Love From Fandom

14.

Aurora

Összetörve feküdtem a besötétített szobában. Őrlődtem. Mart a bűntudat, rossz anyának éreztem magam. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy megérdemlem, hogy visszakapjam a lányomat.

Hisz én nem vigyáztam rá. Nem voltam elég jó neki...
Ki vitte el? Miért pont őt kellett?

Végül a sírástól kimerülten átengedtem a testem az üres sötétségnek, ahol egy kicsit megszabadultam a fájdalom fojtogató kötelékétől.

De a nyugalom nem tartott örökké. Már álmomban is Zora hangját hallottam.

Az ajtó hangjára az én szemeim is kinyíltak. A kintről beszűrődő fényben felismertem Woo-t. Karján pedig ott ült...

Ezt nem hiszem el!

Nem, biztos csak a képzeletem játszik velem! Biztos csak álmodom...
De akkor sohasem akarok felébredni ebből az álomból!

- Anya! - hallottam a legkedvesebb hangot a világon. Könnyeim újra útnak indultak.
Mozdulni sem mertem, féltem eltűnnek újra.

De odaértek hozzám. Woo leült az ágy szélére, Zora pedig kiugrott a karjaiból, s a nyakamba csimpaszkodott.

- Anya, úgy hiányoztál!

Meleg kis testét átölelve realizáltam, hogy nem álmodom. Tényleg újra a karjaimban tarthatom!

- Tényleg itt vagy! Visszakaptunk végre!

Így ültünk ott hárman, sírva, összeölelkezve.

- Ssss, már vége van! Újra velünk van! - nyugtatott a férfi.

Kopogtak az ajtón. Majd San lépett be rajta, de a többiek is szorosan a nyomában voltak.

- Csak szerettük volna tudni, hogy minden rendben van-e? Zora jól van?

- Igen. Hála az égnek, semmi baja! És most már minden rendben lesz! - mondta a mellettem ülő.

És bár lassan, és kicsit rögös úton, de elindultunk a gyógyulás útján.

Zora is, és én is mély lelki sebeket szereztünk. Rengeteg álmatlan éjszaka állt mögöttünk.

Rémálmok kínoztak minket.

Végül elfogadtam a segítséget, amit a fiúk ajánlottak fel. Az ügynökség saját pszichológiai tanácsadója kezdett el velünk foglalkozni.

Közben a háttérben zajlott a jogi procedúra is.

Zora apja ellen, mivel nincs köze a lányomhoz, mert sohasem ismerte el semmilyen formában sem a kislányt, végül előre kitervelt emberrablás, fenyegetés, és bántalmazás miatt emeltek vádat. A bíróság végül 15 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és mivel a megbánás semmilyen formáját sem mutatta, a feltételes szabadldbra helyezést is megtiltotta.

A tárgyalás végül megadta a várt lezárást, megkönnyebbülten lélegeztem fel, mint aki hosszú ideig volt a víz alatt, de végre elérte a felszínt.

Hongjoong, Wooyoung, és mi ketten Zorával egy live-ban meséltük el az ATINY-nek, hogy miért volt szükség a turné halasztására.
Bocsánatot kértem, hogy miattunk felborultak a dolgok, és sok embernek okoztunk csalódást.

De meglepetten kellett tapasztalnom, hogy senki sem haragudott ránk. Csak szeretetteljes, együttérző és aggódó megjegyzések érkeztek.

"Semmi sem fontosabb, mint hogy jól vagytok. A koncert pótolható, Zora pótolhatatlan. Szeretlek titeket, vigyázzatok egymásra! ❤️❤️❤️"