A Maffia Öröksége | Befejezett |

16.Fejezett

Rossmary Fray szemszögéből :

Arra eszmélek fel hogy eszméletlenül fáj az oldalam.
Nagyokat pislogva próbálom ki nyitni a szemem.
Amikor végre sikerült körül nézek hogy mégis hol vagyok.
A szoba hatalmas bézs színben pompázik, szemben velem egy hatalmas üveg ablak van ami a tóra néz és úgy tűnik hogy valamikor délután van mert ezer ágra süt a nap. Közvetlen mellettem egy éjjeli szekrény egy pohár vízzel és egy éjjeli lámpával, mellette egy beépített ruhás szekrény, a másik oldalamon egy ajtó ami nem tudom hogy hova vezethet tipelve azt mondanám hogy a fürdőszobába vezethet.
A hatalmas ablaknál a sarokban ott van egy kis olvasó sarok mellette a fal egy teljes könyves polc ahogy jobban meg nézem középen ott az ajtó kifelé.

Épp hogy fel mértem a szobát kivágodik az ajtó és be viharzik rajta Eliza.
-Hát fel ébredtél.
Néz rám meg könyebülten, és mellém jön.
-Én...
Szolalnék meg de a hangom rekedt érzem hogy ki vagyok száradva, épp meg próbálok fel ülni de Ross ott terem mellettem és segít.
-Tessék.
Nyújtja a pohár vizet és segít inni.
-Mi történt?
Nézek rá homlok ráncolva.
-Thomass meg szúrta az oldaladat.
-Mi történt vele?
-Meghalt.
Jelenti ki én pedig meg könyebbülten hunyom le a szememet.
-Mióta vagyok ki ütve?
És hol vagyunk?
- 2 napja vagy ki ütve és Liechtenstein vagyunk az én házamban.
Válaszolja nyugodtan.
Kikerekedett szemekkel nézek rá.
A következő pillanatban egy kisebb zaj fel kelti a figyelmem és az ajtó felé nézek ahol meg látom Mirandát aki tágra nyílt könnyes szemmel néz rám.
-Ő mit keres itt?
Nézek homlok ráncolva Elizára.
-Szeretne veled utoljára beszélni és ha utána sem akarod látni akkor el tűnik a szemed elöl.
Mondja nyugodtan Ross és lassan el kezdi kifeszíteni az ökölbe szorított kezem amit eddig észre sem vettem hogy ökölbe szorítottam.
-Ha nem szeretnél beszélni vele az is rendben van.
Mondja Eliza lágyan rám nézve.
-Én.. Rendben.
Sóhajtom.
- Oké, de előtte ételt kell beléd vinni.
Mondja Eliza szigorúan én pedig csak bolintok.

- Kislámyom.
Jön be Miranda miután Eliza meg etetett hiába is elenkezttem hogy magam is tudok enni nem hallgatott rám.
Mielőtt ki ment azt mondta be küldi Mirandát és meg puszilta a homlokomat én pedig minden hova néztem csak rá nem éreztem hogy az arcom el kezd fel melegedni.
-Mit szeretnél még elmondani nekem? Hogy csak szánalomból nem dobtál ki?
Kérdezem gúnyosan.
- Soha nem dobmálak el, én...nagyon szeretlek.
- Emlékszem hogy amikor el kezdtél járni le sem lehetett lőni, de én nagyon féltettelek aztán egyszer estél egy nagyot és be verted a fejed el kellett vinelek a kórházba bár nagyon féltem hogy ki derül hogy ki is vagy valójában de nem bírtam a gondolatot hogy bármi bajod eshetett. Az nap amikor haza jöttünk először szólítottál anyának, én pedig azt sem tudtam mi tévő legyek de aztán csak meg fogtad a kezem és meg öleltél én pedig el sírtam magam nagyon mérges voltam magamra amiért meg sérültél de te csak mosolyogtál és azt mondtad hogy szeretsz, és onnantól tudtam hogy bármit meg teszek érted.
-Még úgy is hogy nem is vagyok a vérszerinti lányod?
Kérdezem könyek között.
-Még úgy is.
Akkor ott jöttem rá hogy ha nem is vagy a vérszerinti lányom akkor is úgy foglak védeni és szeretni mintha az lennél mert nem mindig számít a vér.
Mondja határozottan.
- Hisz néz csak Thomasra lett egy kisfia és egyszerűen hiába ő az apja nem szerette csak azért mert vakon született.
- Miért nem fogadtál sosem magány nyomozót hogy meg keresd?
- Thomas azzal fenyegetőzött hogy téged is el vesz tőlem ha csak ki merem mondani Briam nevét a házban és az az igazság hogy reménykedem hogy egy olyan család fogadta be aki jobban szereti mint én.
Bólintok miközben könnyek fojnak le az arcomon.
-Én szeretnék még egy esélyt adni egyszerűen nem tudom hogyan.
Mondom neki halkan.
-Már azzal boldoggá teszel hogy gondolsz rá és hogy meg próbálod.
Válaszolja miközben le simitja a könyeket az arcomról.
-Ide hívnád Elizát?
Kérdezem remegő hangon a pánik roham szélén.
-

