– Szerinted Ryannek van valakije? – kérdezte Andres olyan hangsúllyal, mintha csak az után érdeklődne, holnap esni fog-e az eső.
– Ugye, nem azért kérdezed, mert bejön neked? – meredtem rá döbbenten.
Andres tekintete ide-oda cikázott rajtam.
– Az miért lenne baj? Helyes fiú, és... Annyira nem is gáz.
– Ne már, haver! Máris verd ki a fejedből! – tiltakoztam hevesen.
Lecsaptam a kést, megmostam a kezem, és átmentem a nappaliba. Felidegesített ez az egész.
– Miért? Mi bajod van vele? – jött utánam Andres.
– Hogyhogy mi bajom? Talán te nem látod, hogy mivel járnak dolgozni? Egy kibaszott Teslája van, Andres! Szerinted kellenél neki?
Bunkó voltam. Méghozzá nagyon. Megsértettem, pedig nem akartam. Vagyis nem ezt akartam.
– Szemét vagy – felelte, és visszament a konyhába.
Bassza meg!
Utánasiettem.
– Bocs, nem úgy gondoltam! – kértem elnézést, de Andres a szavamba vágott.
– Hagyj békén, Gregory! Leszarom, ha nem úgy gondoltad. A lényeg, hogy úgy mondtad!
– Nem, Andres! A barátom vagy, és beszéljük meg – erősködtem.
Andres ledobta a konyharuhát, és olyan dühösen nézett rám, mint talán még soha.
– A barátok nem mondanak ilyet a másiknak. Inkább ne szólj ma hozzám!
(Neon Blue)
YOU ARE READING
Best of Neon
RomanceAz eddig megjelent Neon könyvekből gyűjtök ki nektek vicces vagy érdekes részleteket :)
