Fetish /Jikook ff./

30.rész

Park Jimin

Mielőtt Jungkook megérkezne, lezuhanyzom, alaposan megborotválkozom és magamra húzok egy vastag téli pulcsit, ami mégcsak nem is sejteti, mi húzódik meg alatta. Tudom, hogy milyen rosszul sikerült náluk a karácsonyi vacsora, úgyhogy ma este szeretnék mindenben a kedvében járni és remélem, én is tudok olyan búfelejtő hatást kiváltani nála, mint ő nálam.

Még ide se ért, de márcsak a gondolata is, hogy itt lesz, tompítja az apa hiányából fakadó fájdalmat. Eddig az összes karácsony a halála után egy nyűg volt, és bár most is furcsa, hogy nincs velünk, de Jungkook miatt van motivációm kilépni a szobámból és élvezni az ünnepet. Anya is sokkal boldogabbnak tűnik, mint az előző években, amikor pocsékul próbálta tettetni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Egész nap a konyhában sürgölődött és nem hagyta, hogy segítsek neki, ezért Jungkook másik ajándékát csomagoltam, amit anya előtt is át tudok neki adni. Már alig várom, hogy lássam, mit reagál rá.

Amikor anya felkiált, hogy megérkezett a lovagom azonnal lerohanok, hogy egy hatalmas ölelésbe vonjam.
Amint meglátom szokatlanul jól fésült alakját, lendületet veszek és a karjaiba vetem magam. Nem érdekel, ha anya néz minket, tudom, hogy Jungkooknak most pontosan erre van szüksége. Amikor tegnap este felhívott és elmondta, hogy a szülei egész este felé se néztek és csak a bátyjával voltak hajlandóak beszélni, már akkor elhatároztam, hogy így köszöntöm majd. Még most is vérzik a szívem a gondolatra, hogy Jungkookkal ilyen hidegen bántak a szülei a szeretet ünnepén, csupán azért mert  más, mint a többiek.

Erős karjaival szorosan ölel viszont, amiből azt szűröm le, hogy ő is azóta vár erre a pillanatra, mint én.
- Nagyon vártalak! Remélem, hogy nem ettél semmit, mert van egy rakat kaja- mondom, kissé hátrébb húzódva, hogy a szemeibe tudjak nézni, amik elmosolyodnak a kaja hallatán.
- Ne aggódj, egy napja nem tudtam magamba tömni semmit- feleli, mire a szívem szakad meg. Ő meg csak mosolyog.
- Hát... Ez most gondolom egy jó dolog. Itt majd jól megtömöd a gyomrod- paskolom meg elegáns ingbe bújtatott, kemény mellkasát és lopok tőle egy apró csókot. Ajkai kellemesen hidegek, érintésükre pedig megborzongok.
- Alig várom- búgja, ahogy elhúzódom tőle azzal a kaján félmosollyal az arcán, amit annyira imádok. - Előtte még megmosom a kezem, de máris megyek, addig üljetek le!

Nem túlzok, ha azt mondom, még ez a két perc is fáj nélküle, de bárcsak! Amikor leül mellém azonnal a kezéhez nyúlok, hogy megfogjam az asztal alatt.
- Nagyon finomak az illatok.
- Remélem, hogy nem csak az illatok- jegyzi meg anya és komolyan, mintha kételkedne, hogy vajon az ízek is jók-e, pedig egy parádés szakács. - Nálatok hogy telt a karácsonyi vacsora?

Basszus! Ez a kérdés nagyon nem hiányzott. Jungkook mégsem esik pánikba, csak egy apró mosolyt ölt hibátlan arcára és megvonja a vállát.
- Mint ahogy eddig is. Anya sokat főzött, mi pedig megettük. Nem szoktuk nagy dobra verni az ilyesmiket- feleli, kihagyva azt a részt, amiről úgy gondolja, anya jobb ha nem tud. Hiába, hogy Jungkook otthonában ez a helyzet, anya és az ő anyukája még mindig barátnők. Gondolom Jungkook nem akarja egymás ellen uszítani őket azzal, hogy rossz színben tűnteti fel. Ez pedig igazán rendes tőle, de az én igazságérzetem mégis sérti. De nem nyitom ki a szám. Ma nem. Jungkook eleget szenvedett eddig, nem akarom, hogy még itt is a szüleiről beszéljünk.
- Hát, mi sem kerítünk nagy feneket neki. Megesszük a vacsit és átadjuk az ajándékokat. Talán még játszhatnánk egy társast! Jungkook, szeretsz társasozni?
- Már egy ideje nem játszottam, de igen, benne vagyok- bólogat boldogan, mire az én arcomra is mosoly költözik.

A vacsora alatt úgy látom, teljesen megszabadul az ártalmas gondolataitól és felszabadultan cseveg és nevet anya hülye poénjain. Én inkább csak csendben szemlélődöm és csak élvezem a közelségét, az érintését. Azt kívánom, bárcsak náluk is ilyen szabadok lehetnénk, mint itt. Talán majd egyszer...