Best of Neon

30. Hearts

– Szóval, szeretsz romantikázni? – tértem vissza az előző témánkhoz.

– Nem tudom. Nem igazán volt még benne részem – felelte egykedvűen.

– Miért vagy itt?

Chris rám nézett. Arca most igazán gyönyörűnek látszott, ahogy fél oldalát megvilágították a lángok. Hasonlított Trisre, de vonásai sokkal lágyabbak voltak.

– Te hívtál be.

– Mert véletlenül sétáltál erre, igaz? – ingattam a fejem mosolyogva, és újra belekortyoltam a teámba.

– Ezt nem állítottam – nevetett fel halkan, és megint a tüzet nézte.

– Szóval?

– Rendben – adta meg magát. – Ha nem látsz meg is bekopogtam volna.

– Miért?

– Nem tudom – vonta meg a vállát. – Beszélgetni akartam valakivel.

Magányos? Nehezen tudtam volna elképzelni.

– Miért pont velem? – fürkésztem most én az arcát.

– Mert előtted nem kell megjátszanom magam – felelte őszintének tűnő hangon.

– Ha a sajnálatomra hajtasz, hogy kicsald tőlem a felvételt, akkor rossz taktikát választottál – horkantottam fel, majd megittam a maradék teámat.

– Jaj, dehogy is! – nevette el magát. – Nem érdekel. Tényleg csak beszélgetni akartam, de úgy látom, nem vagy vevő erre. – Letette a bögrét a kezéből, hogy felálljon.

– Hé! – nyúltam a karja után, és megállítottam.

Chris kérdőn nézett rám. A haja az arcába hullott, ezért arrébb igazítottam, hogy láthassam. Ahogy hozzáértem, behunyta a szemét, és a tenyerembe simult. A tarkójára csúsztattam a kezem, és közelebb húztam. Nem durván csókoltam, csak finoman ízlelgettem. Az ölembe fordult, átöleltem a derekát, és most már úgy kóstolgattam tovább. Ez tényleg kibaszott romantikus volt így, a kandalló előtt.

(Blaze és Chris, Neon Hearts)