Fetish /Jikook ff./

11.rész

Jeon Jeongguk

A tenger zúgását hallgatva sokadjára jövök rá, hogy Jiminnel találkozni maga volt az égi áldás számomra. Furcsa belegondolni, hogy ha nem ismerkedtünk volna meg, akkor most valószínűleg egy házibuliban csapnám szét magam. Ehelyett most itt vagyok józanul, egy olyan ember mellett, aki olyan hatást gyakorol rám, mint még soha semelyik parti drog.
Szelíden karol belém, mintha már évek óta ismernénk egymást, miközben ragyogó szemeivel a tengert figyeli.

Követnem kéne a példáját, de a tengert már ezerszer láttam, míg vele csak egyszerűen képtelen vagyok betelni. Csodaszép, a tudat pedig, hogy ő is vonzódik hozzám teljesen megőrjít.
Biztosan érzi, hogy őt bámulom, mert felnéz rám és zavartan elmosolyodik.
- Ugye most már elégedett vagy?- kérdezi, hirtelen pedig nem is vágom, mire gondol. El kell egy pár másodperc, míg beugrik a tegnapi telefonbeszélgetésünk. Az igazság az, hogy túl kiéhezett voltam azon az estén, azért mondtam azt amit. Valójában teljesen elégedett vagyok. Eddig is az voltam. Nem érzem, hogy siettetnünk kéne bármit is, mert ez is bőven elég.
- Ezer százalékig. Tegnap csak ugrattalak- pöckölök az orrára, mire édesen felkacag. Oh igen, ennél többre nincs is szükségem belőle.
- Kíváncsi is voltam, vajon mit hiányoltál.
- Akkor éppen téged. De mostmár minden oké.
- A barátom azt mondta nekem még pár évvel ezelőtt, hogy nálam romantikusabb ember nem létezik. De én megtaláltam- mondja, ezzel rám célozva, én pedig nem is cáfolom meg. Bár ezt az énem kevesen ismerik, néha még nekem is meglepetés, milyen nyálas tudok lenni. Pláne Jimin közelében. Mintha ennek nem lenne határa. Legszívesebben szünet nélkül csak bókolnék neki, de abból akár még valami komolyabb is kibontakozhatna, azt pedig nem akarom. Mármint igen, mindennél jobban de ő még lehet, hogy nem.
- Alapvetően nem ilyen vagyok- vallom be, megintcsak belegondolva, mit művelnék most egy házibuliban. Valószínűleg semmi romantikusat.
- Tudom, ezért is lepett meg. Egyébként meg nem is baj, hogy ez nem olyan egyértelmű.
- Azt mondod?
- Igen, mert ha az lenne, nem is lenne nyugtod a sok lánytól. Szerintem mind egy ilyen fiúra vágynak- mondja lesütve a tekintetét. Édes, amikor ezt csinálja, de egyben kicsit bosszant is, hogy a földet nézi helyettem. Így nem láthatom csinos kis arcát, amit elönt a pír.
Érdekes, hogy ezt mondja, mert sokszor még így sincs nyugtom a lányoktól, pedig a legtöbb esetben kicsit sem vagyok romantikus. Inkább csak kanos. Nekik az is épp elég, egyetlen egy biccentéssel ágyba csalogathatom őket. De nem akarom lerombolni a kis ideáit. Hadd higgye azt, hogy a világ ilyen. Nem akarom még inkább bemocskolni az övét.
- Szerencsére egy csomó romantikus pasi mászkál még rajtam kívül ebben a városban.
- Igen, az lehet, de te akkor is...- kezd bele rendkívül lelkesen, aztán mégis elakad. Pedig nagyon kíváncsi vagyok, mit akart mondani.
- Akkor is mi?
- Ahj...- nyög fel panaszosan, majd olyan halkan motyog magában, hogy egy szavát sem értem. - Te nem csak romantikus vagy, de vonzó is. De ezt biztos te is tudod, ha néztél már valaha tükörbe. Csak szeretsz zavarba hozni.
- Ebben igazad van- vallom be titkos szenvedélyem, ami ezek szerint már nem titok. Nem baj, én továbbra is folytatni fogom. - Akkor is zavarban vagy, mikor táncolsz?
- Nem, az teljesen más. Tánc közben nem gondolkodom. Mintha fej nélkül tenném. Tudom, fura- kuncog fel a megfogalmazáson, ami tényleg viccesen hangzik, de egyébként jó lehet. Valami olyasmi mintha túladagolnád magad. És ez mégcsak nem is káros.
