Best of Neon

12. Lights 1.

– Miért hívnak Hollónak? – súgja a fülembe Gabriel.

– Talán a hajam színe miatt, sosem kérdeztem – vonok vállat. – Itt mindenkinek van valami beceneve. Ott van például Sasszem – bökök a kanapén ücsörgő, idős pasas felé.

Gabriel követi a tekintetem.

– Vak? – döbben meg a felfedezésén, mert gondolom, kiszúrta a falhoz támasztott fehér botot.

– Az, de a füle... Tuti hallja a vén szaros, hogy róla beszélünk.

Sasszem továbbra is maga elé meredve felmutatja a középső ujját. Elnevetem magam.

– Egy kínai vázát keresünk. Nem hallottál valamit? – Csak egy fokkal beszélek hangosabban, de az öreg megrázza a fejét. Sóhajtok egy nagyot, aztán folytatom Gabrielnek a társaság bemutatását. – Az a nagydarab fickó Leprás Joe. Egy petárda vitte le három ujját. A csíkos pólós Szivattyú. Egyszer újra kellett éleszteni, mert majdnem belefulladt egy pocsolyába. A tolókocsis...

– Várj, kitalálom! – vág közben Gabriel. – Mondjuk, Fürge Matthew?

– Már miért lenne fürge? Nem látod, hogy tolókocsiban ül? – nézek rá megjátszott felháborodással, mire Gabriel édesen összezavarodik. Ha nem itt lennénk, tutira megcsókolnám, annyira aranyos, ahogy nagyokat pislog rám. – Egyébként Párducnak hívják – nevetem el magam.

Gabriel jól beleöklöz a vállamba, de ő is velem együtt nevet.

(Gabe és Rhys, Neon Lights 1.)