Love From Fandom

10.

Wooyoung

A japán koncerteket is sikeresen végigcsináltuk.

Az ATINY-k mindkét nap teljesen megtöltötték a hatalmas stadiont.

Elmondhatatlanul felemelő érzés volt látni a Lightinyk tengerét, ahogy a ritmusra hullámoztak, és a zene dallamára a fények újra és újra változtak.

Fárasztó volt, de ugyanakkor fel is töltött minket minden egyes alkalommal, hisz a kemény munkánk ilyenkor nyerte el a jutalmát, a rajongóink szeretetét.

Különösen ösztönzött a tudat, hogy a színfalak mögött a backstageben ott várt két személy, akik a napok teltével egyre fontosabbak lettek számomra.

Bár kicsit gyorsan haladtunk, hisz alig pár hete találkoztunk először, mégis többre és többre vágytam.

De azért meg akartam adni a módját, így elhatároztam, hogy holnap a pihenőnk alatt elviszem egy igazi randira Rorit.

Hongjoonggal már megbeszéltem, s áldását adta, ha egy testőr is elkísér minket.

Mivel általában megbújnak a háttérben, nem láttam okát, miért ne jöhetne velünk.

San, Seonghwa és Mingi bevállalta, hogy elszórakoztatják addig a kis hercegnőnket. Van a hotel földszintjén egy játszópark, oda akarták elvinni. Biztosan örülni fog neki.

Késő este értünk vissza a hotelbe, mindenki fáradt volt és éhes, így a szobaszervízt igenybevéve vacsorát rendeltünk magunknak, s míg megérkezett, sorban lefürödtünk.

Zora már nyűgös volt a fáradtság miatt. Nyafogott és semmi sem tetszett neki. Rori mégis a legnagyobb türemmel és gyengédséggel próbálta átöltöztetni és ágyba dugni a kis hiszti-királylányt. Szerencsére ő már evett, amíg a kocert után vártak ránk az öltözőben.

Természetesen az elalvás sem volt egyszerű, mert nem akart lefeküdni. Harcolt, erősen küzdött, de végül csak győzött a kimerültség, és nagy nehezen elaludt.

Közben megérkezett az étel is. Így mikor végre csend telepedett a szobára, leültünk egymás mellé egy kis asztalhoz, és nekiláttunk elfogyasztani a finomságokat, amiket kaptunk.

Steaket és salátát kértünk. Fimom volt és laktató.

- Rori! - szólítottam meg két falatt között.

- Hmmm? - nézett rám, de válaszolni nem tudott, mert épp bekapott egy darab húst. Szája szélén ott maradt egy kis szósz, amit egy ösztönös mozdulattal töröltem le, és nyaltam le az ujjamról.

Tekintete végig követte a mozdulatot, s arca kipirult, mint a cseresznye.

Elmosolyodtam. Adtam neki egy futó csókot. De nem merültem bele, mert szerettem volna beszélni vele, és ha most ezt folytatjuk, akkor nem beszélgetni fogunk.

És persze itt van Zora is.

Így vissza vettem a tempóból, s inkább feltettem a nagy kérdést:

- Lenne kedved holnap velem eljönni valahova?

- Elmenni? Úgy, mint randizni? - csodálkozott.

- Igem úgy - válaszoltam mosolyogva.

- Azt hittem, azt nektek nem lehet.

- Beszéltem Hongjoonggal. Nincs akadálya, ha viszünk testőrt magunkkal. Seonghwa, San, és Mingi pedig játszani vinnék addig Zorát.

- Nem is tudom... Még sosem hagytam így senkire.

- Biztos vagyok benne, hogy jobban fognak vigyázni rá, mint az életükre. Ha bármi lenne, gyorsan vissza tudunk jönni, de nem lesz gond! - próbáltam megnyugtatni.

- Ha úgy gondolod, hogy bírnak vele...

- Megbirkóznak a feladattal. Akkor ez egy igen? - bizakodtam.

- Rendben. Menjünk! De ha bármi van, ígérd meg, hogy mihamarabb visszahozol!

