Fetish /Jikook ff./

26.rész

Park Jimin

Az előadások után mind sorba rendeződünk a színpadon, ahol mind ugyanazokra a bíztató szavakra várunk. Mégsem mehet át mindenki. Pedig itt minden táncos eszméletlenül tehetséges és én nem is tudnék elküldeni senkit. De ez egy szakmai zsűri, nyilván szigorúbbak és sokkal jobban értenek ehhez. De azért remélem, engem különlegesebbnek gondolnak és bejutok.
A zsűri elnöke egy szigorúnak tűnő úr, ha jól tippelem, a koreográfus szólal meg:
- Igazán elégedettek vagyunk mindenki munkájával, viszont csak az öt legtehetségesebbet fogadhatjuk. Ezek Lee Chaeryoung, Choi Yeonjun, Oh Mingi, Park Jimin és Jung Hoseok.

A nevem hallatára megugrom a meglepetéstől és pillanatokkal később se tudom elhinni, hogy ez igaz. Az egész olyan mint egy testen kívüli élmény. Olyan régóta álmodozom erről a pillanatról, hogy úgy tűnik, ez is csak egy álom. Csak akkor térek magamhoz, mikor a többiek tapsolni kezdenek. Zavartan hajolok meg előttük, jó mélyen, hiszen el tudom képzelni, milyen szörnyű érzés lehet, hogy elutasították őket.
- Titeket emailben értesítünk a továbbiakról- mondja a zsűri elnöke, mire én csak bőszen bólogatok. Ezután feloszlatja a társaságot, én pedig egy percet se pazarlok el, azonnal kirohanok a színházból, eldicsekedni az eredményemről. A tegnap este után Jungkook velem töltötte az egész reggelt és el is hozott. Örülök, hogy ő az első, akinek elmondhatom, hogy sikerült. Amint meglát, felragyog az arca, mintha már tudná, hogy végződött az egész. De hát tényleg tudja. Ő folyton azt hajtogatta, hogy sikerülni fog.

Boldogan vetem magam izmos karjai közé, jól megszorítva őt, de egy szava sincs.
- Sikerült, sikerült, sikerült!- ugrándozom, mint egy őrült.
- Tudtam! Eszméletlenül tehetséges vagy! Annyira büszke vagyok rád!- szorít magához és valóban olyan büszkének érzem magam, mint még soha. Világgá akarom kürtölni a sikerem, a tudtára akarom adni mindenkinek.
- Nélküled nem ment volna!- hagyom abba az ugrándozást.
- Ne mondj ilyet!
- Pedig így van. Miattad sokkal magabiztosabb vagyok és ez meg is látszott. A tánc tanárom is megmondja, ha szeretnéd- pöckölök nagy orrára, mire mosolya szélesebbre húzódik.
- Ennek örülök, de biztos vagyok benne, hogy ez kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékban a te érdemed, baby- csókol meg. - Mi lenne, ha elmondanánk a többieknek?
- Mármint?- kérdezek vissza értetlenül.
- Mingyunak, a csapatnak. Nem akarsz eldicsekedni vele, milyen jó vagy?- kérdi, most hogy mondja pedig ezt egy nagyon jó ötletnek tartom. Szívesen elújságolnám nekik, hogy mit értem el, mégha ezt furcsa is beismerni.
- Igazából de. Egyébként is fel vagyok pörögve.
- Csúcs!

Jungkook egy újabb házibuliba visz, ami viszont nem Mingyu házában van, mert nem ismerős. Viszont hasonlóan hangos. Ahogy leállította a motorját, a sisakomhoz nyúl és gyengéden lesegíti rólam, majd tetovált karjával végigsimít az arcomon. Hirtelen nagyon komolynak tűnik.
- Még mindig okés? Haza is vihetlek, ha azt akarod- ajánlja fel a lehetőséget, én viszont csak megrázom a fejem. Fura, de még mindig itt akarok lenni. Táncolni akarok vele, mint a múltkor és egyszerűen csak jól érezni magam. Végülis erről szól az ünneplés.
- Nem, nem akarom.
- Jó- mosolyodik el, mielőtt csókra hajolna hozzám és megfogná a kezem. Örülök, hogy ezt teszi, mert így egyértelművé teszi mindenkinek, hogy együtt vagyunk és vigyáz rám még az elvadult tömegben is. Tudom, hogy akár még verekedésbe is keveredne értem.

A sötét házban a barátai előbb találnak meg minket, mint mi őket és meglepetésemre mind a meghallgatásom felől érdeklődnek.
- Átmentem- felelem boldogan, mire hatalmas tapsot kapok tőlük. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen aranyosak tudnak lenni.
- Mi innen szurkoltunk- mondja Mingyu vállon veregetve Jungkookot. - Gyertek, igyatok erre valamit! A házigazda, Hyunjin, extrém gazdag! Prémium minőségű piái vannak. Na meg más egyéb- teszi hozzá, ezzel megmosolyogtatva Jungkookot. Kíváncsi vagyok, mit takar az az egyéb. Talán drog?
- Ölni tudnék egy jó whiskey-ért. Te kipróbálod, csibe?- fordul felém, mire csak bólogatok és szófogadóan követem őket a konyhába. Úgy tűnik, minden házibuliban ez a bár rész.
De itt legalább van kaja is. Természetesen pizza. Szinte az egész pultot beteríti a sok doboz és mindenki abból eszik, amelyikből akar. Én is megkóstolnám az egyiket, de Jungkook tényleg nagyon vágyik arra a whisky-re, mert rájuk sem néz, csakis az üvegeket pásztázza. Mindkettőnknek leemel egy-egy kristály poharat, amiket félig se tölt meg, de az egyiket felém nyújtja.
- Először csak óvatosan!- figyelmeztet törődőn.
- Faszt! Húzd le!- bátorít ellenben Mingyu. Fogalmam sincs, melyikükre kellene hallgatnom. Ez talán nem lesz olyan kellemes, mint a meggy likőr múlt alkalommal. Szóval Jungkookra hallgatok, és csak lassan kortyolok bele. Mar, még az a kis korty is, köhögnöm kell tőle és az íze se kellemes.
Aztán ott van Jungkook, aki egy húzásra kiissza az egész poharat és meg se rezzen.
- Ez tényleg jó- jegyzi meg Mingyunak, aki csak megvonja a vállát. - Neked nem jön be?- kérdezi, mikor pedig megrázom a fejem, elveszi tőlem a poharat. Arra számítok, hogy kiissza a maradékot, de ehelyett kólát önt bele és visszaadja. - Így te is megtudod inni.
- Biztos?
- A szavamat adom- mondja, én pedig hiszek neki és ezúttal bátrabban kortyolok bele. Így kólával pedig valóban elviselhetőbb. Sőt, egész finom.
- Így tényleg jobb- ismerem be, mire Kook elmosolyodik és gyengéden a derekamra simít. Imádom, hogy csupán ennyivel eltudja érni, hogy elengedjem magam. 
- Akarsz táncolni? Vagy már tele van vele a hócipőd?
- Dehogyis, imádok veled táncolni!- vágom rá azonnal és elégedetten figyelem, ahogy vigyora szélesebbre nő. Derekamról a kezemre fog és elhúz a tömeghez közel, ahol a hangos zenétől megremegnek a bordáim. Szeretem ezt az érzést, de azt talán még jobban, ahogy Jungkook mozog. Nincs benne semmi betanult mozdulat, egyszerűen csak sodródik a dallamokkal és mellé eszméletlenül szexin mozgatja a csípőjét. Pont úgy, mint amikor bennem van.