Love From Fandom

4.

Aurora

Másnap

Délelőtt tíz körül már újra a stadion előtt szobroztunk, hogy bejussunk a találkozóra. Most sajnos nem volt lehetőségünk a soron kívüli bejutásra. Most az érkezési sorrend volt a döntő. Én pedig nem tudtam Zora miatt hamarabb elindulni. Így most itt várunk. Még jó, hogy a létszám limitált volt. Még így is úgy éreztem sosem jutunk be.

Lassan haladt a sor, Zora is kezdte unni a dolgot. Már azon gondolkodtam, hogy hagyom az egészet, hisz tegnap már úgyis találkoztunk a fiúkkal, sőt együtt is vacsoráztunk, ki kívánhatna ennél többet?

De megjelent a tegnapi staffos, és újra megkért, hogy kövessük.

- A banda úgy gondolta, hogy biztos kényelmetlen lehet a kicsivel odakint várakozni.

- De nem szeretnék senkinek sem kellemetlenséget okozni! A többiek már sokkal régebb óta várnak odakint.

- Mindent meg tud beszélni velük itt, már várják önöket.

Benyitott egy helységbe, ami talán az öltöző szoba lehetett. Odabent Wooyoung és Hongjoong várt minket.

- Wooyoooooung! - tépte ki máris magát Zora a kezemből, és rohanta le az említett idolt.

- Szia hercegnő! - kapta fel a férfi mosolyogva.

- Szia Rori! - köszönt utána nekem is.

- Jó újra látni - intett a leader.

- Sziasztok! Ezt igazán nem kellett volna srácok. Odakint rengeteg ember vár már nagyon rég óta.

- Nos, azt gondoltam, hogy kényelmetlen lesz nektek a sorbanállás odakint. Hisz még csak le sem tudtok ülni. Ezért megbeszéltem hyunggal, hogy várhatnátok idebent. Vannak játékok, tv, így Zora se unja el magát.

- Csupán annyit szeretnék kérni cserébe, hogy a végéig maradjatok itt. Akkor  egyszerre találkozhatunk megint. Így nektek is jobb, és a többieknek sem ártunk. Plusz több időnk lesz a végén beszélgetni - tette hozzá a kapitány.

- Én... Nem... Ez... Igazán kedves tőletek. De biztos nem lesz gond?

- Nem. Mindenkinek jeleztük, hogy a vedégeink vagytok. Csak ne menjetek ki kérlek. Akkor minden rendben lesz.

- Készítettem be nektek egy kis nasit, inni.

Mivel érdemeltük ezt ki?

De hangosan csak azt mondtam:
- Köszönöm szépen, nagyon kedves tőletek!

- Akkor majd a végén jövünk! - indult el Hong.

- Most kicsit el kell mennem, - nézett a lányomra Woo - de sietek vissza hozzátok jó? Addig adok neked valamit. Vigyázz nekem rá, jó?

Elővett az egyik táskából egy plüssállatot és Zora kezébe adta. A kicsi boldogan ölelgette a szőrös jószágot. Woo letette az egyik itt levő kanapéra, majd egy puszit nyomott a fejére, és elindult kifelé.

- Ha bármi baj van, ott a telefonszámom a tükörre ragasztva. Írj és jövök, vagy intézkedem. Legyetek jók! - mondta mosolyogva és kiment.

Összesen három órán keresztül vártuk vissza a srácokat. De nem panaszkodom, mert jól elvoltunk. Két óra után Zora bealudt az ölemben mesenézés közben.

Pont azt figyeltem, mivel takarhatnám be, mikor nyílt az ajtó és a menedzser nézett be rajta.

- Kérték a fiúk, hogy nézzelek meg titeket. Esetleg van valamire szükségetek?