, amikor apa meghalt és pontosan ilyennek láttam magam. Ettől függetlenül büszke vagyok rá, mert igazán jól sikerült. Jungkooknál pedig tényleg jó helyen lenne. Ezt egy remek cserének látom.
- Megegyeztünk- mondom, Jungkook pedig mintha nem hinne a fülének, nagy szemeivel csak sokkosan szugerál.
- Komolyan?
- Igen- bólintok komolyan, mire boldogan elmosolyodik és felveszi az ágyról a vásznat. Elmélyülten tanulmányozza, mint egy kritikus, majd felém fordul.
- Már tudom is, hol lesz a helye.
- Hol?
- Az ablakom mellett. Hogy majd este is láthassam a holdfényben- feleli, most pedig rajtam a sor, hogy elpiruljak.
- Este pedig a legtöbb ember alszik.
- Én mostanában nem tudok.
Hát ez érdekes, mert mostanában nekem is nehezen megy az elalvás. Az egyik oka az a színházi meghallgatás, a másik pedig ő. Tudom, hülyeség, de folyamatosan róla fantáziálok. Jóképű arcáról, arról, milyen szexi azon a motoron és hogy csókolózunk. Ez órákig így megy. Nagyon részletgazdag fantáziáim vannak sajnos. Minden egyes mozdulatot vizualizál az agyam. De ha ez még nem lenne elég, álmomban is őt látom. Azt hiszem, ezt nevezik szerelemnek. Vagy megszállottságnak.
- Gondolom agyalsz- feltételezem, mire elmosolyodik és óvatosan vissza teszi a képet a helyére.
- Eltaláltad.
- Én is. Sok minden kavarog most a fejemben- vallom be, ő pedig érdeklődve hallgat.
- Például?
- Hát... Tegnap a tánc tanárom adott egy jelentkezési lapot az egyik színház meghallgatására. Táncosokat keresnek és ő engem ajánlott- újságolom el a nagy hírt, amit egyébként is meg akartam vele osztani, de azt mindenképp élőben, mert úgy sokkal személyesebb.
- Mi? Ez csodálatos! Gratulálok!- dícsér, mintha máris beválogattak volna és újra megfogja a kezeimet.
- Köszönöm! De valójában még nagyon sokat kell készülnöm, hogy be is válogassanak. Profi táncosok lesznek a versenytársaim.
- Nem számít. Tudom, hogy majd azonnal lecsapnak rád- jövendöli meg, a bizalma amit belém fektet pedig simogatja a lelkem. Pedig ő még nem is látott táncolni. - Amúgy ha jól emlékszem azt beszéltük meg, hogy mutatsz pár lépést. Ha már így szóba jött és egy ilyen remek vételt ütöttünk meg.
- Tényleg. Ez ki is ment a fejemből.
De tényleg. Én csak a kiállítással számoltam. Nem is olyan ruha van rajtam, amiben könnyű mozognom. Ami azt illeti olyan ruha, ami inkább csinos, mint kényelmes. Mint a ruháim nagyrésze. Most egész biztos nem tudok táncolni. De talán...
- És mi lenne, ha holnap táncolnék?- kérdezem, ezzel arra is célozva, hogy holnap is találkozzunk. Jungkook a kérdésemet hallva kivirul és úgy látom, esze ágában sincs nemet mondani.
- Jó!
- Oké- mosolyodom el, majd lenézek közénk. Jungkook nagy kezei az enyéimet fogják közre és az egész olyan meleg és biztonságot nyújtó érzés. Fogalmam sincs, most mit csináljunk, de nekem ez is tökéletesen megfelel. Habár az egy kicsit furcsa, hogy még mindig egyhelyben álldogálunk. - Nem akarsz leülni? Vagy körbe is vezethetlek a házban- ötlik fel fejemben a gondolat, mivel nem árt, ha Jungkook el tud majd itt igazodni.
- Jó, szívesen megnézném a ház többi részét- feleli, amit örömmel hallok.
- Oké. Hát... ez az én szobám- mondom, mintha nem lenne egyértelmű, majd ki vezetem a folyosóra. - Ez itt az én fürdőm, ha itt vagy akkor bármikor használhatod- nyitom ki a következő ajtót. A helyiség nem nagy, de nekem pont elég. Van benne egy kis kád, egy zuhanyfülke, mosdó és egy hatalmas tükör. Ez csak azért, mert máshol nem volt neki hely.
- Cuki- jegyzi meg körbenézve. Tekintete megállapodik a tükrön, ami pont a kis káddal szemben helyezkedik el és kérdőn felvonja a szemöldökét. Igen, ezt gondoltam, hogy meg kell magyaráznom.
- Ez csak azért van itt, mert a szobámban nem volt neki hely.
- Áh!- világosodik meg, én pedig elérkezettnek látom az időt, hogy tovább lépjünk. A következő állomás anya kis edzőterme, amire szintén nem terveztem sok időt pazarolni és úgy látom, különösebben Jungkookot sem izgatja, úgyhogy lefelé veszem az irányt.
- Ez a konyha- vezetem a ház legnagyobb helyiségébe.
- Szoktál főzni?
- Nem gyakran- felelem, hiszen nincs időm rá. Ez anya reszortja. - De ma muszáj leszek.
Nem akarom anyát üres hassal várni, hogy a szabad estéje után még főznie kelljen nekem. Bár az tény, hogy nem vagyok túl magabiztos a konyhában.
- Én sokszor főzök magamnak. Van egy könnyű és gyors rámen receptem. Ha gondolod, megcsinálom neked- ajánlja fel, mire nem is tudom, mit mondjak. Nem gondoltam volna, hogy már az első alkalommal együtt fogunk főzőcskézni. De ha már így felajánlotta...
- Jó, de segítek benne- mondom el az egyetlen feltételem, mert nem akarom, hogy rabszolga módjára egyedül dolgozzon a konyhámban.
- Ahogy szeretnéd. Van itthon rámen tésztád?- kérdezi, ahhoz pedig sajnos, hogy megnézzem el kell engednem a kezét. A nasis fiókban nézem meg először és szerencsére többet is találok. Ez jó, mert így dupla adagot csinálhatunk és mindketten jól lakunk. Győzedelmesen mutatok fel két csomagot, mire Jungkook mellém lép és közelebbről is megnézi őket.
- Jó lesz. Kell még hagyma, szezám olaj, két tojás és egy kis sajt. Ugye bírod a csípőset?- kérdezi, mivel mindkét rámen csípős.
- Hát annyira nem. Lehetne, hogy ne tedd bele az összes csípős szószt?
Máskülönben tüzet fogok okádni. Szerencsére Jungkook megértőnek látszik.
- Persze. Először is kell egy serpenyő- mondja, mire bár összezavarodva, de elő szedek neki egyet.
- Ez a tojáshoz kell vagy mi?
- Nem, ebben főzzük meg a tésztát. Így sokkal jobb lesz, higyj nekem- kacsint rám futólag én pedig úgy döntök hiszek neki. Biztos tudja, mit csinál. Feltölti vízzel, majd a tűzhelyre helyezi és melegíteni kezdi. Árgus szemekkel figyelem minden mozdulatát. Először egy kis szószt és a másik rámen porát önti bele, majd mikor a víz forrni kezd, a két tésztát is beleteszi. Itt megáll és a zöld hagymáért nyúl, hogy felvágja őket. Olyan rutinosan dolgozik, mint egy szakács, tetovált erős kezeivel mesterien irányítva a mozdulatait.
- Addig figyelnél a tésztára?
- Persze!- eszmélek fel a bámészkodásból és miközben ő dolgozik én felügyelem a tésztát. Néha csakhogy hasznosnak érezzem magam megkavargatom.
- Szerintem már elég puha- szólok Jungkooknak, aki erre mellém lép, majd miután meggyőződött róla, hogy tényleg eléggé megfőtt a tészta, hozzáad egy kis szezámmagot és a szárított zöldségeket. Ezután egy tálat kér tőlem, amibe először is leszűri a tésztát, majd felönti egy kis szezám olajjal.
- Már majdnem kész, csak a tojás kell hozzá.
Ezt már csak simán megsüti, míg én előveszek két tányért magunknak és elfelezem a tésztát, így Jungkooknak márcsak a hagymát és a tojást kell rátennie. A végeredmény valami elképesztő. Nagyon jól néz ki és az illata is isteni. Alig várom, hogy megkóstoljam.
- Kész is! Már csak két pálcikára lesz szükségünk.
- Hozom, addig ülj le!- mondom és már rohanok is. Tudom, hülyeség, de Jungkooknak az egyik díszes darabot adom. Végülis ő a vendég. És ez a legkevesebb, amiért főzött nekem. Tényleg ez lett volna az utolsó dolog, amire gondoltam volna az estével kapcsolatban.

