A Maffia Öröksége | Befejezett |

9.Rész.

Elizabeth Wayt szemszöge:

Épp papírokat intézek. Sóhajtva gondolok Rossra és az igazságra amit meg tudtam róla. Idegesen néztem a papírokat.
Hogy is mondhatnám el neki hogy a szülei nem is a vérszerinti szülei.

2 nap telt el és én még mindig tiszta ideg vagyok. De úgy döntöttem, hogy ideje mindent elmondani Ros-nak.
Felhívtam Evelynt hogy hozza ide Rost hisz tudtam hogy éppen önvédelmet tanit neki.
-Itt az idő?
Kérdezte amint elmondtam neki hogy mit csináljon.
-Igen.
Válaszolom nyugodtan.

-Valami baj van?
Kérdezi Ros kizökkentve a gondolataimból hisz már 5 teljes perce csöndben nézek rá.
-Valamit el kell mondanom.
Mondom neki csöndesen.
- Amikor megismertelek az iskolában rögtön elkezdtem utánad nyomoztatni.
-És?
Néz rám értetlenül.
-A szüleid nem a vérszerinti szüleid.
Nagy csend követi kijelentésemet .
-Én ezt nem hiszem el.
Hogy érted hogy nem a szüleim?
-Ross az igazi édesapád még mindig keres téged.
-Mi az hogy keres hisz......
Mondaná de a szavába vágok.
-Az édesapád a La Families maffia vezére ez a világ egyik leghatalmasabb maffiája édesanyád egy egyszerű könyvtáros volt amikor egy lövöldözés után megmentette édesapád életét, ellátta a sebét.
Nemsokára összejöttek és meg születtél te.
Mondom neki lágyan ő pedig nagy szemekkel néz rám.
-Épp hogy egy éves lettél rátok támadtak és téged elvittek. Az apádnak rengeteg ellensége volt így senki sem csodálkozott.
Mindenki azt hitte hogy meghaltál. Az édesanyád nem bírta a fájdalmat és öngyilkos lett.
Amikor nemrég elrabolt a Synev maffia az ottani főnök Ian ismerte az édesapád történetét és meglátta rajtad azt az anya jegyet ami köztudottan csak édesapád rokonainak vannak, egy kicsikét ásott a múltadba és mindent meg tudott. Így aztán elindította a pletykát miszerint élsz és hogy nála vagy amikor ki hoztalak a pletyka már el terjedt így most apád minden ellensége téged keres  köztük ő is...
-Meg akarnak ölni az apám miatt.
Mondja kétségbe esve.
-Igen.
-De  miért neveltek fel? Iskolázottak? Mi volt a céljuk? Miért nem öltek meg? Miért játszották el a szüleimet?
Néz rám kétségbeesetten.
-És te? Miért nem öltél már meg?
Nem vagyok ellenség?
Hisz hisz  a riválisod lánya vagyok.
Mondja én pedig nem bírom már a helyemen ülve hallgatni így ki fordítom a székből és megfogom az arcát.
-Néz rám .
Parancsolóm neki amikor nem néz a szemembe.
-Néz a szemembe.
Nem a riválisom az édesapád és nem azért vagy itt hogy meg öljelek. Szeretnélek meg védeni és ahhoz az kellett hogy magamnak valjalak. De ahhoz hogy megvédjelek te is kelesz.
Érted?
Nézek mélyen a szemébe.
-Én. ...
Mondja remegő ajakkal a következő pillanatban mint aki elhatározásra jut magabiztosan ki jelenti.
-Igen meg értettem.
-Jó.
Mondom és rá mosolygok halványan és meg simogatom az arcát amire az ő válasza az hogy el pirul.
-És most mi lesz?

Kérdezi, miközben vissza ülők a székre.

-Oda megyünk ahol a legjobban meg tudlak védeni.
Mondom neki nyugodtan.
-Hol van az a hely?
-Liechtenstein.
Mondom neki nyugodtan és nem le pödök meg a meglepődött arcán.
-Hol van  ez a hely? Egyáltalán mi ez a hely.
Kérdezi  homlok ráncolva.
-Egy ki ország amit Svájc és Ausztria ölel körbe.
Válaszolok nyugodtan. Azt persze nem árultam el hogy az uralkodó király, és hogy én vagyok a következő az utódlási sorban, persze   ez egy hét pecsétes titok amit csak a király (vagyis a nagybátyám) tud.
-Tényleg? Nem tudtam hogy van ilyen hely. Mikor indulunk?
Kérdezi.
-Minél hamarabb. Legfeljebb két nap.
Mondom neki.
-Rendben. Én ott mit fogok csinálni?
Kérdezi kétségbeesetten.
-Ne aggódj, lesz mit tenni. Vannak ott gyerekek ha szeretnél taníthatsz de ha mást szeretnél azt is elintézem.
Mondom neki és megnyugtatóan rá mosolygók.
-Rendben.Én ha most bem baj le szeretnék feküdni.
-Persze menny csak sok mindent fel kell dolgoznod, de ha bármi kell szólj.