Best of Neon

20. Lights 1.

– Vákuumnak már felajánlottam, hogy örökbe fogadom, de neked is teszek egy ajánlatot, ha mindig ilyen kényeztetésben részesítesz – viccelődik.

– Mármint a szopásra vagy a kajára gondolsz? – kérdezek vissza, és ledobom magam mellé.

– Basszus! – forgatja a szemét aranyosan. – Mindkettőre.

Annyira a nyelvemen van, hogy megkérdezzem, milyen ajánlatot tenne, azonban félek a választól.

– A főzést inkább meghagynám Vákuumnak, viszont a másikra bármikor kapható vagyok – hülyéskedem el én is a dolgot.

Valójában nem tudom, mitől félek ennyire. Úgy érzem, Gabriel kedvel, talán jobban, mint másokat, én meg totál belehabarodtam, szóval dumálhatnánk róla, de nekem ez nem igazán megy. Még egy egyszerű bocsánatkérés is iszonyat nehezemre esik. Ha érzelmekről van szó, leblokkolok. Flört, hízelgés, bók, zsigerből jön, ám az érzelmek ijesztőek. Túlságosan valódiak, és emiatt nagyon tudnak fájni, úgyhogy óvatosan kell bánni velük. Vagy esetemben inkább sehogy. Úgy teszek, mintha nem léteznének.

(Gabe és Rhys, Neon Lights 1.)