Best of Neon

55. Nails 2.

– Akkor tisztázzuk, mi is van, oké? – Nehezen szakadtam el tőle, mert az a szép formájú, cseresznyepiros száj csábított a folytatásra.

Danny megköszörülte a torkát, majd ivott egy korty vizet.

– Rájöttem, mekkora hülye vagyok – kezdte, nekem meg ettől egyből lesüllyedt a gyomrom, mert az első gondolatom az volt, hogy ki fog hátrálni, azt pedig nem viselném el.

– Miért? – A hangom rekedten csengett, és nekem is innom kellett.

– Mert nem kérdeztelek meg, hogy te egyáltalán akarod-e ezt az egészet. Mármint a velem járó problémákat – mutatott saját magára.

Megkönnyebbülten mosolyodtam el. Olyan édes ez a fiú.

– Azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük ezeket a problémákat, mert egyelőre csak annyit tudok, hogy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag rám izgultál, aminek persze kibaszottul örülök – feleltem őszintén, és a mosolyom vigyorrá változott.

Danny azonnal a tenyerébe temette az arcát.

– Jesszusom! Pedig megszokhattam már, hogy ilyen vagy – nevetett fel, és újra rám nézett. – Oké, ez igaz, úgysem tudnám tagadni. De a taxiban...

– Semmi baj nincs azzal, ha egyelőre nem akarod felvállalni – vágtam közbe gyorsan, mielőtt magyarázkodásba kezdett volna.

– Jó, de tudd, hogy nem miattad. Ruben mindent elmesélt már, ismered a helyzetemet – sóhajtotta.

(Salvo és Danny)