Best of Neon

59. Moon

– Kösz, de én nem iszok – hárítottam.

– Majd fogsz – mosolygott rám ravaszkásan.

A homlokom ráncolva néztem rá. Ő kényelmesen hátradőlt, és a lábait keresztbe vetette. Gyanús volt ez az egész. Mitől ilyen magabiztos?

– Mit akarsz, Alexander? – kérdeztem ahelyett, hogy bocsánatot kértem volna, mert úgy éreztem, ebben a helyzetben az most másodrangú.

– Téged? – kérdezett vissza vigyorogva.

– Ne viccelj! – szóltam rá, de attól még lúdbőrös lett a karom.

Alexander belekortyolt az italába, és közben le sem vette rólam a szemét.

– Mond neked valamit a Green House? – bökte ki végül.

Lassan bólintottam.

– Tőlük bérlem a helyet. Miért? – kérdeztem halkan, és akkor már kezdett egészen rossz érzésem lenni.

– Netalán a tulajdonosát is ismered?

Nem értettem, mit akar ezzel.

– Persze, Edward Sel... – Elakadt a szavam.

Nem! Ez nem lehet igaz!

Alexander felnevetett.

– Mi az, aranyom?

– Te a fia vagy – nyögtem.

Bassza meg!

Alexander ismét ivott, majd előredőlt, úgy nézett a szemembe.

– Bizonyára nem értesültél róla, Black, de apám úgy egy hónapja meghalt.

– Saj... Sajnálom! – Én is az italom után nyúltam, mire Alexander szája még szélesebb vigyorra húzódott.

– Mondtam, hogy inni fogsz.