- Ha kell a hátamra kaplak, és úgy futok vissza veled.

- Remélem arra azért nem lesz szükség! - kuncogott aranyosan.

- Akkor reggeli után indulunk, okay?

- Jó.

- Na akkor menjünk mi is aludni, mozgalmas napunk lesz holnap.

Másnap

Reggeli közben megbeszéltük Zorával is, hogy mi egy kicsit elmegyünk, ezért ma Seonghwa, San és Mingi fog vele játszani. Onnantól kezdve, hogy meghallotta a játszóház nevét, abszolút nem érdekelte, hogy kivel megy.

Nevetve figyeltem, hogy felpörgött és boldogan ugrált az ágyon.

- Ha játszani akarsz, akkor ideje felöltözni! - kapta el Rori.

Gyorsan elkészültünk. Zorát leadtuk a másik szobában a többieknek, mi pedig elindultunk.

Volt egy gyönyörű arborétum a közelben. Tele volt szebbnél szebb virágokkal, és színes lepkék repkedtek az ember körül.

Ide vittem először Aurórát.

Kézen fogva sétáltunk lassan a virágok között. Élveztük a színeket, az illatokat, és nem utolsó sorban egymás társaságát. Beszélgettünk, meséltünk egymásnak. Gyerekkori emlékek, jövőbeli tervek, álmok voltak a témáink.

A kellemes kis túránk után egy nevesebb étteremben ebédeltünk meg, ahova a menedzser segítségével, és a híresség ütőkártyával sikerült asztalt foglaltatnom. Nem szoktam visszaélni a hírnevemmel, de Roriért bármire képes lennék.

Egy szemet, és izlelőbimbókat gyönyörködtető ebéd után, a desszert alatt vettem észre, hogy Aurora folyton a mobilját lesi.
Gyorsan rájöttem az okára is.

- Minden rendben van vele, hidd el. A fiúkra az életemet is rábíznám. Nagyon vigyázznak rá.

- Tudom. Csak fura, hogy nem tudom mi van vele. Ennyi ideig még nem voltunk távol egymástól. Az eszem tudja, hogy jó kezekben van, de azért aggódom. Sajnálom, nem akartam elrontani a hangulatot! - szabadkozott.

- Nincs semmi baj - mondtam, hisz már így is egy szép délelőttöt töltöttünk kettesben.
- Ha szeretnél visszamehetünk a szállodába.

- Nem lenne baj?

- Gyere, menjünk! - intettem a számláért.

Fizetés után visszaindultunk a hotelbe.

A szobánkba érve egy vicces, de szívet melengető látvány fogadott minket. Az ágyon kiterülve szuszogott a három barátom és közöttük ott aludt Zora. Úgy látszik alaposan kifárasztották magukat játék közben!

- Ezt muszáj megörökíteni - mondtam, és elővettem a gépem, hogy csináljak pár képet.

Seonghwa riadt fel elsőnek a fényképező hangjára.

- Ahh, visszaértetek? Milyen napotok volt?

- Remek volt! - felelte Rori, és rám mosolygott- Nagyon jól éreztem magam!

- Nektek milyen napotok volt? Úgy ki vagytok itt terülve mint egy-egy hosszabb edzés után! - nevettem halkan.

- Felért eggyel! A kisasszony nagyon mozgékony és rengeteg energiája van. Úgyhogy a végére mind teljesen kimerültünk. Szerencsére ő is.

- Köszönöm szépen, hogy vigyáztatok rá! - hálálkodott Rori megnyugodva, hogy minden rendben volt velük.

- Gyertek pihenjetek ti is, amíg fel nem
ébred! A vacsoránál találkozunk! - mondta a legidősebb, majd halkan felkeltette a másik kettőt is és magunkra hagytak minket.

Rori odabújt Zora mellé, adott a homlokára egy óvatos puszit.

Odabújtam a túloldalra. Nem kellett sok idő, és mindketten csatlakoztunk Zorához az álmok világában.