Nem bánt?
Kérdezi én pedig a fejemet rázzom.
-Kérlek ide hívnád?
Kérlelem.
-Megyek hívom.
Mondja és eltűnik az ajtóban.

Nem tudom mióta ülök itt a semmibe bámulva kapkodva a levegőt de Eliza hangja hozz ki belőle.
- Gyerünk Ross nézz rám.
Ragadja meg az arcomat.
-Gyerünk Ross, ez az most pedig modj 5 tárgyat amit látsz.
-A... Szemed,
- Nagyon jó tovább gyerünk mit látsz még?
- Takaró, ..... Könyvek, ajtó, nap.
-Nahyon jó hercegnő most keress 4 dolgot amit hallasz.
-A... Madarak csiccsergése, a szíveréssem, a hangod, és...
-És még mi?
- Saját hangom.
- Ügyes, gyerünk mondj 3 tárgyat amit érintesz.
-.....Ágy,
Hirtelen megfogom a kezét az arcomon.
-Kezed.
Át simitom a kezem az ő arcára.
- Arcod.
Mondom neki akadozva.
- Nagyon jó.
- 2 dolog amit ízlelsz.
- Nyálam és a .... víz.
-És 1 dolog amit szagolsz?
-Én..a parfümöd.
Mondom neki telyesen el lazulva.
Ő pedig el mosolyodik, és pusztít nyom a homlokomra.
-Jobb?
Kérdezi 5 perc csend után.
-Igen.
Válaszolók el pirulva amikor rá jövök hogy milyen közel kerültünk egymáshoz.
- Kérhetek valamit ?
Kérdezem halkan.
- Persze. Mi lenne az ?
- Segítesz meg keresni a mostoha testvéremet?
- Természetesen segítek. De biztos hogy ezt akarod?
- Igen.
- Túl jó szívű vagy.
Mondja lágy tekintettel rám nézve.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

- Mh..
Nyamogok az ételen amit Eliza be hozott reggelire, már lassan két napja hogy fel ébredtem.
Az az igazság hogy már szeretnék ki kelni az ágyból és csinálni valamit mert az ágyba fekve csak unatkozom.
- Min mosolyogsz?
Kérdezem Elizát amikor meg látom hogy mosolyogva néz.
- Csak azt hogy milyen jó ízűen eszel.
Válaszol, és halkan el neveti magát amikor meg látja a pírt az arcomon.
-Hagyjál.
Nézek rá sértődötten.
- Na jól van akkor már nem is akarsz ki kelni ebből az ágyból úgye.
-Mii!
-Igen gondoltam körbe vezetlek a városban.
- Tényleg ?
Nézek rá csillogó szemmel.
- Tényleg.
De vannak feltételek.
- Mik azok?
- Elsőnek is nem fogod magad túl terhelni ha érzed hogy fáradsz vagy fáj szólsz.
Néz rám szigorúan.
- Rendben, akkor mehetünk?
Kérdezem mohón.
- Nem szeretnél elsőnek fel öltözni.
Néz rám mosolyogva.
-De de kifelé.
Válaszolom miközben a szekrényhez ugrok, és háttal neki el kezdem válogatni a ruhákat hallom az ajtó csukodást de még hallom ahogy nevet