Fetish /Jikook ff./

24.rész

Park Jimin

A meghallgatás előtt előadom Miss. Choi előtt a koreográfiát, amit az utóbbi pár hétben raktam össze. Izgatott vagyok, mit fog szólni hozzá, mert sok olyasmi mozdulatot is beletettem, amire nem is gondoltam az elején. Merészebb lépéseket, amiket úgy tudok előadni, ahogy nem is gondoltam volna. Úgy, hogy nem érzem magam rosszul, sőt beleélem magam, pont ahogy kell. Bár ebben az is segített, hogy Jungkook látva a mozdulataim kivétel nélkül bókok tömegével halmozott el. Ő lett a legnagyobb bizalmasom és neki mutattam meg a leglégbőlkapottabb ötleteim. Nem volt olyan alkalom, hogy ne ért volna rá egy videóhívásra vagy utasított el egy meghívást hozzám. És mivel anya már tudott rólunk, rejtegetnem sem kellett. Szinte minden pénteken nálam töltötte az éjszakát. Szerelmünk elárasztotta az ágyam és vörösre színezte a hajnalokat.

- Jimin? Nem találod a számod?- kérdezi Miss. Choi, ezzel félbeszakítva ábrándozásom.
- De, igen! Bocsánat!- felelem olyan gyorsan, ahogy csak telik tőlem és végre rákattintok a lejátszás ikonra.

Táncom után mind Miss. Choi, mind Chaeryoung állva tapsol, én pedig csak színpadiasan meghajolok. Már nagyon rég tapsoltak meg, ezért nagyon jól esik. Csak reménykedni merek benne, hogy a színházban is ilyen tapsot kapjak.
- Ez fantasztikus volt!- mondja Chaeryoung és úgy látom, őszintén így is gondolja. Ez pedig egy hatalmas elismerés, mivel Chaeryoung fantasztikusan táncol.
- Köszönöm- mosolyodom el a dícséretre és szokásosan elpirulok. Hiába, hogy Jungkook is folyamatosan engem dícsér, képtelen vagyok megszokni.
- Mind a ketten fantasztikusak vagytok! Egy percig sem bántam meg, hogy titeket választottalak. Mindkettőtöknek ott a helye a színpadon- mondja Miss. Choi és úgy tűnik, ezzel zárt, mert pakolászni kezd. Ez végülis érthető, mivel kezd késő lenni. November vége lévén pedig már sötét is van kint.
Emiatt egy kicsit aggódnék, ha nem tudnám, hogy Jungkook kint vár rám. Mint szinte minden péntek este, ő fuvaroz haza, így totál biztonságban vagyok.

Ezen az estén azonban nincs egyedül, mert egy túlságosan is ismerős pufi kabátos valaki nagyban szóval tartja. Én pedig még a gyér fény ellenére is letudom olvasni az arcáról, hogy össze van zavarodva. Nem tudom, Taemin épp miről diskurál neki, de ennek így nem lesz jó vége. Legalábbis neki egészen biztosan nem.

Amint hogy kilépek az ajtón mindketten felém fordulnak, én pedig így már biztos lehetek benne, hogy ez Taemin.
- Sziasztok! Mi folyik itt?- kérdezem nyugalmat erőltetve magamra, de ők ahelyett, hogy felelnének, csak némán lesnek egymásra. Végül Jungkook az aki először megszólal:
- Őszintén... Én se nagyon tudom- mondja bizonytalanul vakarva a tarkóját, az első gondolatom erre pedig, hogy mennyire cuki így. Leszámítva a kócos loboncát és a bőrcuccot, ami rajta feszül.
- Azért jöttem, hogy elmenjünk kajálni még a meghallgatás előtt, hogy kicsit kikapcsolhass, de úgy látszik Jungkook komolyan ki akar sajátítani- fröcsögi legjobb barátom féltékenyen, mire csak szemet forgatok. Ezt úgy mondja, mintha nem lennénk egyébként együtt 0-24.
- Ne legyél már ilyen dráma királynő! Jungkook nem csinált semmit. Én pedig nem tudtam, hogy ez a szándékod, úgyhogy ő sem. De miért is ne mehetnénk hármasban?- dobom fel az ötletet, hogy Taemin se hisztizzen és Jungkookot se kelljen hazaküldenem. Azt akarnám a legkevésbé.
- Nem is tudom... Nem akarok harmadik kerék lenni...- kéreti magát továbbra is, mire betelik a pohár és vállon taszítom. - Héj!
- Nem leszel harmadik kerék. Csak három srác leszünk, akik jól érzik magukat- mondom és úgy látom, hogy kezdem meggyőzni. Lassan elengedi a gőgét és felnéz rám, majd lassan elmosolyodik és megvonja a vállát.
- Na jó. Ezzel kiegyezek. De csak hogy tudd, nem hívok meg senkit!- tudatja mind velem, mind Jungkookkal, aki továbbra is nagy szemekkel pislog a barátomra. Meséltem már róla és hogy néha milyen picsa tud lenni, de eddig még nem találkoztak. Taemin elfoglalt volt a saját pasijával, én a gyakorlással és valahogy egyszer sem jött szóba. Akárhogy is, nem így képzeltük az első találkozást.
- Értettük. De most már menjünk, mert tényleg éhen halok- sürgetem meg kicsit a dolgokat és kézen fogom Jungkookot, hogy kövessen. Annyira szívesen megcsókolnám, de nem akarom felhúzni Taemint. Pedig már napok óta nem láttam. Ahogy megszorítja a kezem pedig tudom, hogy ugyanúgy hiányoztam neki és valószínűleg ugyanarra gondol, mint én.
- Csak a közeli tészta étteremre gondoltam. Jungkook, szereted a tésztát?- kérdezi felpillantva rá, ahogy pedig elnézem őket egymás mellett, kis híján elnevetem magam. Taemin annyira kicsinek és világosnak tűnik mellette. Vajon én is így festek mellette? Még nem is láttam magunkat együtt. Hogy is lehetséges ez? Olyan hülye vagyok, hogy eddig még egyetlenegy kirakatban sem néztem meg magunkat.
- Persze, hogy szeretem.
- Klassz! Már ne haragudj, hogy nem kérlek meg, hogy mesélj magadról, úgy érzem, Jimin már mindent is megosztott velem.
- Tényleg?- kérdezi Kook, bár nincs annyira meglepve. Mert az igazság az, hogy ha együtt vagyunk, ha nem, róla locsogok. Még szégyellném is magam, ha nem tudnám, hogy ő is rólam beszél Mingyunak, aki egyébként egész jó fej. Bár azóta a házi buli óta csak párszor találkoztunk, de akkor az én legnagyobb meglepetésemre jól elbeszélgettünk. Jungkook azt mondta, szimpi vagyok neki, én pedig  el mertem hinni.
- Csak kérdezz bármit az életeddel kapcsolatban, valószínűleg tudni fogom a választ- feleli Taemin, ami azért egy kicsit erős. Azért nem eregettem ki neki Jungkook velem megosztott titkait és félelmeit.
- Túloz- vágom rá azonnal, nehogy Jungkook elhigyje, hogy mindent elfecsegtem róla. Erre csak nevet és az én legnagyobb örömömre közelebb húz magához. Én pedig egyszerűen csak hagyom, hogy az érzelmeim elhatalmasodjanak felettem és ajkaira forrasztom a sajátjaim, ha csak pár rövid pillanatra is. Az üdítő érzés úgy terjed szét a testemben, mint a köd egy esős napon az utcákon. Csakis az előttem állót látom benne.