Best of Neon

31. Hearts

– Fordulj ide! – kértem.

Chris szemében könnyek csillogtak, és dühösen fújtatott, de hagyta, hogy letörölgessem a vért a szép arcáról. Olyan elesettnek tűnt, és sehogy sem fért a fejembe, miért volt szüksége erre, hiszen pontosan tudta, hogy mindenkit magára haragít.

– Miért csinálod ezt? – kérdezte egy fokkal nyugodtabban.

Ezt inkább nekem kellett volna megkérdeznem tőle.

– Szerinted nem kellene? – vontam fel a szemöldököm.

– Nem ezt kérdeztem.

Sóhajtottam egy nagyot, majd mindent leraktam a kezemből az asztalra.

– Mi van veled, Chris?

Elfordult, és a térdére támaszkodva a padlót kezdte el bámulni. Haja az arcába hullott, melyet nem sokra rá egy kövér könnycsepp követett, ami a földön landolt. A szívem belesajdult, és ösztönösen utána nyúltam, hogy átöleljem.

– Beszélj hozzám, kérlek! – simogattam a haját, ahogy feje a mellkasomon pihent.

Chris sírt. Könnyei a pólóm áztatták.

– Olyan elcseszett minden – szipogott. – Vagy csak én vagyok az...

– Nem vagy az! – feleltem halkan. – Mondd el, mi bánt!

Mélyeket lélegzett, hogy le tudja csillapítani a rá-rátörő zokogási hullámot.

– Utálom, hogy minden csak Tristan körül forog. Bármit teszek, soha nem tudok felnőni hozzá.

Sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben, de nem szólaltam meg. Hagytam, hogy kibeszélje magából.

(Chris és Blaze, Neon Hearts)