Kissé idegesen nyújtom át neki, de ő nem is veszi észre a végén lévő mintákat. Végülis mindegy. Nem lát hozzá azonnal az ételhez, mintha engem várna.
- Kóstold meg!- utasít, én pedig kíváncsian a pálcikám közé is csípek egy kevés tésztát. A legnagyobb meglepetésemre nem égeti a számat, mint arra számítottam, sőt sokkal finomabb is, mintha a szokványos módszerrel csináltam volna meg magamnak.
- Nagyon finom! Le kell írnod nekem a receptet!
- Oké, szívesen. Örülök, hogy ízlik. Bár én csípősebben szeretem, így se rossz- jegyzi meg megkóstolva a főztjét.
- Bocsi. De a csípőset nagyon nem bírom. Furcsa, de folyton felpuffadnak tőle az ajkaim. Olyanok lesznek, mint két lufi- mondom, csakhogy megértse, miért kértem, hogy kevesebb csípős szószt tegyen bele.
- Hmm... Ez tényleg egy furcsa tünet- jegyzi meg és látom, hogy magában elmosolyodik. Ajakgörbületét látva pedig nekem is mosolyognom kell. Olyan különleges együtt enni vele. Mintha már ezredjére csinálnánk. Már egyáltalán nem vagyok ideges, sikerült teljesen elengednem magam.
Jungkook rajtakap, ahogy őt nézem, de nem kapom el róla a tekintetem.
- Egyébként... A motoroddal jöttél?- kérdezem tartva vele a szemkontaktust, ami ilyen közelről egy igazán izzasztó tevékenység. Nagy őzike szemeivel mintha átlátna rajtam.
- Ahogy kérted. Mielőtt eljöttem tele tankoltam- teszi hozzá, mert természetesen tudja, mit akarok kihozni ebből.
- Akkor motorozunk?- kérdezek rá egyenesen, ő pedig csak erre várt. Egy vonzó félmosolyt ejt meg felém, amit látván dübörögni kezd a szívem. Hirtelen meg is ijedek, vajon ő is hallja-e.
- Anyukád mikor ér haza?
- Nem tudom- vonom meg a vállam. Ezt nem egyeztettem le vele, mivel bíztam benne, hogy késő estig elszórakozik majd. - Nincs időhöz kötve.
- Akkor remélem, te sem- mondja és egy utolsó falat után lerakja a pálcikát. Én még ennék, de ő úgy neki készült, hogy én is befejezem a vacsorát. Majd később megeszem.
- Nem.

