Love From Fandom

1.

Aurora

Végre valóra vált az álmom. Csak arra nem számítottam, hogy ezen az élményen a három éves lányommal kell majd osztoznom.

Elmondok mindent, de előbb had mutatkozzam be.

Papp Aurora vagyok, röviden Rori. 23 éves, egyedülálló anya. Húsz évesen estem teherbe, majd az exem - miután kiderült, hogy jön a baba - egyszerűen felszívódott.

Nem kár érte...

A családom pedig kitagadott, mondván szégyent hoztam rájuk.

Kedvesek, ugye?

Nos, végül is megoldottam nélkülük is...

Munkát szereztem egy kis vállalkozásnál. A tulajdonosok koreaiak voltak. Egy kedves középkorú házaspár, akik hazánkban szerettek volna szerencsét próbálni. Én tanítottam őket magyarul, ők tanítottak engem koreaiul. Nem akadtak fent a tényen, hogy várandós vagyok. Úgy támogattak, mintha a saját családtagjuk lettem volna. Mikor Zora megszületett, ott voltak mellettem. Segítettek, támogattak az első három hónapban, majd visszaálltam részidőben dolgozni, míg a kicsi a babakocsiban aludt.

Arra pont elég volt a fizetésem, hogy fenntartsam magunkat. Kifizettem a lakbért, a számlákat. A maradékból pedig gazdálkodtam a következő fizuig.

Zorának igyekeztem megadni mindent, amit csak tudtam. Nem voltak puccos, márkás ruháink, de mindig tiszta és csini volt.

Persze nem egyszer volt olyan, hogy lelkileg megzuhantam. Fáradt voltam és fel akartam adni. De szerencsére, a nyelven kívül mást is megismertem a koreai kultúrából.

Méghozzá a zenéjüket, azon is belül a k-popot.

Az elmúlt három évben ez tartotta bennem a lelket. Hála az online felületeknek sok mindent meg tudtam nézni, még az eredetileg fizetős tartalmakat is, így nagyjából nem maradtam le semmiről sem.

Nem voltam kizárólagos rajongó, mindent is fogyasztottam, ami megtetszett. De főleg a fiú bandák érdekeltek. BTS, STRAY KIDS, Monsta X.... Meg még sokan.

Viszont az első helyen az ATEEZ állt.

A dalok, a látvány, a tagok személyisége teljesen magával ragadott. Menthetetlenül beléjük zúgtam. Különösen a maknae line idősebbik tagja rabolta el a szívemet. Nem tápláltam hiú reményeket, tudtam jól, hogy ez a szerelem plátói, de jól esett, így ennyit megengedtem magamnak.

A kislányom lett a bűntársam. Legalább annyira rajongott a fiúkért, mint én. Az első szavai között volt a tagok neve, és a dalaikra aludt el a leggyorsabban. A nyelvet is ügyesen tanulta, főleg így, hogy a "nagyszülők" ahogy ő hívta őket, csak koreaiul kommunikáltak vele. Három éves korára már mindkét nyelven szépen gagyogott.

Rajongásunk tárgya mikor megjelent a képernyőn, hangos kiáltással fogadta :

- Wooyooooung!!!

Pár hónapja kezdtek terjedni a hírek, hogy újra világ körüli turnéra indul a banda. Tombolt bennem a vágy, hogy láthassam őket, de azt is tudtam, hogy esélyem sincs, hisz kis országunk közelébe sem jönnek. Na meg a jegyre sem telne.

Majd eljött a születésnapom. Huszonhárom éves lettem.

Hyehee és Jongyoung (a főnökeim) - de az elmúlt három évben inkább már családnak mondtam volna őket - bulit tartottak nekem. Kaptam tortát, és az ünnepség végén egy borítékot nyújtottak át nekem.

Két repülőjegy és két VIP koncertjegy volt benne Szöulba.

- Hazautazunk három hónapra, hogy meglátogassuk a családjainkat. Szeretnénk, ha velünk jönnétek. Hisz már családtagnak számítotok - mondta Hyehee.