- Jó lehet.
- Tényleg az. Hallom a zenét, tudom melyik ütemre hogyan kell mozognom, de ennyi. Nyitva a szemem, látom a nézőket, de az agyam ignorálja őket, mint az orromat- folytatja én pedig elmélyülten hallgatom minden szavát. Tényleg csodás lehet. Mostmár értem, miért szeret annyira táncolni. Basszus, annyira kíváncsi vagyok rá. Vajon engem is kitudna zárni közben? Jó lenne, csak mert biztos vagyok benne, hogy csorogni fog a nyálam.
- Hát ami azt illeti, azt nem nehéz. Olyan picike.
Megzabálom. Jiminen minden olyan picike. És a fene belém emiatt, de beindulok tőle.
- Kösz! A tiéd meg nagy bumszli- vág vissza azonnal, de csak ércelődésből. Szóhasználatán nevetnem kell, olyan nem mindennapi. Ki használja egyáltalán ezt a szót? Jiminen kívül szerintem senki. Pedig sok jelzővel illették már az orrom, de ezt még nem hallottam. A legtöbben krumpli orrnak hívnak.
- Ezt még senkitől sem hallottam. Mármint ezt a szót, hogy bumszli- mondom, mire Jimin megvonja a vállát.
- Pedig tényleg nagy orrod van- jegyzi meg közelebbről is megnézve magának, mire automatikusan közelebb bújok hozzá.
- Kiegészítik egymást, nem?
A kis orr, a nagyot. Jiminnek igaza volt, ez már tényleg túl sok. Kinek jut eszébe ilyesmi? Csakis egy reménytelen romantikusnak.
- De, tényleg- vigyorog, majd bumszli orromról a szemembe pillant. - De nem csak az orrunk.
Valóban nem. Mi ketten úgy passzolunk össze, mint egy kirakós. Jimin picike és védtelen, én pedig egy óriás és kész megvédeni minden bajtól.
- Eddig nem hittem benne, hogy az ellentétek vonzzák egymást, pedig így van- teszi hozzá halkan, én pedig ekkor döbbenek rá, hogy megint túl közel merészkedtem hozzá. Hátrébb kéne tolatnom, tudom, de nem megy. Mintha ezernyi lánc kötne hozzá.
- Te is így érzed?
- I-igen. Hülyeség, de már az első nap óta- vallja be. - Bár amikor először megláttalak megijedtem. Aztán megszöktettél és olyan kedves voltál velem... Azt hittem, csak udvariasságból.
- Őszinte leszek. Már a leges legelső pillanatban eldöntöttem, hogy bepróbálkozom. Reméltem a legjobbakat.
- Jézusom!- kap levegő után, mintha egy rossz álomból ébredne fel. - Ne-nem is tudtam.
- Akkor még nem terveztem az orrodra kötni, hogy tetszel. Abban sem voltam biztos, hogy van esélyem.
- Hát nem volt egyértelmű?- kérdezi egy apró mosollyal arcán.
- De, mégis ki kellett puhatolóznom. Kínos lett volna, ha másnap derül ki, hogy a csajokra buksz.
- Igen, az biztos. Így már megértelek. Rólad viszont nem mondaná meg az ember, hogy saját kapura játszol- jegyzi meg. Igaza van. Tényleg nem is feltételezi rólam senki. Egyedül Mingyu tudja, hogy a fiúk is tetszenek. És Jimin.
- Ugye? Egyébként biszex vagyok- vallok színt, csakhogy teljesen őszinte legyek. Nem félek, hogy ez problémát okozna, hiszen Jiminnek nem olyan cső látása van, mint Mingyunak.
- Hmm. Értem. És ugyanaz az eseted mindkét nemnél?
- Nagyjából igen. De ez nagyrészt nem is a külsőn múlik.
- És akkor milyen tulajdonságokat keresel?
- Tudni akarod?- kérdezem, mire bőszen bólogatni kezd. Jó látni, mennyire érdekli. Hát legyen, akkor leírom őt.
- Szeretem, ha a partnerem jókedvű és sokat mosolyog. Legyen vicces és megértő. Az eddigi kapcsolataimban volt, hogy ez hiányzott a lányból. Szóval ez egy fontos elem.
- Szerintem is. Enélkül el sem tudok képzelni egy egészséges kapcsolatot.
- Ez az alapköve. Most képzeld el, ha megvetnélek azért, hogy táncolsz. Akármennyire is jól nézek ki, gondolom azonnal kikosaraznál.
- Ebben igazad van- nevet fel. - Nehezen, de igen.
- Na látod!