Love From Fandom

3.

Aurora

Beszálltunk a kocsiba. Seonghwa és San előre, mi hárman pedig hátra.

- Sajnos nincs gyerekülésünk, de majd óvatosan vezetek. Azért az övet húzzátok a dereka elé a kicsinek. Több, mint a semmi - mondta a legidősebb.

Bekötöttem Zorát, majd épp húztam volna magam elé a sajátomat, mikor egy kar nyúlt át előttem és felpillantva épp belenézhettem a biasom csillogó szemeibe. Átvezette előttem az övet, és becsatolta. Az arcom szinte lángolt.

Mintha egy drámába csöppentem volna.

Végül elindultunk, s egy fél óra múlva már az étterem bejáratánál sorakoztunk.

Még mindig nem tudtam pontosan, mit is keresünk mi itt a lányommal, de nem tehettem mást, sodródtam az árral.

Főleg, hogy Zora, mint valami kismajom, csimpaszkodott Wooyoung nyakába.

A recepciós, miután ellenőrizte a foglalást, a helyünkre vezetett minket. Szerencsére elég nagy asztalt kaptunk, így nem jelentett problémát a plusz két fő.

Még egy etetőszék is előkerült, így Zora is kényelmesen felérte az asztalt. Boldogan vizsgált meg mindent maga körül, a lába járt a terítő alatt, én meg magamban azért rimánkodtam, nehogy leverjen valamit!

A felszolgáló kiosztotta az étlapokat.

Az árakat meglátva jöttem rá, hogy nem egy hétköznapi étteremben ülünk.

Te jó ég, itt egy pohár víz is egy kész vagyon! Ennyiért remélem egyenesen a forrástól hordják!

Kétségbeesve kerestem valamit, amivel Zora is jóllakik, és nem kell maradnom mosogatni.

A jobbomon ülő Seonghwa valószínűleg észrevehette vergődésemet, mert fülemhez hajolva suttogva nyugtatott:

- Természetesen ma este a mi vendégeink vagytok. Ne foglalkozz az árakkal. Válassz magatoknak bármit, amit szeretnétek megkóstolni. Ha te nem választasz, akkor rendelek én nektek.

Nem voltam teljesen kibékülve a helyzettel. De sajnos ezek az árak túlmutattak a határaimon. Másrészt nem nagyon kaptam választási lehetőséget.

Így engedve a büszkeségemből, csak halkan megköszöntem, és elbújtam az étlap mögé.

- Ne bújkálj. Nincs semmi baj. Természetesen ha olyan helyre viszünk enni, amit mi választottunk, akkor az a legkevesebb, hogy meghívunk. Nem fogunk a pénztárcádban kutakodni. Csak lazíts és élvezd! - súgta a balomon ülő Wooyoung, aki fogalmam sincs mikor cserélt helyet a lányommal. Zora most Sannie és közte ült, és épp hangos kacagással jutalmazta a többiek bohóckodását.

- Olyan régen volt már lehetőségem lazítani, hogy abban sem vagyok biztos, hogy tudom hogyan kell csinálni - válaszoltam őszintén.

- Akkor itt a lehetőség, hogy gyakorold! - kacsintott rám.

A pincér felvette a rendeléseinket, és egy jó félóra múlva már mind jóízűen fogyasztottuk a vacsoránkat.

Végül egész kellemes estét töltöttünk együtt.

Továbbra is hihetetlen volt számomra, hogy mindez tényleg megtörténik, s néha belecsipkedtem a combomba az asztal alatt, hogy tudjam, nem csak álmodom.

A beszélgetés laza és barátságos volt. Az ismerkedésé volt a fő szerep. Meséltek magukról történeteket, vicces szituációkat. De engem is kérdezgettek rólunk. Elmeséltem hogyan lettem egyedülálló anya, hogy találkoztam a pártfogóimmal, és végül az utazásunkról is.

Észre sem vettem, hogy eltelt az idő, csak mikor Zora feje előrecsuklott, mivel ülve elaludt az asztalnál, akkor jöttem rá, hogy bizony neki már régen aludnia kéne.

De Woo fogta és teljes természetességgel a mellkasára fektette a kicsit, a pulóverével pedig betakargatta, és folytatta tovább a társalgást. Csupán a hangjából vett vissza kicsit, nehogy felébreszze a kislányt.

A szívem szinte elolvadt a látványtól. Az összkép amennyire hihetetlen volt, annyira édes is.

Az én lányom a kedvenc idolomon alszik, miközben ő elmélyülten beszélget a barataival.

Hamarosan mindannyian végeztek az evéssel. Így is vagy két órát töltöttünk itt. Ami utólag belegondolva nem is olyan vészes, hisz felnőtt férfiakról van szó. Végülis kell az energiapótlás a kimerült társaságnak.

Beültünk a kocsikba, és megmutattam Seonghwanak a mobilomba feljegyzett címet. Beírta a navigációs rendszerbe, és elindultunk.

Negyven perc múlva megállt az autó a szállásunk előtt. Mögötte pedig leparkolt a csapat másik fele is.

- Köszönöm szépen a mai estét! - álltam meg a jármű mellett kezemben a halkan szuszogó hercegnőmmel, hogy fejethajtva mondjak hálát ezért a rendkívüli élményért.
- Nagyon hálás vagyok, hatalmas élmény volt a koncert is, a folytatás pedig minden elképzelésemet felülmúlta. Sosem fogom elfelejteni!

- Mi köszönjük, hogy velünk tartottatok ma este! Öröm volt megismerni titeket! - mondta a kapitány.

- Zora elcsavarta mindannyiunk fejét, boldog vagyok, hogy találkozhattam a legkisebb rajongónkkal! - mosolygott San.

- De nem búcsúzunk, csak jó éjszakát kívánunk, hisz holnap viszontlátjuk egymást! - mondta Woo.

- Tényleg, holnap lesz a fan meeting! Akkor a holnapi viszontlátásra! - mondta Mingi.

- Aludjatok jól, holnap találkozunk! - köszöntek el mindnyájan.

Megvárták, míg beértem a házba, majd mikor az ajtóból intettem nekik, visszaintve beszálltak a furgonokba, és elhajtottak.

Lefektettem a békésen alvó apróságot. Majd egy gyors tisztálkodás után én is bebújtam a takaró alá.

Fáradtan, de boldogan hajtottam a párnára a fejem, és léptem be az álmok világába.