A Maffia Öröksége | Befejezett |

20.Fejezett

Rosamary Frey szemszögéből:

Leültem a kanapéra és vártam Elizát nem tudom mennyi idő telt el de a következő pillanatban arra ébredek hogy valaki fel emel a kanapéról.
-Eliza.
Motyogom laposakat pislogva.
-Shhh aludj holnap mindent el mondok.
Hallom a hangját.

Másnap reggel Eliza előkerül a szobájából vörös szemekkel.
Miután mindenki leült ő fel áll.
- Át adom a vezetést neked Oliver.
Mondja mire mindenki meg hökken.
-Micsoda? Miért?
- Tegnap meghalt a király.
-És?
Kérdezi értetlenkedve Evelyn.
-A király a vérszerinti édesapám.
Meg döbbenve nézünk rá.
-Micsoda? És ezt eddig miért nem mondtad?
-Mert nem tudtam számomra ő a nagybátyám volt aki rám hagyta a trónt.
- Tehát most már Királynő vagy?
Kérdezem.
-Még nem de hamarosan.
-Ez most mit jelent?
Kérdezi Mia.
-Azt jelenti hogy nem sokára meg koronáznak és én fogok uralkodni.
-Remek és velünk mi lesz?
-Mi lenne? Ugyan úgy a családom vagytok.
Jelenti ki határozottan.
-És velem mi lesz?
Kérdezem végül én.
- Amit szeretnél, itt maradhatsz vagy..
-Veled szeretnék menni.
Jelentem ki határozottan mert érzem hogy ha Eliza el megy én nem fogom ki bírni nélküle.

A napok gyorsan teltek és mire fel eszméletlem már ott vagyunk hogy Elizát királynővé koronázák.
Eliza és én be költöztünk a várba a többiek pedig naponta látogatnak ide.
Oliver átvette a vezetést azzal a feltételel hogy Elizáé lesz minden végső döntés.
Ő és Brian napról napra boldogabbak és úgy tűnik hogy mi is ki békültünk Briannal anyával vagyis Mirandával még nem épp a legjobb de mind a ketten próbálkoznak.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Éppen a ruhámat igazítottam amikor is be nyitott Eliza.
- Gyönyörű vagy.
-Te leszek a királynő te vagy a gyönyörű.
Mondom váratlanul és bele is pirulok.
Eliza halkan fel nevet.
- Gyerünk.
Mondja és nyújtja a kezét hogy menjek vele.

A bál terem gyönyörűen ki lett díszítve a kék és a fehér szín dominál.
Eliza pedig egy halvány kék ruhában áll és mondja el a fogadalmat miközben a fejére rakják a koronát.
Hirtelen egy villanásra leszek figyelmes és ösztönösen Eliza elé vettem magam.
Hallom a tömeg sikitását és érzem ahogy Eliza keze rajtam van.
-Bolod lány.
Halom Eliza hangját és fel mordulok ahogy fájdalom jelentkezik a hasamban.
-Ne mozdulj.
Érzem Eliza kezét amint el szorítja a sebemet.

Amikor magamhoz térek a szobámba vagyok és Elizat sehol sem látom, helyette mellettem ül Levi az inas akivel össze barátkoztunk miután be költöttünk.
Hirtelen ülnék fel de Levi viszanyom.
-Ne mozogjon hirtelen kisasszony.
-Eliza?
- Dolgozik azt mondta hogy ha fel gyógyultál, akkor haza küld.
Mint a villámcsapás úgy hasít belém a fájdalom én nem a fizikai hanem a lelki.
-De miért?
Levi hallgat én pedig dühösen fel mordulok.
- Segítsen fel.
-Nem tehetem még nem kelhet ki sz ágyból az orvos utasítására hiszen nem rég lőtték meg.
-Ez engem nem érdekel segítsen fel el kell jutnom Elizahoz.
-De kissaszonny.
-Ne én vagyok a vendég úgy tudom a parancsomat teljesítenie kell, szóval meg parancsolóm hogy vigyél Elizához.
Úgy tűnik ez hatot mert segít fel kelni az ágyból.
Ahogy ki érünk a folyosóra érzem a pollantásokat de ez nem érdekel.
Nem sokára meg láttom Eliza dolgozó szobáját és rögtön be rontok rajta.

-Mi ez az egész Eliza, el rabolsz végig hurcolsz a világban majd egyszer csak meg unod és el küldesz?
Kiáltok rá mérgesen.
- Miért? Végre kezdett össze állni az életem és megint bele szólsz. Válaszolj!
Kiáltok erélyesebben.
- Bazd meg! Azt hittem hogy végre lehet valami közöttünk, beléd szerettem pedig nem akartam.
Érzem ahogy folyik a könnyem.
- A te védelmed érdekében küldelek el!
-Igazán vagy inkább azért mert félsz hogy belém szeretsz?
- Már szeretlek.
Mondja és hirtelen magához ránt egy csókra én pedig bele olvadok a karjaiba.
-Ne küldj el.
Suttogóm a szájban.
-Sajnálom hogy el akartalak küldeni.
Mondja halkan.
-Nem szeretnék el menni.
- Jó mert mostantól sehova sem engedlek el velem maradsz örökre.
Most pedig vissza kell feküdnöd az ágyba, egyáltalán hogy keltél ki?
-Lehet hogy meg parancsoltam Levinek hogy segítsen ki kelni!
Mondom szégyelössen Eliza a fejét rázva kuncog rajtam.
-És hallgatót rád?
-Hé igenis lehetek ilyesztő.
Mondom fel háborodva amikor el kezd nevetni rajtam.

Aznap este amikor le feküdni készültünk hirtelen Elizára nézek.
-Maradsz?
Kérdezem félénken.
-Igen hercegnő.
-Hé miért én vagyok a hercegnő ha valójában te vagy a királynő?
Kérdezem felháborodottan.
- Mert mostantól az én párom vagy így hercegnő.
Mondja Eliza és hozzám hajol majd meg csókol. Érzem ahogy borzongás járja át az egész testem főleg amikor fölém gördül és meg simogatja a combomat érzem ahogy ki ráz a hideg.
- Hercegnő!
Sóhajtja a számba.
-Ha abba akarod hogy hagyjam most szólj.
Mondja de közben a keze a bugyimon kalandozik.
-Én...
Szégyenlős pír jelenik meg sz arcomon.
-Igen?
Kérdezi de közben a keze a bugyim széle felé megy a keze.
- Még soha nem..
Mondanám de el akad a lélegzetem amikor Eliza félre húzza a bugyimat és el kezdi dörzsölni a csiklomat.
-Ne aggódj lassan megyünk.
Mondja és a következő pillanatban már ajka az ajkamon van.
-Eliza.
Sóhajtok bele a szájába.
Hirtelen le húzza a bugyimat a keze egyre gyorsabban mozog rajtam. Érzem ahogy közeleg az orgazmus.
- Gyerünk drágám élvezz el a kezemen.
Én pedig el engedem magam és a kezére élvezek.
-Én..
Pirulok el miközben Eliza megtöröl egy zsebkendővel.
-Ne aggódj drágám lesz még esélyed engem is a csúcsra vinni.
Bólintok és mosolyogva a mellkasára fekszem.

Vége