Best of Neon

56. Nails 2.

Vidáman bolondozott velem, csiklandozott és harapdált, közben mocskos dolgokat suttogott a fülembe.

– Jesszusom, annyira szeretlek! – csúszott ki a számon, miközben a könnyeimet törölgettem a nevetéstől.

Mindketten megdermedtünk. Még nem éreztem, hogy eljött volna az ideje ennek a vallomásnak. Féltem, mit fog szólni hozzá, mert talán már az is sok, hogy ekkora terhet akasztottam a nyakába a titkolózásunkkal, és most még a szerelmi vallomásom súlyát is cipelnie kell. Igaz, ő erős. Sokkal erősebb bármelyikünknél, de attól még...

Salvo a fejem fölött, az alkarjával támaszkodott az ágyon. Tekintetem rémülten ide-oda járt rajta, és vártam, hogy mondjon valamit, de nem szólalt meg, ami miatt kezdtem pánikba esni.

– Ez... Ez ne zavarjon, mert nincs... – dadogtam zavartan, ám Salvo csókja belém fojtotta a szót.

Ajkai lágyan simogattak, szinte már becézgetően kényeztettek, és őszintén reméltem, ez nem a sajnálat kifejezése részéről, mert akkor elsüllyednék szégyenemben. Nem akartam, hogy szánjon, amiért beleszerettem.

– Tudod, bébi – szólalt meg, amikor elvált az ajkaimtól, és megsimogatta a hajam –, ennek kibaszottul örülök, mert én is hasonlóan érzek.

Elfelejtettem levegőt venni, annyira meglepődtem. Salvo szeret? Tényleg erre célzott?

– Komolyan? Nem csak azért mondod, hogy... – értetlenkedtem, de közbevágott.

– Ugye csak viccelsz? Miért mondanám, ha nem lenne igaz? – ráncolta a homlokát.

– Nem tudom – vontam meg a vállam sután, mert még mindig rajtam feküdt. – Csak nehéz elhinni.

– Akkor barátkozz meg a gondolattal, mert imádlak, Tündérke! – nevetett fel, és mielőtt legördült volna rólam, még adott egy puszit a számra.

– Tündérke? Lefokoztál? – háborogtam vigyorogva.

– Szerintem a mesékben a hercegnő és a tündér egyenrangú. Szó sincs lefokozásról. Ez a vallomás tündéri volt, amit csináltál, az meg király. Úgyhogy marad a királyi elnevezés is, Hercegnő.

(Salvo és Danny)