A Maffia Öröksége | Befejezett |

7.Rész.

Elizabeth Wayt szemszöge:

Nézem ahogy Ev magával húzza Rost a házon keresztül és fel sóhajtok.
-Karl.
-Igen?
-Intézd el nekem higy minél hamarabb el mehesünk innen.
Hallom a billentyűzet hangját.
-Rendben.
Válaszol Karl.
__________________

Két órával később Ros és Ev nevetve jönnek be a dolgozó szobába.
-Mi a nevetés tárgya?
Kérdem.
-Semmi..
Mondják egyszerre majd ősze mosolyognak.
-Na jól van én hagylak titeket.
Mondja Ev majd ki megy.
-Ülj le!
Intek Ros-nak.
-Rendben.
Mondja halkan miközben lassan leül az előttem lévő kipárnázott székre.
-Holnaptól elkezdelek ki tanítani.
Mondom mire ki kerekedett szemekkel néz rám..
-Mire?
-Önvédelemre, fegyver forgatásra, használatra.
Mondom neki.
-De minek?
-Hogy meg tanuld meg védeni magad. Azt szeretném ha a csapat tagja lennél.
-Na de miért?
- Vagy ez vagy megöllek, lehet választani.
Mondom neki komolyan mire ő lesápad.
- Remek akkor nem sokára utazunk tovább.
-Mégis miért?
-Mert a tulajdonom vagy.
-Ne ellenkez.
Sóhajtom fáradtan.
-Miért akarod hogy veled mennyek? Egyáltalán miért mentettél meg? Simán ott hagyhatál volna.
Mondja a végére egyre halkabban.
-Mert...
Sóhajtom.
-Emlékeztets valakire.
Mondom neki lassan.
-Kire?
Néz rám kíváncsian.
Amikor nem válaszolok sóhajtva mondja tovább.
-Én tudom hogy meg mentettél és sajnálom én csak nem értem miért akarod hogy veled legyek.
Motyogja.
-Én meg próbálok együtt működni veled csak kérlek ígérd meg hogy nem fogsz nekem hazudni.
Kér halkan.
-Rendben édes. Meg ígérem hogy meg próbálom.
Mondom mire látom hogy el pirul ami nagyon aranyosá teszi őt.
-A szüleim tudod mi van velük?
Kérdi csendesen.
-Biztos tudni akarod?
Kérdem komolyan.
-Igen.
Motyogja.
-Rendben a legutóbbi jelentés szerint Münchenben tartanak.
Sóhajtom válaszul.
-Köszönöm. Én itt maradhatok?
Int az irodába.
-Persze maradhats ott vannak könyvek foglald el magad.
Mutatók az egyik polcra.
Ő pedig bólint és elindul egy könyvért.

Fél óra múlva amikor rá nézek azt látom hogy el aludt egy könyvel a kezébe félig le lógva a kanapérol a földre.
El mosolyodom majd óvatosan ki veszem a keze közül a könyvet a karomba veszem Rost és el indulok a szobája felé.

Óvatosan le fektettem az ágyra lehuzom a cipőjét majd a farmer nadrágot, hisz úgy gondolom hogy nem lehet túl kényelmes abban aludni.
Ahogy húzom hozzá érek a selymes combjához el képzelem ahogy körém fonja azt miközben én az ujjaimmal dugom.
Halkan fel sóhajtva be takaróm majd egy puszit nyomva a homlokára ki megyek a szobából.

A szoba előtt ott áll Ev keresztbe font karokkal.
- Mi a célod vele?
Kérdezi komolyan.
- Nem tudom van benne valami más.
Válaszolok nyugodtan.
- Lehet hogy az ártatlansága?
Kérdi gúnyosan.
- Lehet hogy sz is benne van de nem van valami a szemében ami emlékeztet valakire.
-De úgye tudod hogy bele hal ha meg bántod vele nem játszhatsz.
-Tudom.
Válaszolok nyugodtan
-El mondtad neki hogy a sz..?
-Nem még nem nem olyan egyszerű elmondani neki hogy veszélyben van na és a többiről ne is beszéljünk.
Vágok közbe mielőtt többet mondhatna.
- De már most meg kedvelted nem igaz?
-Nem.
Mondom mogorva.
-Aha. Ha nem kedvelnéd hagytad volna a másik maffia karjaiba.
Mondja vigyorogva én pedig csak a szememet forgatom.
-Mikor megyünk?
-Egy hét max.
Mondom neki ő pedig bólint.
-Mit lesz ha nem akar menni ha meg próbál meg szökni?
Kérdezi mire én rá nézek.
- Jó értem mindenképpen magunkkal visszük, és semmiképpen nem szökhet meg.
-Rendben inkább el rakom magam holnapra. Jó éjszakát!
Vigyorog rám huncutul és szalutál egyet.
-Jó éjt.
Mondom fej csóválva de apró mosollyal az ajkamon.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Másnap miután fel keltem le mentem a konyhába egy bögre fekete kávéért, ahol be lépve ott találtam Ros aki dudorászik és ritmusra táncol.
Mosolyogva az ajtó fej támlának támaszkodva nézem ahogy forog a konyhába.
-Hé kis táncos lány!
Mondom neki ő pedig ilyedten fordul felém egy sikantás kíséretében.