Valószínűleg nem kellene ilyen könnyelműnek lennem, de Jungkook mellett nem tudok olyan felelősségteljesen gondolkodni, mint egyébként. Csak sodródom vele.
Félbehagyva a vacsoránkat mindketten felöltözünk, majd kéz a kézben elsétálunk Jungkook motorjához. Csípős hideg van és teljesen sötét. Ilyenkor általában egy magamban szoktam sorozatozni vagy társasozni anyával. Egy héttel ezelőtt még gondolni se mertem volna arra, hogy majd egy Jungkookhoz hasonló fiúval randizzak. Mert ez randi, ugye?

Jungkook odafigyelően a fejemre helyezi a sisakot, becsatolva pedig csak úgy, mint két nappal ezelőtt megsimítja az állam. Ekkor teljesen biztos vagyok benne, hogy ez egy randi.

Péntek este az utak sokkal néptelenebbek, mint szerda délután voltak. Az emberek már rég hazamentek a munkából és mostmár valószínűleg otthon vannak. A hozzánk hasonló fiatalok pedig már gondolom rég odaértek a szórakozóhelyekre. Furcsa belegondolni, hogy Jungkook is közéjük tartozhatna és ő mégis velem tölti a péntek estéjét. Szívmelengető gondolat.
Ezúttal sem tudom, hová visz, de nem is érdekel. Felőlem csak motorozhatunk is órákon át.
Teljesen a hátához simulok, hogy melegedjek és őt is melegen tartsam. Emlékszem, a múlt alkalommal milyen hideg volt a keze, ahogy az enyémre simított.

Az idő előrehaladtával kezdek rájönni, hova visz, mert az épületek egyre ismerősebbek és már messziről kiszúrom a tengert.
Az egyik üres parkolóban leállítja a motort, majd leszáll és lesegít engem is. Levéve a sisakot megérzem a tenger illatát, ezzel együtt pedig egy csomó emlék is visszaszivárog a fejembe. A szüleimmel nagyon sok nyarat töltöttem itt. De melyik busani gyerek nem?
- Na, elégedett vagy?
- Igen. Nagyon szeretem a tengert.
- Én is, pláne ha nem nyüzsög az emberektől- mondja, a számból véve a szót.
- Azért kár, hogy most nem fürödhetünk.
- Hát ha nagyon akarsz, én nem tartalak vissza. Bár nem ajánlom, mert belefagynál- vezet le a homokra.
- Ez egy remek megállapítás volt- jegyzem meg nevetve, mire ő is elkuncogja magát.
- Ugye? Gázabb vagyok mint gondoltad, lásd be!
Én nem így mondanám. Szerintem sokkal imádnivalóbb, mint azt gondoltam.
- Szerintem cuki vagy- vallom be az igazat, ezzel alaposan meg is lepve. Gondolom, nem sokan jellemzik őt ezzel a szóval. Pedig ha az ember igazán megismeri, ezzel a szóval tudja jellemezni leginkább.
- Cuki? Legutóbb anya mondta ezt rám még öt évesen. Akkor még jó gyerek voltam és nem kergettem az őrületbe- mondja, mire felnevetek. Nem hiszem el, hogy Jungkook ennyire szereti bosszantani az anyukáját. Mindenesetre az én véleményemet ezzel nem tudja megváltoztatni.

Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️