Fetish /Jikook ff./

23.rész

Jeon Jeongguk

Jimin lábujjhegyen vezet fel a szobájába, tekintve, hogy hajnali kettő van és még az ajtót is csigalassúsággal és hang nélkül csukja ránk. Ezután felém fordul és lehúzza rólam a bőrdzsekim, nekem pedig leesik az állam.

- Ugye nem ebben akartál aludni?- kérdezi, felpillantva rám huncutul csillogó szemeivel, az én szívem pedig mintha felrobbanna a látványra.
- Eláruljak valamit?
Kérdésemre buzgón bólogatni kezd.
- Otthon meztelenül alszom- mondom, mire szemöldökei meglepetten szaladnak fel homloka közepéig.
- A-az egészséges. Bár most nem otthon vagy- teszi hozzá egy apró mosollyal ajkain, mégis a felsőm aljához nyúl, hogy attól is megszabadítson. - De jófej leszek.
Ezzel levarázsolja rólam a felsőm is, majd kis mancsait izmaimra futtatja, ajkait pedig a nyakamra tapasztja és édes csókok sorozatát hagyja a bőrömön. Álmomban nem gondoltam volna, hogy Jimin ilyen mohó, de én szíves örömest állok a rendelkezésére másodjára is. Sőt, ha kell, egész este.

Kezeim kerek fenekére vezetem, ő pedig csípőm köré fonva lábait hagyja, hogy az ágyra helyezzem. Újabb csókban forrunk össze, Jimin szorosan kapaszkodik belém, csípőjét az én kéményedő farkamhoz dörgölve, mint egy faszra éhes ribanc. És tényleg az. Értem az. Legszívesebben a farkamra húznám tömni való seggét, de akkor tudom, hogy képtelen leszek visszafogni magam és ez most nem a legalkalmasabb pillanat. Ráadásul Jimin részeg és én azt akarom, hogy mindenre emlékezzen.

- Jimin, drágám...- kúszik be halló járataimba anyukájának meleg hangja, mire azonnal elszakadok pufi ajkaitól, sebesen az ajtó felé fordulva, amiben Seulgi áll, megsemmisülten a látottaktól. Basszus! Hányszor történik még meg ez? Már lassan rutinom lesz abban, hogyan bukjak le a szülők előtt a legintimebb helyzetekben.
- A-anya!- dadogja Jimin fültől fülig vörösödve, ekkor pedig az anyukája is észhez tér és kihátrál a szobából.
- Bocsánat! Nem akartam zavarni!- mondja, már az ajtó másik oldaláról.
- Basszus!- káromkodja el magát Jimin elnyúlva az ágyon, a plafont bámulva, én pedig nem bírom, és kirobban belőlem a nevetés. Tudom, nem illik ide, mert valószínűleg egyiküknek sem volt vicces ez a helyzet, de képtelen vagyok befogni.
- Bocs! Én... nem pont így akartam találkozni anyukáddal- mondom, amint alább hagyott a nevetőgörcsöm, fülem farkam behúzva Jimin szúrós tekintete elől.
- Beszélnem kell vele! Mindjárt jövök!- viharzik ki a szobából, de az ajtót elfelejti becsukni, így mindent hallok, amit mond a nem is olyan messze lehorgonyzott anyukájának.

- M-mi csak... verekedtünk- cincogja, ennél nevetségesebb duma pedig nem is juthatott volna eszébe. Miért is ment ki, hogy még nagyobb feneket kerítsen ennek? Az anyukája simán csak elsétált volna. Nem értem.
- Nem kell magyarázkodnod! Fiatalok vagytok, értem én, hogy dúlnak bennetek a hormonok. Nekem kellett volna óvatosabbnak lennem. De tudod mit? Felejtsük el!
- Felejtsük el?
Felejtsük el? Mit nem adnék érte, ha az én anyám is ilyen laza lenne! Jimin viszont csak ásni akarja maga alatt a gödröt.
- Igen. Ezt és minden mást. Találkozunk reggel!- zárja le a beszélgetést Jimin anyukája és hallom, hogy elcsoszog. Jimin viszont nem tér vissza, ezért kiugrok az ágyából és kikukucskálok az üres folyosóra, ahol épp az arcát gyötri.
Mögé lopakodom, finoman megragadva kezeit, hogy azokat a sajátjaimba rejtsem, mire nagyot sóhajtva a mellkasomnak dönti a fejét.
- Nincs semmi baj! Nem haragszik rád, tudom.
- Tudom. De ez akkor is olyan kínos- nyög fel szenvedve, mire elnevetem magam.
- Ne aggódj, túléljük. Hamarosan te is nevetni fogsz rajta.
- Nem is tudom. Nekem nincs olyan elborult humorom, mint neked- mondja egy apró mosollyal ajkain, mire szorosabbra fonom körülötte a karjaimat és könnyűszerrel elemelem a talajtól, a szobájába hátrálva vele.
- Jungkook!- sikolt fel, majd realizálva, hogy milyen hangos volt, egyik miniatűr mancsát a szájára tapasztja. Megzabálom.