Best of Neon

25. Hearts

– Rosszul csináltad – állt meg mellettem Adrian csípőre tett kézzel. – Hogy néz ki így? A könyveket magasság szerinti sorrendben kell rakni.

– Én inkább rágyújtok. – Blaze rögtön otthagyott bennünket.

Próbáltam nem mosolyogni a duli-fuli Adrianen.

– Mit szeretnél, édes? Pakoljam át őket újra? A kedvedért akár ABC sorrendbe is rendezhetem.

A becézést hallva, egy másodpercre elakadt a szava, de inkább úgy tett, mint akinek nem tűnt fel.

– Gúnyolódj csak! Ez akkor sincs jól így – morgolódott, és elkezdte kiszedegetni a nagyobb könyveket, hogy a sor elejére tegye őket.

Megfogtam a karját.

– Egész este ezt fogod csinálni?

– Nem. Gyorsabban végzek vele, mint te.

– Tudod, hogy nem erre gondoltam.

– Fogalmam sincs, miről beszélsz, Tristan. Vagy azt mondod, hogy egy fasz vagyok? Ha igen, akkor nézz a tükörbe, és láthatsz egy még nagyobbat – rántotta el a karját, és duzzogva leült a kanapé közepére.

Adriannek még ez is jól állt. Legszívesebben ráugrottam volna, és addig csiklandozom, amíg nem könyörög, hogy hagyjam abba, csak halljam végre az aranyos kacagását.

– Néha olyan kis hülye tudsz lenni. – Leültem mellé, és bekapcsoltam a tévét.

– Te meg bunkó – felelte.

Erre már tényleg felnevettem, annyira édesen gyerekes volt. Meg tudtam volna zabálni.

– Duzzogós – löktem meg.

– Seggfej.

– Gyagyás? – mentem bele a játékába.

– Gyökér – dobta azonnal a következő sértést.

– Makacs – vágtam rá.

– Eszelős.

Ez, hogy jutott eszébe?

– Cuki.

Adrian nyitotta volna a száját, de felfogta, mit mondtam, és rám kapta a tekintetét.

– Hazudós – lökött meg most ő engem.

– Nem hazudtam. Tényleg nagyon cuki vagy ilyenkor – védekeztem nevetve.